2.évad 14.rész (43.rész)

Justin szemszöge

Nem hagyott nyugodni ez a mondat: -Nem lehet, barátom van.
Nem értem.. Miért kellett nekem ennyire elszúrni? Most tudom, hogy Lara egy másik fiú karjaiban alszik el.. Nem! Ez nem lehet igaz! Tuti csak féltékennyé akar tenni! Vagy.. Igazából nem tudom.. Lara jobbat érdemel, de megtudok változni! Biztos vagyok benne! Úgy gondoltam, hogy azért megkeresem még egyszer most még itt a bulin.
Kerestem mindenhol, majd azt vettem észre, hogy Ricsivel smárol az egyik sarokban. Ne! Ricsi lenne a barátja? Komolyan? Nem az nem lehet.. Ricsi Estherrel van.. Biztos valami félreértés van.. Odarohantam, majd Ricsit képen gyűrtem és Larát lesmároltam. Igaz az utóbbira még én magam sem számítottam. Hosszú, szenvedélyes csók volt ez.. Na, de ha Lara nem szeretne akkor most nem lenne ilyen kevés levegő köztünk. Miután abbahagytuk megfogtam puha, selymes arcát és mélyen egymás szemeibe néztünk. Mosolygott.. Majd könnyek gyűltek szemébe.
-Justin.. Nem kellett volna ennek megtörténnie.. Én már.. Nem. Nem szeretlek!-rohant el sírva.
Szó nélkül elindultam a kocsim irányába, de valaki a kocsimnak támaszkodva ott állt.
-Ki maga?-fordultam felé.
-Egy fontos levelet hoztam önnek! Ezt a levelet édesapja küldte!-nyújtott egy levelet amit át is vettem. Kinyitottam, majd elkezdtem olvasni:

Fiam, Justin!
E levelet azért írom, mert nagyon nagy baj történt.

Valamit nem mondtam el szóval... Most sort kerítettem rá, de mivel nem vagy 

a közelben így levél formájában fogok hozzád szólni!

Tudod most tényleg baj van! Nem tudom.. Talán túl későn szóltam

és azt nem tudom, hogy mikor fog eljutni hozzád e levél, 

de már úgy is mindegy!

Volt egy időszak az életemben amikor sokat voltam beteg.
Tudom, hogy most sejted miről is van szó! Nagyot hibáztam, hogy neked erről nem számolta be, de 

ha tehetném most fognám kezed és elmondanám.

Volt egy rosszul létem amikor agyvérzést kaptam, de abból szerencsére kigyógyultam..

Viszont valamit találtak a nemrégen megtörténő vizsgálatomon.
Az agyamban rákot diagnosztizáltak..
Nem vállalta, semmilyen kemoterápiát. Felesleges! Úgy se fog megmenteni!

Kérlek ne szomorkodj miattam! Ott van neked Lara! Ő segít majd feldolgozni!

Ne haragudj rám! Nagyon nagyon szeretlek Justin! 

A San Francisco-i kórházban vagyok  jelen pillanatban. 

Ha még nem késő akkor esetleg még láthatsz!

Kérlek semmit ne szúrj el! Kérlek! Próbálj elsősorban 

a családra vigyázni! És aztán a karriereddel foglalkozz! Nyugi! 

Csak legyél erős! Édesanyádra is vigyázz kérlek! És a kistestvéreidre! Nagyon szeretlek!

Nem tudom szavakba önteni az érzéseimet, de tudd! Te vagy az én büszkeségem!

Szeretlek!

E sorokat könnyes szemekkel olvasom.. Nem lehet igaz! Csődbe ment az életem! Meghalt az apám! De talán még nem késő.. Nem tudom! Amikor felhozta Larát is.. Még jobban sírtam.. Nekem már nincs családom! Elszúrtam..
-Ne haragudjon! Nem tud valami információt esetleg?-néztem rá a fickóra.
-De! Még él.. De már utolsó óráit tölti! Ha sietsz.. Talán még láthatod!-mondta őszintén
a fazon.
-Köszönöm szépen!-ráztam vele kezet, majd beültem a kocsiba, elfordítottam slusszkulcsot, de valaki megállított, hogy elinduljak.
-Justin!-kiáltott sírva. Kipattantam a kocsiból, majd ránéztem. Lara volt az.
-Mi a baj?-szaladt hozzám, majd megölelt.
-Sietnem kell San Francisco-ba! Apával nagy baj van! Még talán találkozhatok vele utoljára...-adtam egy puszit a homlokára.
-Megyek veled!-kiáltott fel.
-Nem! Lara neked itt van Jenna.. Na meg Ricsi is..-hajtottam le a fejem.
-Már nem sok van hátra apukádnak?-nézett rám nagy szemekkel, mire megráztam a fejem.-Akkor szeretném ha látná Jennát! A közös gyermekünket! Gyorsan összedobok neki egy pár cuccot, csak kanyarodjunk arra!-kérlelt és bele is egyeztem..
Hamar odaértünk a házhoz és egy fazon jött kifele, majd megkérdezem, hogy ki volt az. Ahogy Lara azt mondta gyorsan csinálta a dolgát.
-Na itt vagyunk!-szállt be hátra, mivel a gyerekülést csak oda tudtuk elhelyezni.
Amíg ő csomagtartóba bepakolt, én gyönyörködtem a kislányunkban. Mosolygott rám és megnyugvásom lett emiatt. Nagyon szép kis lurkó! Akárcsak az anyukája! De a mosolya... Az az enyém!
-Büszke vagyok magunkra!-mosolyogtam féloldalasan miközben el is indultunk egy kicsit gyorsabban a megszokottnál.
-Én is.. Kár, hogy nem együtt neveljük!-sóhajtott.
Nem mondtam semmit rá.. Én hányszor mondtam el neki, hogy legyünk újra együtt? Nem egyszer az biztos! Most már övé a következő lépés!

***

-Jó estét! Jeremy Biebert keressük!-mentem oda az információs pulthoz.
-Sajnálom csak közeli hozzátartozók mehetnek oda be!-mondta szigorúan.
-A fia vagyok!-mondtam sürgetve.
-És ők?-nézett Laráékra.
-A feleségem és a gyermekem! Még valami?-flegmáztam dühösen.
-102-es szoba arra jobbra!-mutatott jobbra.
-Köszönjük!-megfogtam Jenna kezét, majd siettünk is felfele. 

Bekopogtam az ajtón majd egy: -Jöjjön-választ kaptunk.
-Apa!-nagyon örültem, hogy apát láttam. Épp egy újságot olvasgatott.
-Jaj hála az Istennek, hogy látlak titeket! A kis unokám is hoztátok?-egy könnycsepp hagyta el szemét.
-Igen apa! Szeretlek!-öleltem meg. Lara felemelte Jennát, hogy apa utoljára láthassa őt is.
-Én is téged! Lara! Nagyon gyönyörű vagy! Mint mindig! -sóhajtás- És a kis Jennám! De jó titeket együtt látni!-kezdett el sírni, majd felült, hogy Jennát leültethesse maga mellé.

Még egy kis ideig beszélgettünk, de egyre jobban bóbiskolt elfele apa.. Szerintem már haldoklik.. Lehet minden egyes pillanatot ki akar velünk élvezni.
-Lara! El szeretnék búcsúzni! Nagyon vigyázz a fiamra! És azt kívánom, hogy még bővüljön a család és, hogy mindig tartsatok ki egymás mellett! Nagyon nehéz lesz! De megtudjátok csinálni!-szorította meg Lara kezét.-Jennának meg azt kívánom, hogy soha ne legyen szomorú! Kis hercegnőm!-adott egy puszit a homlokára.-Justin! Vigyázz a családodra! Legyetek boldogak! És a karrieredet se hagyd abba! Sose! Bármi történjen! De a karrier ne legyen fontosabb a családnál! Ezt jegyezd meg! Legyetek boldogak!-öleltük meg egymást.
Jenna elaludt és én meg Lara egymás karjába borulva vártuk, hogy apa szépen meghaljon.. Szenvedett. Látszik rajta!

-Úgy néz ki, hogy meghalt! Megnézzük van e pulzusa.. -néma csend- Őszinte részvétem!-fogott kezet velünk a doktornő. Rettenetesen sírtam..Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz.. 

-Justin! Menjünk haza!-ölelt meg Lara a folyosón.
-Jó.-fojtottam el a sírást.-Kár, hogy nem tudja, hogy nem lesz vigaszom.. Nem vagy velem.. És ő ezt nem így tudta! Család? Ebből már nem lesz...-a falnak dőlve lecsúsztam a padlóra majd kezembe temettem fejem és hangos zokogásba kezdtem.

-Justin.. Az az igazság, hogy... Nem mondtam igazat! Nagyon szeretlek! És szeretném, ha kibékülnénk! Persze ha te is így gondolod!-fogta meg kezem. Mélyen a szemébe néztem és láttam, hogy komolyan gondolta amit mondott. Megcsókoltam, majd ölelkezve álltunk egy kis ideig. 

-Szeretlek Lara!

-Szeretlek Justin!

 Helló mindenki!

Nem sűrűn hozunk részt és ez azért van, mert 

hamarosan meghozzuk nektek az epilógust, hisz nincs 

ötletünk és úgy gondoljuk, hogy nem tetszik nektek a történet, 

mivel nem mindig hagytok bejegyzést, hogy tetszik-e nektek

vagy sem.
Ma megérkeztem nektek a 14.résszel /43.rész/.

Sziasztok! 

Eszti.<3

2.évad 13.rész (42.ész)

Ricsi szemszöge

Miután Lara elment táncolni mi Szabyesttel beszámolót tartottunk egymásnak.-Haver. Gondolkoztam azon, hogy te már "apuka" vagy.. De érzem, hogy ezt rettenetesen meg fogod bánni! Saját bárt akartál! Hova lett ez az álom? Erre összeállsz egy csajjal akinek gyereke van?-nézett rám kérdően a haverom.
-Figyelj ide.. Én úgy vagyok vele, hogy ez az én életem! Nekem ezt szánta a sors!- nem tudom minek kell ebbe beleszólnia.
-Érdekes.. Esthernél is ezt mondtad! Tényleg vele meg mi van? Mit csináltál?-ezt az egy témát rühellem.
-Megütöttem.. Megérdemelte az a kis csitri!-kacagtam.
-És a szemébe ezt el tudnád mondani? -kérdő pillantásokat küldtem felé- -Ugyanis ott áll! -mutatott a bejárati ajtóhoz. Hátrafordultam és tényleg ott volt..
Persze amilyen szerencsétlen vagyok meg is látott.. Szabi felállt majd eltávozott azzal a mondattal, hogy jó beszélgetést. Valami azt sugallja, hogy ezt ő rendezte.
-Szia.-ült le elém.
-Szia..
-Larával esetleg nem tudod, hogy mi van? Rég nem hallottam felőle!
-Lara.. Jól van.. -most ébredtem rá arra, hogy Esther valójában nem is tud kettőnkről!
-És ő hova költözött végül?-nézett rám. A szemeiből láttam, hogy ő ezt nagyon is tudja csak kíváncsi arra, hogy én mit mondok erről az egészről.
-Hát.. öhm. Lara az velem lakik... És boldogok vagyunk hárman. Egy családdá lettünk!-vágtam a képébe.
-Igen? De jó! És mit szólsz ahhoz, hogy most is Justinnal enyeleg odakint?-vigyorgott.
-De féltékeny vagy! Nem magadból kell kiindulni te kis had ne mondjam, hogy mi!-felidegesített, hogy ezt tanúsította Laráról! Nem értem, hogy miért ilyen velem/velünk.
-Nem vagyok féltékeny! De szerintem neked kéne inkább féltékenynek lenned! Majd akkor hívj fel ha teljesült az álmod! Ami a te bárod lett volna! Ketten megterveztük az egészet! De te! Mindent elrontottál! Lara még mindig szereti Justint! Nem is értem, hogy te ez honnan szedted, hogy te vagy neki a mindene.. Majd egyszer csak koppansz.. De akkor talán már késő lesz!-amit most rám tett az valóban igaz. Lara biztos, hogy szereti Justint.. De engem is! Érzem, hogy szeret!
-Szia Esther!-jött oda hozzánk az előbb említett személy.
-Szia Lara..-köszönt savanyú hangon.-Örülök, hogy látlak!
-És hol laksz? Mit csinálsz? Dolgozol esetleg?-ült be ölembe az én kedvesem és ez Esthernek látszólag nem nagyon tetszett.
-Itt lakok Pesten és egy bárban vagyok. Igaz ez még nem az én bárom, de azt is véghez fogom egyszer vinni!-mosolygott gúnyosan.
-Ricsinek is az volt az álma! Most már csak is egy álma van! Az, hogy boldog családként éljünk! A bár már régen elúszott ugye szerelmem?-csókolt meg. Tuti azért csinálja, hogy Esthert idegesítse ezzel.
-Ricsinek megfosztod az életét! És rohadtul elfelejtettél valamit! Tudod mit felejtettél el?-kezdett bele mérgesen Esther.
-Nem tudom! Mondd el!
-Azt, hogy a gyereknek nem egy befogadott apukára lesz szükség! Szerinted majd ha tinédzser lesz akkor Ricsi mit fog látni benne? Azt, hogy az én szépséges leányom vagy a csajom lánya aki túl szép ahhoz, hogy megálljt parancsoljak magamnak?-ezen egy kicsit elgondolkoztunk mindketten és tényleg igaza van.
-Figyelj Esther jobb ha elhúzol! Mi ugyanis megyünk!-megfogta a kezem majd kihúzott a parkolóig.

Blog design

Sziasztok! Ismét egy új bloggal jelentkezünk, de most egy másik fajta bloggal!

Ezen a blogon rendelhettek fejlécet, design-et, kritikát és png-gif-et. Reméljük, hogy tudunk nektek bármiben is segíteni amire szükség van. 

 

A blog: Beating heart blog design

 

További szép napot kíván: a két Eszti :)

Új blog a láthatáron!

Sziasztok!:) Most nem új résszel jelentkezünk nektek hanem azzal, hogy új blogot nyitottunk. A blog nyitása június 17-én történik meg. Egy kis ízelítőt kaptok belőle:

A 21 éves Justin Bieber turnéjára készül, miközben rengeteg zaklatásokat kap a rosszakaróitól. Ezek igazán hidegen hagyták őt, de pár hét múlva barátjával bulizni indulnak, mikor egy balesetet szenvednek. Barátját elvesztette, s őt ez a tragédia padlóra küldte. A mindennapokban káros anyagokkal próbálta enyhíteni fájdalmát, s egyben vagdosással is. Édesanyja nem bírta tovább nézni, így cselhez folyamodott. Pszichológushoz akarta vinni fiát, aki csak ellenkezett vele. Egy nap tétlen lett anyja, majd segítséget kér egyik ismerőse lányától, aki hasonló helyzetből gyógyult ki. Talán elviselik egymást a két fiatal? Ha igen mi lesz a sorsuk? Barátság vagy szerelem?

Kíváncsiak vagytok a történetre? Akkor tartsatok Justin tragikus történetével!:)
A blog Lovely life néven érhető el.:)
Puszi a két Eszter.<3

2.évad 12.rész (41.rész)

Lara szemszöge

Este lefektettem aludni Jennát, hisz ma egy ilyen nap után ki kell pihenni-e magát. Voltunk az állatkertbe ahol nagyon jól éreztük magunkat, találkoztunk pár ismerőssel akikkel váltottunk egy-két szót, majd mentünk tovább. Miután kimentem Jenna szobájából egyből mentem a fürdőbe. Meg akartam nyitni a csapot, de ezt valaki megakadályozta. Két erős kéz volt az ami a derekamat ölelte körül. Nyakamra lehelt egy csókot mire testem megrezzent.

-Most ne...-szólaltam meg.-Leszeretnék fürdeni és utána aludni, mert nagyon álmos vagyok.-néztem Ricsire.
-Megengedem, hogy fürödj, de aludni nem alhatsz, mert van egy meglepetésem a számodra.-mosolygott rám.
-Micsoda?-szemeim egyből felcsillantak.
-Meglepetés.-suttogta, s megcsókolt.

Kérésének eleget téve, lefürödtem, majd mentem is szobánkba kiválasztani a ruhámat. Nehezen, de megtaláltam a számomra megfelelő ruhát. Hajamat csak kifésültem, sminkből csak egy kis szempillaspirált tettem fel. Persze napszemüveg nem volt rajtam. Mikor késznek nyilvánítottam magam, lementem a nappaliba, s felhívtam a bébicsőszünket. Tíz perc múlva itt lesz, szóval semmi baj nem lesz az én királylányommal. Leültem a kanapéra, s míg Ricsi készülődik addig felnéztem egy pár közösségi oldalra. Twitteren egy érdekes poszton akadt meg a szemem.

@justinbieber: Hiányzik... Nagyon hiányzik...

Vajon ki hiányozhat neki? Biztos, hogy nem én, kizárt dolog. Lejjebb görgettem, és ismét egy érdekes, de annál furcsább posztot olvastam el.

@esthermoore: Kíváncsi vagyok milyen lehet neki. Tudom, hogy rossz, de még is. Legalább érdeklődne utánam. Így tényleg kiderült, hogy nem is szeretett soha sem. :(

Esther, Ricsire gondolt! Mi az, hogy nem kereste? Igen is kereste négy hónapon keresztül! Nem válaszolt sosem egy üzenetre, netán egy telefon hívásra sem. De még Jenna után ő sem érdeklődött. Nagyon pipa lettem rá, így jobban tettem ha inkább kijelentkezem. Nem szeretném ha még jobb kiírásokra rábukkanok és már kedvem sem lenne ehhez az egész meglepetésre sem.

-Kész vagy bébi?-suttogott a fülembe Ricsi.
-Igen, de a bébicsőszt meg kell várni.-suttogtam vissza.
-Tudod, hogy imádlak?-kezdte el csókokkal behinteni nyakam minden egyes részét.
-Tudom.-mosolyogva hunytam le szemeimet, s élveztem.

Persze, mint minden más dolognak is vége van mint ahogy ennek az "akciónak" mivel csengettek. Gyorsan felálltam és kinyitottam az ajtót. Mosolyogva tessékeltem be Blake-t -a bébicsőszt-, majd elmondtuk neki, hogy nem sokáig leszünk majd ott is hagytuk. Megbízunk Blakeban, mert ő is Amerikából érkezett ide Budapestre, hisz idejár egyetemre, meg már ismerjük is egymást. Blake tőlem két évvel idősebb és imádja a gyerekeket. Jól keres ezzel a munkával is. Beültünk a kocsiba, majd vártam, hogy megérkezzünk a meglepetés helyszínére. Pár perccel később egy étterem előtt parkoltunk le. Ricsi kiszállt, majd átjött az én helyemre is ahol udvariasan kinyitotta nekem az ajtót. Mikor kiszálltam belé karoltam és be is mentünk. A hely gyönyörű volt. Elfoglaltuk a helyünket, rendeltünk magunknak vacsorát, s miután megérkezett neki is láttunk. Sokat beszélgettünk egyéb dolgokról is majd felhozódott egy nem várt téma.

-Szerinted mit szólnának hozzánk Estherék?-kérdezte a szemembe nézve szerelmem.
-Kérlek most ne erről beszéljünk ezen a csodálatos estén.
-Miért? Talán történt valami?-kémlelte az arcomat.
-Nem, dehogy is. Minden rendben van.-erőltettem egy mosolyt az arcomra.
-Akkor oké.-mosolygott rám.

Fél órát töltöttünk még ott, mikor menni készülődtünk, de akkor egy olyan személy jött oda hozzánk akivel már régóta nem találkoztunk.

-Szevasztok!-köszöntött minket "kedvesen".
-Helló.-mondtam.
-Csá tesó.-egy amolyan haveros öleléssel üdvözölték egymást, én csak egy arcra puszit kaptam.
-Mi újság van veletek?-kérdezte.-Csak nem...?-húzogatta a szemöldökét.
-Semmi különös, de igen. Mi együtt vagyunk.-kulcsolta össze ujjainkat Ricsi.
-És a másikkal mi van?
-Az már a múlté.
-Miért? Hogyan szakítottatok?
-Közös megegyezés alapján. Sokat veszekedtünk és ezért, így döntöttünk.
-Értem. Nincs kedvetek eljönni egy kicsit bulizni? Jó az idő és most party time van.-kezdett el ott nekünk táncolni.
-Én nem igazán szeretnék menni, hisz otthon van Jenna akire Blake vigyáz.-néztem rá.
-Ki az a Jenna?-pillantott rám.
-A kislányom.-mosolyogtam.-Ha van kedved akkor majd holnap eljöhetsz megnézni cserébe.
-Rendben, és te Ricsi? Jössz?
-Nem igazán tudom haver...
-Ha szeretnél menj nyugodtan.-néztem szerelmemre.
-Nem baj?
-Miért lenne baj?
-Én csak akkor megyek ha jössz te is.-nézett rám kiskutya szemekkel.
-Oké, de nem sokáig leszek. Előtte akkor felhívom Blake-t.

***

A buli nagyon király. Elég sokat táncolunk, de annál kevesebbet iszunk. Nem szeretnék berúgni, mert egy anyához nem illik olyan szó, hogy leissza magát. Nem, én nem ilyen vagyok. Ricsi és Szabyest iszogatnak, de csak mértékkel. Épp a táncparketten vagyok és táncolok mikor valaki megfogta a derekamat és ringatni kezdte a zenével egy ütemben. Nem néztem meg, hogy ki az hanem táncoltam tovább. A szám végénél az a személy akivel táncoltam, a fülemhez hajol és ezt súgja:

-Szeretlek.

Mikor megnéztem, hogy kivel táncolok a szemeim kikerekedtek. Mit keres ő itt? Pont itt?

-T-t-te mit ker-keresel itt?-kérdeztem szinte dadogva.
-Hozzád jöttem.-nézett szemeimbe.-Menjünk egy kicsit nyugisabb helyre.-karon ragadott majd a hátsó kijáratig meg sem állt.
-Mit akarsz tőlem?-karba tett kézzel álltam ott előtte.
-Téged! Téged akarlak Lara! Hiányzol nekem, sőt nem csak nekem hanem az egész családnak.-hajtotta le a fejét.
-Nem én rontottam el ezt az egész kapcsolatot.-néztem oldalra, nehogy lebukjunk, hogy mi itt társalgunk egymással.
-Tudom, hidd el én nagyon, de nagyon bánom, hogy így elrontottam a mi kapcsolatunkat, szerelmünket. Minden nap azon töröm az fejemet, hogyan tehetném jóvá? Én nagyon szeretlek Lara, az életem részévé váltál, főleg, hogy van egy tündéri kislányunk akit nem láttam már egy jó ideje. Szeretném ha előröl kezdenénk.-egész végig a szemeimbe nézve beszélt hozzám.

Olyan szép gesztenye barna szemei vannak, hogy nem tudok nekik megálljt parancsolni. Talán még a szívem legmélyén szeretem Justint, de erre az esély nagyon kicsi. Tudom, hogy a gyermekem apja és nem szabadna nem találkozniuk, de én így próbáltam meg Justint elfelejteni. Minden esténként sírtam, mert fájt. Sírtam, mert nem csak egyszer játszott velem, hanem többször is. Sírtam, mert nem gondoltam volna, hogy ő tud ilyen ember is lenni. Sírtam, mert szerettem. Fogalmam sincs, hogy mit tegyek, de egyben biztos voltam; a mi szerelmünk itt véget ért.

-Sajnálom, Justin.-sarkon fordultam majd ott akartam hagyni, mikor elkapott.
-Egy utolsó esélyt, kérlek!-szemeiben könnycseppek jelentek meg.
-Nem lehet, barátom van.-súgtam neki.-De Jennát ha szeretnéd meglátogathatod.
-Lehet?
-Persze.
-Holnap?
-Délután?
-Megfelel. Köszönöm.-homlokát az enyémnek döntötte, majd egy puszit nyomott az orrom hegyére.

Miután bementem vissza azt vettem észre, hogy Ricsi nem a barátjával ül a boxban, hanem Estherrel...

Sziasztok!:)

Megérkeztem az újabb résszel.:)

Remélem, hogy tetszeni fog, ha igen hagyjatok nyomot.:)

Puszi Eszter.<3

Ui.: a kövivel a másik Eszter jön.:)

2.évad 11.rész (40.rész)

Ricsi szemszöge

Jenna az én kis fogadott lányom, nagyon szeretem, olyan aranyosan tud bújni meg beszélni!
Justin körülbelül egy órája van itt és elég jól el van Jennával, ennek örülök, de ahogy elnézem Lara nem igen fog neki megbocsájtani..
Mondjuk lehet esélye Justinnak, de már annyiszor elszúrta, hogy én is egy kicsit soknak tartom. Jó most nem arról van szó, hogy nekem nem voltak félrelépéseim, mert volt egy pár, de még akkor se ennyi.

-Lara! Szeretném ha beszélnénk kettesben!-tette le Justin, Jennát aki egyből mászott az ölembe.
-Jó, menjünk fel!-remélem kibékülnek, mert amúgy jól elvannak, meg hárman lenne az igazi, egy jó kis család lenne belőlük.


-Szerinted megfog neki bocsájtani?-kérdezte Esther majd leült, s nekem dőlt.
-Nem tudom.. Túl sok volt a félrelépés, lehet már nem tudna benne tökéletesen bízni, nem gondolod?-mondtam majd megcsikiztem Jennát.
-Jicsii!-kacagott fel, annyira aranyos, hogy megpusziltam csepp homlokát.
-Én azért drukkolok nekik.. Olyan aranyosak, és itt van ez a csepp leányka!-simogatta meg az ölembe ülő csöppség arcát.
-Hát hátha!-mosolyogtam.
Mióta Jenna itt van sokszor gondolok arra, hogy milyen jó lenne ha nekem is lehetne egy ilyen kis töpörtyűm mint ő! Gondolom Esther is örülne neki.. Még régebben, a kapcsolatunk elején beszélgettünk, hogy milyen lesz a mi kis családunk.. Mindig mondta, hogy neki egy kisfiú és egy kislány kell! Talán felhozom egyszer a témát.. Kíváncsi vagyok, hogy mit mondana rá!

-Hoj van anyu?-kérdezte aggódva Jenna majd szétnézett, hogy hol rejtőzik édesanyja.
-Apukáddal van fent!-mondta neki Esther.
-Fejviszej?-mondta csillogó szemekkel.
-Fel!-mondta Esther.
-Jicsi vigyen!-ölelt át, nem mondtam semmit csak felálltam és vittem fel.
Mikor az ajtóhoz értünk kiabálást hallottam, így jobbnak láttam azt, hogy leviszem Jennát. Persze egyből hisztizni kezdett, mert hiányzott neki Lara, aki egyből kiszaladt.
-Mi a baj?-vette át, majd megpuszilgatta.
-Semmi, téged akart látni, de nem találtam alkalmasnak, hogy bemenjünk, kicsit kiabáltál, gondoltam nem zavarunk!-magyaráztam meg.
-Nyugi Jenna! Kicsim, nincs semmi baj, apa úgy is megy haza és mi meg játszunk egy nagyot!-dobta fel a levegőbe az apródját aki csak kacagott.
-Akkor én megyek..-mondta Justin.-Szia lányom!-ment közelebb Jennához, hogy puszit adhasson, de elfordította kis buksiját.-Sziasztok!-ment le csalódottan.


-Jenna! Késő van! Ideje aludni!-mondta Lara Jennának aki erősen tiltakozott, nem szeret aludni.-Na jól van! Mész a nagyihoz!-ezzel szokta fenyegetni, mert nem szeret egyedül maradni senkivel csak hármónkkal.
-Na jól van akkoj! Metyünk aludni!-integetett nekünk majd amit mi is viszonoztunk.
Lara bevitte Jennát altatni így mi is mentünk a szobánkba.
-Hallottál valamit a veszekedésből?-kérdezte Esther aggódva.
-Csak Selena nevét hallottam egyszer.. Nem nagyon értettem, szóval nem tudom, hogy min veszekedhettek!-mondtam majd lefeküdtem Esther mellé mire ő mellkasomra hajtotta fejét.

Nem szóltunk egymáshoz egy szót se, csak feküdtünk a sötét szobába és élveztük egymás néma társaságát.
Nem tudtam kiverni a fejemből ezt a gyerek témát. Félek mondani Esthernek, pedig annyira kíváncsi vagyok, hogy mit reagálna rá..


Körülbelül egy óra múlva nyílott az ajtónk.
-Fent vagytok?-suttogta Lara.
-Én igen!-suttogtam majd Esther fejét óvatosan elhelyeztem egy párnára, majd kimentem.
-Bocsi, hogy felkeltettelek!-mondta Lara, majd kikönnyezett.
-Nem aludtam! Miért sírsz?-kérdeztem aggódóan, nem szeretem ha egy lány sír.
-Menjünk ki egy kicsit és elmesélem!-letöröltem könnyeit majd megöleltem. Hosszan öleltük egymást majd elengedtem, s kinyitottam az ajtót. Őt előreengedtem majd bezártam magam mögött az ajtót.
-Ne sírj Lara!-ültünk le a lépcsőre, de hiába mondtam, még jobban sírt.
-Nem könnyű!-arcát kezeibe temette.
Megint nem tudtam mást csinálni, csak is annyit, hogy megöleltem.
-Na meséld el!-pusziltam meg.
-Hát rendben.. Mikor felmentünk mondta, hogy senkivel nem volt együtt még egy egy éjszakás kalandja sem volt mióta nem vagyunk együtt! Mondtam neki, hogy jókor jött meg az esze. Ő meg azt mondta, hogy én biztos nemi életet folytatok veled! Érted? Nem elég, hogy egyedül nevelek egy gyereket, apuka nélkül! Még azt mondja, hogy a legjobb barátnőm fiújával viszonyom van! Ezt te eltudnád egyáltalán képzelni? Én aki küszködik a megélhetésért!-kezdett el jobban sírni.
 Hirtelen nem találtam szavakat. Sose értem Larához egy újjal se! És még csak meg se csókoltam, minek tettem volna? Egyébként is tiszteletbe tartom Esthert!
-Már nem azért... De attól, hogy ő jobbra-balra kefélgetett amellett, hogy te ott voltál neki. Te! Aki egy gyönyörű, okos, értelmes lány! És attól, hogy ő ezt csinálta, nem kéne azt feltételezni, hogy én is ilyen vagyok! Meg amúgy is! Van egy gyereketek! De nem úgy vettem észre, hogy ő nagyon küzdene a ti életetekért...-vittem le a hangsúlyt.
-És még azt is mondta, hogy ő Estherrel már volt együtt miközben veled járt!-mondta mire majd kiestek szemeim.-De nem hiszem el! Esther nem ilyen! Sose tenné meg!!-mondta kicsit hangosan.
Nem tudtam semmit se mondani.. Újra meg újra lejátszódott a fejembe az, hogy Esther meg Justin nemi életet éltek. Felálltam majd a kapu felé haladtam.
-Ricsi! Ne hidd el, hogy ez igaz! Tudod nagyon jól, hogy Esther ezt veled sosem tette volna meg!-kiabált utánam.
Nem érdekelt mit mondott, egy dolog volt bennem! Az, hogy Esther megcsalt! És én nem tudom, hogy mit higgyek!
-Ricsi! Gyere be! Reggel megbeszéljük! Kérlek! Az én kedvemért!-mondta Lara.
Ha ez a sztori igaz akkor ennek következményei lesznek! Odasiettem Larához, majd feltört bennem a bosszú és olyat tettem aminek még nagyobb következményei lesznek!
Megcsókoltam...
-Rics...-kezdett bele Lara, de közbe vágtam.
-Bocs... Ne haragudj.. Én hibám!-mondtam majd mentem be.-Jó éjt!-köszöntem Larának, majd bementem szobánkba ahol Esther változatlanul aludt.
Ez az egész megváltoztatta a véleményem... Félek, hogy ez igaz történet..
Megfogtam egy párnát és egy plédet majd mentem le a nappaliba. Nem volt undorom Esther mellett aludni..
Mikor lefeküdtem a kanapéra csak arra tudtam gondolni, hogy miért?? Mikor? Hol?
Gondolkoztam, hogy miért tehette ezt.. És eszembe jutott.. Mikor sokat ivott, cigizett, bulizott a tesója miatt... Lehet akkor történt meg véletlenül!

Hajnali három.. Még mindig kattogok... Nem bírom felfogni!! Ez szerintem egy rossz vicc! Esther nem tenné meg.. Vagy mégis?

Lara szemszöge

Miután bejöttünk volt egy olyan érzésem, hogy inkább nem kellett volna elmondani Ricsinek, mert amint láttam... Eléggé felzaklatta a dolog...
Én nem tudtam egész éjszaka aludni, fájt, hogy fájdalmat okoztam neki.
És az a csók..
Szerintem azt csak azért csinálta, hogy kiadja magából a düht.
Nem akarom elhinni, hogy Esther ezt tette! Biztos vagyok benne, hogy Justin ezt csak kitalálta! Biztos vagyok benne! De ennek utána járok.. Hisz nem akarom, hogy esetleg egy hazugság miatt ők is tönkremenjenek. Épp elég az, hogy mi ketten szarba vagyunk nem akarom, hogy Jenna környezetében még többen legyen a feszültség!
De ha nem is Jennát nézem.. Akkor meg Esthert és Ricsit, nagyon szeretik egymást! De tényleg nagyon, és lehet ők a jövőben szép kis családot alkotnának. Esthernek van munkahelye, Ricsi személyedző és holnap, vagyis ma ő nem dolgozik, csak Esther. Szóval ma ketten, illetve hárman vagyunk itthon.
Reggel öt van, de képtelen vagyok aludni. Bekukkantottam Jennához remélve, hogy alszik. Mikor beléptem és megláttam, hogy nincs ott egyből arra gondoltam, hogy Ricsi se alszik és inkább babázik. Egyébként Ricsi nagyon jó apuka lenne! Én ezt így gondolom, nagyon gondoskodó és Jennának nem rokona, mégis úgy kezeli mint a kislányát. Lementem a nappaliba majd megláttam a földön alukáló Jennát és a mellette síró (?) Ricsit.
-Helló!-suttogtam. Ricsi egyből felkapta a fejét majd rám nézett.
-Szia!-nyújtózkodott.-Nem baj, hogy lehoztam a csöppséget?-kérdezte majd megdörzsölte szemét.
-Nem baj, az lenne baj ha nem aludna!-ültem le a lépcsőre.
-Alszik! Csak annyira egyedül éreztem magam, gondoltam, hogy lehozom a fogadott lányom!-mosolygott, egy matracon feküdtek.-Annyira gyönyörű! Olyan szép mint te!-mosolygott.
Nem mondtam rá semmit, mentem ittam egy kicsit mert kiszáradtam.
-Amúgy ami ott kint történt.. Az ne legye félreértés! Én szeretem Esthert.. De nem tudom, hogy kinek higgyek. Most meg azért nem feküdtem be mellé, mert nem akartam, hogy hallja ahogy sírok.. Mert sírtam.. Igen! Tudom.. Egy férfi nem mutatja ki az érzéseit! De vannak kivételek.. Mint például most.-feküdt vissza.
-Esthernek ne mondj semmit! Elsőnek Justinnal fogok beszélni! Holnap.. Vagyis ma elhívom.. És ezt megbeszéljük, mert tuti, hogy csak kitalálta! Bízz Estherben!-mosolyogtam.
-De.. Volt egy idő mikor a tesója meghalt.. Akkor lehet, hogy akaratlanul is belement ebbe az egészbe! És gondolkoztam én ezen, hogy most hagyjam el vagy sem. Hogyha mégis igaz ez az egész.. Akkor adok esélyt neki, mert ő is adott. Mindig! És, most lehet felmegyek hozzá aludni egy kicsit.. Míg nem megy dolgozni! Ne legyen frusztrált miattam!-mondta majd felállt.
-Jennát hagyhatod itt! Én itt lepihenek vele!-mosolyogtam, majd úgy is tettem.


Egyszer csak arra keltem fel, hogy Esther és Ricsi kiabálnak. Lehet fel kéne menni, de nem biztos, hogy jó ötlet.
Vártam egy kicsit mikor hallottam, hogy becsapódott az ajtó, majd Esthert pillantottam meg lefelé rohanni a lépcsőn.
-Esther! Hova mész?-kiabáltam Esther után, de nem adott választ. Elment.
Hamarosan Ricsi is lerohant a fejét fogva. Minek kellett kiöntenem a szívem pont Ricsinek? Most hibásnak érzem magam... Ha nem mondtam volna el akkor nem lenne most ez!
-Lara.. Valószínűleg Esther elmegy.. Elköltözik.. Azt mondta, hogy bonyolult volt.. És én.. Én.. Megütöttem..-kezdett el sírni.-Pedig én szeretem és nem akartam őt megütni!-ült le, majd nagyon hangosan elkezdett sírni.
-Ricsi! És mit vársz tőlem? Én szerinted itt maradok veled?-kezdtem bele, ezt elképzelni se tudnám.
-Lara! Kérlek! Ha te is itt hagysz engem.. Akkor senkim marad! Könyörgöm! Mindent jóvá teszek! Lehet Estherrel már nem tudok kibékülni... De hidd el, hogy téged soha az életbe nem tudnálak megütni! Na és itt van az én fogadott lányom! Én gondoskodnék rólatok! Még talán..Talán lehetnénk egy "család"!-mondta.
-És te azt honnan veszed, hogy Justinnak nem bocsájtok meg?-végülis kikövetkeztetheti..
-Hát nem tudom. Mindegy. Majd lesz valami!-mondta majd elment.
-Hát Jenna! Nem tudom mit csináljunk!-mondtam az alvó babának.

*6 hónappal később*

-Szívem! Figyelj! Jenna szeretne menni az állatkertbe!-jött be szerelmem.
-Hát most nem fogunk menni!-mondtam majd felvágtam a zöldségeket a reggelihez.-Hozd le reggelizni!-mondtam majd megterítettem hármónknak.
-Anyaaa! Én nem akajok enni!-duzzogott Jenna.
-Hát akkor mész a nagyihoz éjszakára!-mondtam neki majd leültettem, ez még mindig jó "fenyegetési" módszer.
-Jicsi apa úgyse enged!-motyogta kislányom.
-Ricsi csak azokat viszi állatkertbe akik megeszik a reggelijüket!-mondtam majd elkezdtem enni.
-De vájunk egy kisit! Ha én ezt megesem akkoj megyünk ájatkejtbe?-kérdezte Jenna nagy szemekkel.
-Ricsitől kérdezd!-mosolyogtam.
Jenna ránézett Ricsire aki csak bólogatott, mert tele volt szája.
Azóta az este óta Justin nem keresett, hírt sem kaptam róla. Ricsivel kettő hónapja vagyunk együtt, mikor Jenna a mamánál volt akkor történt meg köztünk az a dolog és így összejöttünk.
Estherről szintén nem hallani semmit, egyszer se láttam azóta és nem is jött a cuccaiért, egyszerűen nem tudom elérni! Nem is tudom, hogy mi lehet vele és, hogy hol lehet egyáltalán..
Mindenesetre remélem, hogy jól van és nem csinál semmi hülyeséget!!!

Sziasztook!:)

Elég rég írtunk már részt, de
nem sok a szabadidőnk!

De itt van a 40.rész!

Reméljük mindenkinek tetszeni fog!

Puszi: a két Eszter☺ 

2.évad 10.rész (39.rész)

Lara szemszöge

Utamat Estherhez vezettem hisz nem rég engedték ki a börtönből. Sírva, de még is mosolyogva csengettem be, majd Ricsi nyitott ajtót.

-Szia!-mosolyom nem volt az igazi.
-Lara! Gyere beljebb!-ölelt meg, de rögtön elhúzott tőle valaki és ő ölelt meg, amit viszonoztam.
-Lara! Mi ez a sok táska?-nézett a kezemben lévő táskákra.
-Csak a mai napra jöttem vissza, de holnap már megyek is haza.-mosolyogtam rá, de látta, hogy a mosoly az arcomon nem volt őszinte.
-Aludj itt ma!-szakadt fel belőle.
-Nem akarok zavarni, főleg, hogy ma engedtek ki a börtönből. Megyek én egy panzióba erre az egy éjszakára.
-Nem zavarsz, sőt! Lenne akivel beszélgetnék, aki a legjobb barátnőm az.-mosolygott, majd átvette tőlem a táskákat.

Felvitte a cuccomat a szobájába, majd leült mellém és elmeséltem neki mindent az elejétől a végéig. Ricsi is hallgatózott, mert láttam, hogy a konyhából kukucskál kifele. Egyszer csak csengettek, barátnőm felpattant mellőlem, Ricsi pedig leült és beszélgettünk.

-Tényleg Justin ezt tette veled? Neked akart menni?-csodálkozott.
-Hát mivel én elkezdtem vele kiabálni így igen, de megérte, legalább mindenki látta, hogy milyen "cuki" párok vagyunk.-mutattam ujjaimmal az idéző jelet.
-Ne aggódj, ha itt lesz mi megvédünk!-feszített be, mire kacagnom kellett.
-Megtudom magam védeni.-mosolyogtam rá.

-Mit keresel itt?-hallottuk meg Est hangját.
-Larához jöttem.-egy mélyebb, de számomra túl jól ismert hang ütötte meg a fülemet.
-Innen te mehetsz kifele, senki nem mondta, hogy bejöhetsz!-ezt már kiabálta Esther.

Trappolást hallottunk, majd a hanghoz egy ember is társult, aztán Esther is. Nem akartam látni!

-Mit keresel itt?-kérdeztem én is.
-Beszéljük meg kérlek! Én nem akartam neked menni, csak nagyon felidegesített az, hogy nem vagy velem. A mindennapjaim nem a legjobbak, nem tudok aludni, nem tudok a próbákon odafigyelni hisz mindig te jársz az eszembe. Nem akarlak elveszíteni, hisz nagyon szeretlek és nagyon sajnálom, hogy ezt tettem veled.-hajtotta le a fejét.
-Mit tettél velem?
-Nem akartalak megbántani kér...
-Mit tettél velem?-tettem fel ismét a kérdést.
-Tényleg szeret...
-Mit tettél te velem?-kérdeztem már szinte kiabálva és egy könnycsepp gördült ki a szememből.
-Megcsaltalak.-szipogott.-Kérlek, hagy tegyem jóvá!
-Ez ellen nem tudsz semmit sem tenni, vége! Ennyi volt fogd fel! Nem egyszer játszottál te velem, és nem egyszer voltál Gomezzal együtt.-itt meglepődött arcot vágott.

Nem szólt semmit sem, csak bámult maga elé. Mi az, nem gondolta volna, hogy nem vagyok fent az imstagramon? Hahó, a Marsról jött vagy mi?

-Azt hiszed nem veszem észre, hogy sehol sem kaptam újságot és nincs szerinted instagramom?-húztam fel a szemöldököm.
-Én nem akartam.-majd egy könnycsepp csordult ki a szeméből.
-Nem akarlak többet látni, utoljára mondom, hagyj engem békén és többet ne merj keresni!-mondtam, majd felmentem a szobába ahol a cuccaim voltak.

Ledőltem az ágyra és zokogni kezdtem, nem csak neki rossz hanem nekem is. Fáj az, hogy a szemembe hazudott, hogy engem szeret pedig nem! Tudhattam volna, hogy Selena visszaszerzi és nekem annyi, mint ahogy most is. Nem tudom, hogy mit csináljak, a szüleim nem igen szívesen fogadnak vissza, mert tudom, hogy nem olyan fényes a kapcsolatuk, mint ahogy a barátnőm szüleinek sem. Fogalmam sincs, hogy mit tegyek.

Esther szemszöge

Miután Lara felszaladt az emeletre hárman maradtunk a házba. Justinra néztem aki a földet pásztázta. Ricsire néztem aki engem nézett. Szerintem egyre gondolunk.

-Ideje lenne távozni.-szólalt meg Ricsi.
-Megyek.-mondta szipogva Justin, majd kiment az ajtón.

Ricsi rám nézett, majd közelebb jött és átölelte a derekamat.

-Hát én csalódtam Justinba, nem ilyennek ismertem meg.-ráztam a fejemet.
-Én sem gondoltam volna, hogy ilyet tett Larával.
-Jó, hogy mondod fel is megyek hozzá.-adtam egy puszit az arcára majd felsiettem hozzá.


-Kopp, kopp.-kopogtam az ajtaján és be is nyitottam.

Odamentem hozzá és leültem mellé.

-Ne sírj, nem érdemli meg egy fiú sem, főleg meg ő nem, hogy egy könnycseppet is elhullajts miatta.-simítottam meg a karját.
-De annyira nehéz.-mondta, majd felült.-Tudod gondolkoztam, ma itt alszok és tovább mi lesz velem? Hol fogok lakni? A szüleim tudod milyenek, pláne meg most. A szívem alatt egy gyermeket hordok, az ő gyermekét, hogy fogom őt eltartani?-kezdett bele ismét a zokogásba.

Magamhoz húztam és megöleltem. Egyből támadt egy ötletem.

-Mi lenne ha nálunk...-nem hagyta, hogy befejezzem.
-Nem, nem akarok vagyis akarunk a terhetekre lenni.-engedett el.
-Nem lennétek a terhünkre, sőt örülnék is ha itt egy gyermek keltene fel minden reggel -miután megszületett-, hogy "Esther kellj fel menjünk játszaniii!"-itt elmosolyogta magát.-Szóval, maradhatsz itt.
-De Ricsi..
-Ricsivel majd én letárgyalom.-mosolyogtam, mire ismét megöleltük egymást.
-Még majd haza ugrok pár cuccomért.
-Oké.

*3 évvel később*

-Esthejj, gyeje vejem.-fogta meg a kezemet Jenna.

Igen, megszületett a kis tökmag akit Jenna Biebernek hívnak. Bieber, na hát Lara ragaszkodott hozzá, hogy az apja nevét viselje és ne az övét. Lara és Justin nem beszélnek, de elég sokat kereste fel Justin Larát, de vagy nem vette fel a telefont vagy elküldte. Ricsi imádja Jennát, úgy bánik vele mintha a saját gyermeke lenne, olyan édesek együtt. Igen, három éve együtt vagyunk és boldogan élünk Ricsivel, ja meg Jennával és Larával. Csengettek.

-Várj egy kicsit, had nyissam ki az ajtót.-mondtam mire elengedett és odaszaladt Ricsihez.

Mikor mindig csengetnek vagy Ricsihez vagy az anyjához szalad, mert fél. Mikor kinyitottam az ajtót nem kicsit meglepődtem. Justin volt az, mondjuk ki más lenne?

-Justin, hát te? De megváltoztál.-néztem végig rajta. A szerelése ugyan az maradt, de egy kicsit,  idősebbnek látszott. Hát csak 23 éves nem? Elvégre az ember nem fiatalodik, hanem öregszik.

-Larához jöttem.-mondta mosolyogva.
-Hát szerintem Lara nem fog mosolyogva üdvözölni téged.-kacagtam el magam.
-Biztos?-nézett rám.
-Tuti. Na gyere be te bolond.-mondtam, majd arrébb álltam és bejött.

Jenna nem volt Ricsinél, akkor csak Laránál van.

-Felmész vagy hívjam le?-néztem rá.
-Hívd le.
-Oké.-mondtam majd fel is mentem.

-Laraa! Itt van egy ember aki keres téged.-rontottam be a szobába amit Jenna kacagással díjazott, nem tudom, de szereti mikor kiabálok és megijesztek valakit.
-Megyünk.-mondta és Jennát felvéve az ölébe mentünk le.

Miután leértünk, Lara kimeresztett szemekkel nézett az előtte álló személyre. Tudtam, hogy nem fog neki örülni.

-Justin... Hát te?-szólalt meg végül.
-Jöttem titeket megnézni.-mosolyogva ment oda hozzájuk, de mikor meglátta Jennát kicsit meglepődött.-Ő az én...
-Igen Justin, ő a te lányod, Jenna Bieber.-mosolyogva adta át neki.
-Bieber? Az én vezetéknevemet viseli?
-Igen, mivel Lara nem akarta a saját vezetéknevét használni mivel a Jenna Parker nem tetszett neki, így Jenna Bieber jött be jobban.-mondtam.
-Nem így van!-szólalt meg Ricsi.-Az úgy volt, ha már nem vagytok jóba akkor legalább az apja nevét hagy kapja meg.
-Értem. Szia Jenna, Justin vagyok az apukád.-simította meg lánya arcát.
-Apa.-mosolyogva mondta neki.-Anya, ő apa? Apa akijől annyit meséjtéj?-nézett anyukájára.
-Igen.-mosolyogva válaszolt neki vissza.

Ahogy elnézem őket, még semmi sem biztos abban, hogy Laráék közt ez a kapcsolat örökre véget ért. Sőt egészen biztos vagyok abban, hogy belőlük egy nagy szeretetre méltó család lesz.



Sziasztok!:) Nagyon, nagyon sajnáljuk, hogy több mint 3 hónapon keresztül nem hoztunk nektek új részt, de most már itt vagyunk és megpróbáltuk egy kicsit hosszabbra írni mint az eddigieket. Megnyitottuk újabb blogunkat a The King Family-t ahol már a prológus fent van. Iratkozzatok fel és komizzatok hozzá.:) További szép napot nektek!:) Puszi a két Eszter.<3