2.évad 14.rész (43.rész)

Justin szemszöge

Nem hagyott nyugodni ez a mondat: -Nem lehet, barátom van.
Nem értem.. Miért kellett nekem ennyire elszúrni? Most tudom, hogy Lara egy másik fiú karjaiban alszik el.. Nem! Ez nem lehet igaz! Tuti csak féltékennyé akar tenni! Vagy.. Igazából nem tudom.. Lara jobbat érdemel, de megtudok változni! Biztos vagyok benne! Úgy gondoltam, hogy azért megkeresem még egyszer most még itt a bulin.
Kerestem mindenhol, majd azt vettem észre, hogy Ricsivel smárol az egyik sarokban. Ne! Ricsi lenne a barátja? Komolyan? Nem az nem lehet.. Ricsi Estherrel van.. Biztos valami félreértés van.. Odarohantam, majd Ricsit képen gyűrtem és Larát lesmároltam. Igaz az utóbbira még én magam sem számítottam. Hosszú, szenvedélyes csók volt ez.. Na, de ha Lara nem szeretne akkor most nem lenne ilyen kevés levegő köztünk. Miután abbahagytuk megfogtam puha, selymes arcát és mélyen egymás szemeibe néztünk. Mosolygott.. Majd könnyek gyűltek szemébe.
-Justin.. Nem kellett volna ennek megtörténnie.. Én már.. Nem. Nem szeretlek!-rohant el sírva.
Szó nélkül elindultam a kocsim irányába, de valaki a kocsimnak támaszkodva ott állt.
-Ki maga?-fordultam felé.
-Egy fontos levelet hoztam önnek! Ezt a levelet édesapja küldte!-nyújtott egy levelet amit át is vettem. Kinyitottam, majd elkezdtem olvasni:

Fiam, Justin!
E levelet azért írom, mert nagyon nagy baj történt.

Valamit nem mondtam el szóval... Most sort kerítettem rá, de mivel nem vagy 

a közelben így levél formájában fogok hozzád szólni!

Tudod most tényleg baj van! Nem tudom.. Talán túl későn szóltam

és azt nem tudom, hogy mikor fog eljutni hozzád e levél, 

de már úgy is mindegy!

Volt egy időszak az életemben amikor sokat voltam beteg.
Tudom, hogy most sejted miről is van szó! Nagyot hibáztam, hogy neked erről nem számolta be, de 

ha tehetném most fognám kezed és elmondanám.

Volt egy rosszul létem amikor agyvérzést kaptam, de abból szerencsére kigyógyultam..

Viszont valamit találtak a nemrégen megtörténő vizsgálatomon.
Az agyamban rákot diagnosztizáltak..
Nem vállalta, semmilyen kemoterápiát. Felesleges! Úgy se fog megmenteni!

Kérlek ne szomorkodj miattam! Ott van neked Lara! Ő segít majd feldolgozni!

Ne haragudj rám! Nagyon nagyon szeretlek Justin! 

A San Francisco-i kórházban vagyok  jelen pillanatban. 

Ha még nem késő akkor esetleg még láthatsz!

Kérlek semmit ne szúrj el! Kérlek! Próbálj elsősorban 

a családra vigyázni! És aztán a karriereddel foglalkozz! Nyugi! 

Csak legyél erős! Édesanyádra is vigyázz kérlek! És a kistestvéreidre! Nagyon szeretlek!

Nem tudom szavakba önteni az érzéseimet, de tudd! Te vagy az én büszkeségem!

Szeretlek!

E sorokat könnyes szemekkel olvasom.. Nem lehet igaz! Csődbe ment az életem! Meghalt az apám! De talán még nem késő.. Nem tudom! Amikor felhozta Larát is.. Még jobban sírtam.. Nekem már nincs családom! Elszúrtam..
-Ne haragudjon! Nem tud valami információt esetleg?-néztem rá a fickóra.
-De! Még él.. De már utolsó óráit tölti! Ha sietsz.. Talán még láthatod!-mondta őszintén
a fazon.
-Köszönöm szépen!-ráztam vele kezet, majd beültem a kocsiba, elfordítottam slusszkulcsot, de valaki megállított, hogy elinduljak.
-Justin!-kiáltott sírva. Kipattantam a kocsiból, majd ránéztem. Lara volt az.
-Mi a baj?-szaladt hozzám, majd megölelt.
-Sietnem kell San Francisco-ba! Apával nagy baj van! Még talán találkozhatok vele utoljára...-adtam egy puszit a homlokára.
-Megyek veled!-kiáltott fel.
-Nem! Lara neked itt van Jenna.. Na meg Ricsi is..-hajtottam le a fejem.
-Már nem sok van hátra apukádnak?-nézett rám nagy szemekkel, mire megráztam a fejem.-Akkor szeretném ha látná Jennát! A közös gyermekünket! Gyorsan összedobok neki egy pár cuccot, csak kanyarodjunk arra!-kérlelt és bele is egyeztem..
Hamar odaértünk a házhoz és egy fazon jött kifele, majd megkérdezem, hogy ki volt az. Ahogy Lara azt mondta gyorsan csinálta a dolgát.
-Na itt vagyunk!-szállt be hátra, mivel a gyerekülést csak oda tudtuk elhelyezni.
Amíg ő csomagtartóba bepakolt, én gyönyörködtem a kislányunkban. Mosolygott rám és megnyugvásom lett emiatt. Nagyon szép kis lurkó! Akárcsak az anyukája! De a mosolya... Az az enyém!
-Büszke vagyok magunkra!-mosolyogtam féloldalasan miközben el is indultunk egy kicsit gyorsabban a megszokottnál.
-Én is.. Kár, hogy nem együtt neveljük!-sóhajtott.
Nem mondtam semmit rá.. Én hányszor mondtam el neki, hogy legyünk újra együtt? Nem egyszer az biztos! Most már övé a következő lépés!

***

-Jó estét! Jeremy Biebert keressük!-mentem oda az információs pulthoz.
-Sajnálom csak közeli hozzátartozók mehetnek oda be!-mondta szigorúan.
-A fia vagyok!-mondtam sürgetve.
-És ők?-nézett Laráékra.
-A feleségem és a gyermekem! Még valami?-flegmáztam dühösen.
-102-es szoba arra jobbra!-mutatott jobbra.
-Köszönjük!-megfogtam Jenna kezét, majd siettünk is felfele. 

Bekopogtam az ajtón majd egy: -Jöjjön-választ kaptunk.
-Apa!-nagyon örültem, hogy apát láttam. Épp egy újságot olvasgatott.
-Jaj hála az Istennek, hogy látlak titeket! A kis unokám is hoztátok?-egy könnycsepp hagyta el szemét.
-Igen apa! Szeretlek!-öleltem meg. Lara felemelte Jennát, hogy apa utoljára láthassa őt is.
-Én is téged! Lara! Nagyon gyönyörű vagy! Mint mindig! -sóhajtás- És a kis Jennám! De jó titeket együtt látni!-kezdett el sírni, majd felült, hogy Jennát leültethesse maga mellé.

Még egy kis ideig beszélgettünk, de egyre jobban bóbiskolt elfele apa.. Szerintem már haldoklik.. Lehet minden egyes pillanatot ki akar velünk élvezni.
-Lara! El szeretnék búcsúzni! Nagyon vigyázz a fiamra! És azt kívánom, hogy még bővüljön a család és, hogy mindig tartsatok ki egymás mellett! Nagyon nehéz lesz! De megtudjátok csinálni!-szorította meg Lara kezét.-Jennának meg azt kívánom, hogy soha ne legyen szomorú! Kis hercegnőm!-adott egy puszit a homlokára.-Justin! Vigyázz a családodra! Legyetek boldogak! És a karrieredet se hagyd abba! Sose! Bármi történjen! De a karrier ne legyen fontosabb a családnál! Ezt jegyezd meg! Legyetek boldogak!-öleltük meg egymást.
Jenna elaludt és én meg Lara egymás karjába borulva vártuk, hogy apa szépen meghaljon.. Szenvedett. Látszik rajta!

-Úgy néz ki, hogy meghalt! Megnézzük van e pulzusa.. -néma csend- Őszinte részvétem!-fogott kezet velünk a doktornő. Rettenetesen sírtam..Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz.. 

-Justin! Menjünk haza!-ölelt meg Lara a folyosón.
-Jó.-fojtottam el a sírást.-Kár, hogy nem tudja, hogy nem lesz vigaszom.. Nem vagy velem.. És ő ezt nem így tudta! Család? Ebből már nem lesz...-a falnak dőlve lecsúsztam a padlóra majd kezembe temettem fejem és hangos zokogásba kezdtem.

-Justin.. Az az igazság, hogy... Nem mondtam igazat! Nagyon szeretlek! És szeretném, ha kibékülnénk! Persze ha te is így gondolod!-fogta meg kezem. Mélyen a szemébe néztem és láttam, hogy komolyan gondolta amit mondott. Megcsókoltam, majd ölelkezve álltunk egy kis ideig. 

-Szeretlek Lara!

-Szeretlek Justin!

 Helló mindenki!

Nem sűrűn hozunk részt és ez azért van, mert 

hamarosan meghozzuk nektek az epilógust, hisz nincs 

ötletünk és úgy gondoljuk, hogy nem tetszik nektek a történet, 

mivel nem mindig hagytok bejegyzést, hogy tetszik-e nektek

vagy sem.
Ma megérkeztem nektek a 14.résszel /43.rész/.

Sziasztok! 

Eszti.<3