7.rész

Mikor beléptem az ajtón érdekes hangokat hallottam a konyhából és ruha darabok vezettek a helyiségre. Furdalt a kíváncsiság ezért követtem a ruhadarabokat és ahogy egyre közelebb érkeztem egyre hangosabbak voltak a hangok. Amint beléptem a konyhánkba és felkapcsoltam a villanyt, nagyon durván csalódtam.
-Ez mi akar lenni?-léptem oda a pucér anyámhoz.
-Öhm, csak beszélgettünk..-kezdte el a magyarázkodását amit nem voltam képes hallgatni.
-Na most mind a ketten itt maradtok míg vissza nem jövök. És öltözzetek fel!-kiabáltam rájuk.
Kiviharoztam a házunkból és egyenesen nagymamámhoz vettem az irányt. Útközbe felhívtam apát, hogy ne haza menjen hanem jöjjön le mamához. Nagyon csalódtam anyába, ami a legrosszabb, hogy Lara apukájával. Sírtam, anya volt az a személy akivel mindent megbeszélhettem, legjobb barátnőmnek tekintettem, erre ezt csinálja velünk? Azt hittem a legjobb család vagyunk. Hárman semmi gondunk nem volt erre ezt teszi... Mikor odaértem bementem mamához és kiöntöttem a lelkem, hogy mit csinált anya. Mama és papa is váratlanul fogadta a híremet, de muszáj voltam elmondani nekik is nem jó ha magamban tartom a történteket. Apa is kis idő múlva ideért. Én nem akartam elmondani így jobbnak láttam, hogy mind a négyen elmegyünk haza és megbeszéljük. Larának inkább nem szóltam, mert ő apukájával nagyon szoros kapcsolatot ápolnak. Mikor hazamentünk úgy ahogy mondtam nekik ott maradtak, de azt nem gondolták volna, hogy társaságot is hozok.
-Esther. Mi az a fontos dolog?-kérdezte apa befele menet de mikor beértünk mind a négyen durván meglepődtünk anyám és Lara apján. Ott nyalták falták egymást. Apa odalépett anyához és egy nagy pofont adott neki, amit megérdemelt de fájó szívvel néztem végig.
-Te mit képzelsz magadról.-állt neki anyának.
-Semmit! Ez nem az aminek látszik!-próbálta kimagyarázni magát, ezt ő sem gondolta komolyan.
-Aha, beadom holnap a válópert és Esther velem jön!-kiabált vissza és elviharzott.
Ez azért durva. Anya, hogy tehetett ilyet!? És meg se kérdezték, hogy én mit akarok ezek után.
Anya meglepődött arccal kísérte ki Bradet, Lara apját. Szegény, Lara is mit érezhet majd amint megtudja, ki tudja mióta csalja apát... Elszomorító dolog. Nagy nehezen megtudtam úgy fürdeni, hogy ne sírjam el magam.
Anya próbált bejutni a szobámba de elfelejtette, hogy zárom! Úgy döntöttem, hogy felhívom Larát és elmondom neki a történteket. Kicseng.
-Igen tessék?-kérdezte sírós hangon, lehet elmondta neki az apja.
-Szia én vagyok az Esther.
-Ja szia mondjad.
-Tudsz erről a dologról?-kérdeztem.
-Miről?-kérdezte mint aki nem tudna semmit.
-Hát apud meg anyum.... nehéz erről beszélni.-sóhajtottam.
-Semmit nem tudok, nem azért sírok..-mondta ismét sírásba kezdve.
-Akkor mi a baj?-kérdeztem aggódó barátnőként.
-Apu és anyu nagyon összevesztek és ezért apa elment valahova..-na szóval ezért alakultak így a dolgok.-de mi van anyuddal meg apummal?
-Hát, apud anyumon vigasztalódott.-kezdtem bele és Lara példáját követően elkezdtem sírni.
-Úristen! Nagyon sajnálom, hogy ekkorát kellett csalódnom a legjobb apámba.-mondta és jobban elkezdett sírni.
-Figyelj, ez nem a te hibád megtörtént kész, anya hibája is belekellet mennie nem?-kérdeztem nagy sóhajjal.
-Na igen, reggel megyek hozzád, onnan indulunk suliba szia.-tette le a telefont.
Lassan álom jött a szememre és elaludtam.

*reggel 6*

Reggel nagyon fáradtan keltem fel. Elintéztem reggeli teendőimet majd ruhát választottam ki a mai napra.
Semmi extrát nem vettem fel csak egy kockás ing meg egy cicanadrág. Sminkelni se volt kedvem épp, hogy megreggeliztem már Lara csengetett. Azt hittem, hogy ő az, közbe egy teljesen más személy  állt előttem.
-Szia Esther. Jöttem megnézni, hogy vagy.-állított be Ricsike.
-Szia jól épp várok valakit.-feleltem.
-Jó akkor nem is zavarok tovább szia!-adott egy  puszit az arcomra ami eléggé meglepett.
Körülbelül öt perc múlva ismét csengettek. Nem reménykedtem, hogy Lara az hisz az előbb se ő volt az.
Most szerencsére ő állt előttem. Láttam rajta, hogy nagyon álmos, semmi smink, még a haját se vasalta ki.
-Szia Lara!-öleltem meg majd arrébb álltam, hogy bejöhessen.
-Szia!-köszönt szomorúan.
-Justin ma nem jön?-kérdeztem.
-Hova nem jön?-kérdezte mintha nem értené a kérdésem.
-Hát ma tánc óra.
-Ja hát ő már ott lesz ahogy szokott.-mondta.
Én csak bólintottam, majd elindultunk az iskolába.