5.rész

Sziasztok! Ma hoztam az 5. részt, mert most van időm. Jó olvasást! Sziasztok, szép napot!




*Eszter szemszöge*
Egy zöld réten találtam magam. Vidáman a  pillangók után eredtem. Vidám voltam, semmi problémám se volt az élettel. De egyszer csak valaki felrázott és mindenhol emberek voltak fölöttem.

Ijesztő látvány volt ez számomra. Szép rétből lett egy kórterem. Azt se tudom, hogy mi történt velem. Csak is arra emlékszem, hogy Marcus szaladt utánam, aztán egy nagy csapódást éreztem az oldalamba. Utána itt találtam magam.
-Jó napot kívánok. Mondja el mi történt?-kérdezett a három közül egyik.
-Nem emlékszem semmire.
-Történt az este bármi is? Inkább azt mondja el, hogy mi történt egész nap!
-A barátnőmmel mentem el vásárolni, aztán vissza vittük a kutyámat haza utána elmentünk egy bulizó helyre.
-Kérem folytassa, ezek fontos információk lehetnek számunkra és a rendőrség száméra is.
-Azt hiszem valami Peaches vagy mi.
-Peaches and Cream?-kérdezte amire egy bólintás volt a válaszom.-Igen és tovább?
-Ott a barátnőm pasija úgy mond fogdosni kezdett amit én elmondtam Rachelnek.
-Ki az a Rachel? A barátnője?-szintén csak bólintottam. Nem bírtam nagyon tudtam beszélni, mert nagyon kiszáradt a torkom.
-És ő erre mérges lett, aztán elzavart és én mentem volna haza de jött az egyik ismerősöm Marcus, megálltam, majd egy csapást éreztem.-ennyi volt a történetem.
-Ennyi? Köszönjük szépen-felelték majd mind a hárman kiviharzottak.
Nehéz volt nekem erről beszélni, de azt még mindig nem tudom, hogy kerültem ide...
Lassacskán elaludtam de szúródást éreztem az oldalamba, ezért megnéztem mi lehet vele. Egy nagy vérpacnit láttam. Nyomni kezdtem a nővér hívót. Nem sok idő múlva megjelent kettő nővér.
-Mi a probléma?
-Nagyon szúródik az oldalam.-feleltem szenvedő hangon.
-Hát igen ez elég csúnya.
-Hogy kerültem ide?-kérdeztem már szinte sírva.
-Nyugodjon le. Minket kihívott egy Marcus Moore nevű fiatal ember, hogy egy fiatal lányt ütött el egy bmw x5-ös  autó. Ön az a fiatal leány.
Itt ledöbbentem. Még soha nem volt ilyen balesetem. Ami a legrosszabb, hogy nincsenek velem a szüleim. Itt már sírtam teljesen ki voltam.
-És a szüleim miért nincsenek itt?-ordítottam nekik sírva.
-Kérem nyugodjon le.-erre csak egyre jobban vert a szívem amit kimutatott a képernyő is. Egyre hangosabban csipogott. Homályosan láttam mindent. A három nővérből hat darab orvos lett. Az egyik egy nagy injekciós tűt nyomott az oldalamba. Egyre világosabb lett minden. A szívverésem egyre nyugodtabb volt. Én is megnyugodtam, nem fájt az oldalam se és ami a legjobb tudtam aludni.

*másnap reggel*

Édesanyám hangjára ébredtem. Lágy és nyugtató érzés fogott el. Tudtam most már minden rendben lesz.
-Szia anyu.-szólaltam meg rekedtes hangon.
-O édes kincsem, hogy vagy?-kérdezte aggódó anyai hangon.
-Elég jól. Te, hogy vagy?-egy kis mosolyt biggyesztettem az arcomra.
-Lejár az idő! Esther Moore egy másik látogatója érkezett.
Kíváncsian fürkésztem az új látogatóm, de mikor belépett az illető kellemesen csalódtam.
-Szia Esther.-köszönt kicsit szomorkásan.
-Szia Rachel.-én inkább durcásan köszöntem vissza.
-Sajnálom az este történteket. Tudom, hogy az én hibám, de leginkább Ricsié.
-Miért is?-kérdeztem gyanakvón mert nem értettem, hogy Ricsi miért is hibás!?
-Mert Ricsi ütött el. Ideges lett, miattam, és ezért az én és az ő hibája.
Mikor ezt meghallottam azt hittem rosszul hallok. Ricsi ilyet tett velem?
-És direkt ütött el?
-Nem, ittasan vezetett meg te az út közepén mentél. Szóval nem ütött volna el ha te nem állsz az út közepén..
-Aha oké. Köszönöm, hogy ilyen jó barát vagy!-mondtam morcosan.
-Sajnálom, szia jobbulást...-elég csalódott volt.
Tudtam, hogy itt is csak a baj lesz ezzel az egésszel. Utálom magam, utálok mindent.

*2 hét múlva*

-Estheer! Jössz már?-kérdezte türelmetlenül Lara.
-Várj egy kicsit a hajam még nem az igazi.-röhögtem el magam.
Amióta kijöttem a kórházból, kaptam egy remek hírt. Lara Parker a legjobb barátnőm Budapestre költözött, mert felvették abba az iskolába ahova én járok csak ő egy osztállyal lejjebb van. Bejelentkeztünk ketten egy táncsuliba és most épp oda sietünk.

                                            Ez az ő kollekciója amibe elsőnek jön a táncsuliba.
Az ő szülei is olyanok mint az enyémek. Mindig robotolnak egy puccos munkahelyen, ezért értjük meg annyira egymást.
-Na mehetünk.-szaladtam le az emeletről amit nem kellett volna mert az autó baleset óta nagyon fáj és a helye is ott van.

                                                          Én ebbe a ruha összeállításba voltam.
Larának a híres nevezetes Justin Bieber a "párja" de mostanában nagyon sokat sír Lara miért ott hagyta. Nagyon cukik együtt.

Tudom nem lehet ellen állni Justin Biebernek mondjuk nekem nem tetszik.
Izgulunk mind a ketten Larával hisze ez azért elég izgi!