*Justin szemszöge*
 |
| Életem szerelme♥ |
Lara az maga a gyönyör. Ahogy ragaszkodik hozzám amilyen kedves, nem kívánhatnék jobbat magamnak. Imádom, nagyon szerelmes lettem ebbe a lányba. Elrabolta a szívem, nem is baj én így vagyok önmagam. Anya is nagyon büszke rám, hogy ilyen szép, kedves barátnőt szereztem magamnak. Imádja Larát és nagyon jól jönnek ki egymással. Mikor néha meghallom egy egy beszélgetésüket, hogy miket beszélgetnek, elolvadok milyen aranyos amiket mond rólam. Mindig megdicsér valamiért. Szeret, és nem a pénzem kell neki mint Selenának. Ő egy gonosz boszorkány, aki mindenkinek keresztbe tesz, bánom, hogy pazaroltam rá időt. És nem egyből egy ilyen jólelkű lányt szereztem mint Lara.
*Lara szemszöge*
Már Justin szusszantott mikor kicsentem a zsebéből a telefont. Valamit nagyon írt méghozzá instagramra. Mikor feloldottam én voltam a háttérképe. Hát nem cuki? Imádom egyszerűen ő az én második felem.
 |
| @justinbieber: Imádom, Lara az aki engem boldoggá tesz♥ |
Másnap reggel mikor felkeltem nem találtam magam mellett Justint. Nem tudtam, hogy hol lehet, de egy biztos nagyon éhes vagyok. Kiléptem a konyhába ahol nagyon jó rántotta illat fogott meg. Mikor megláttam, hogy ki a szakács meglepődtem. Justin készítette a reggelit. Nem vette észere, hogy ott vagyok ezért hátulról öleltem meg. Hallottam, hogy elmosolyodik és ekkor már hátrafordult majd megcsókolt.
-Jó reggelt édes!-csókolt meg ismét.-Épp jókor, kész a kaja.
-Neked is. Én nagyon megéheztem.-tekintetünkkel egymást néztük, majd neki láttunk a reggelihez.
Szépen megettük, majd mentünk le a tengerpartra.
Justin természetesen ott se bírt magával, teljesen fel volt szabadulva és ez tetszett, sose láttam így.
*Esther szemszöge*
Ricsi bealudt, olyan cuki volt őt látni, hogy hogy alszik. Nem gondoltam volna, hogy egyszer így itt fog aludni, de végül is jól elszórakoztunk. Biztos kimerült az edzésbe. Muszáj voltam lefényképezni, meg örökítem ezt a pillanatot. Nagyon álmos voltam ezért gondoltam inkább lefekszek én is aludni. Nem nagyon tudtam aludni, mert a Ricsi folyamatosan beszélt meg boxolt így inkább nevettem rajta mikor, felkelt.
-Nem hagylak aludni?-kérdezte s, dörzsölte a szemét.
-Hát kicsit nem.-nevettem el magam.
-Megvárom amíg elalszol.-nevetett ő is.
-Okés, jóéjt.-integettem neki mintha az utca másik oldalán állna közbe itt fekszik mellettem.
Nagy nehezen elaludtam.
*Álom*
Szaladtam ahogy tudtam, féltem, hogy elkap és megöl, nem akarok meghalni nekem ott vannak a szeretteim. Véres lábnyomokat vettem észre ahogy hátranéztem, megnéztem a talpam és az enyémről jönnek a vérfoltok. Nagyon féltem. Elvesztettem az egyensúlyom és elestem.
-Most megvagy! Hahahaaa!-röhögött fel kísértetiesen.
Összeszedtem az összes erőm és ismét szaladni kezdtem. Néztem hátrafelé és ekkor egy szelíd, gyenge, kedves, hívogató hangot hallottam meg. Előre néztem és édesanyám szelleme állt előttem, balta volt a kezébe és lebegett a levegőbe. Nem tudtam, hogy higgyek-e neki mert azt suttogta, hogy gyere utánam. Értetlenül álltam mikor újra meghallottam az üldözőm hangját ezért szaladtam az anyám szelleme után. Egy szobába vezetett be ahol egy holttestet lógattak ki elém. Nagyot sikítottam és ekkor a szellem a baltával végzett velem.
*Álom vége*
-Áááááá! Anyaaaa!-sírva ordibáltam mire felkelt Ricsi.
-Mi a baj? Esther! Szólalj meg!-mondta de ezek után képtelen voltam megszólalni, még mindig látom anyám szellemét magam előtt, pedig tudom, hogy él.-Esther! Ne csináld ezt, legalább mondj egy szót!-nem válaszoltam, remegve feküdtem vissza.
Ricsi felállt és ment szólni Zacknak.
*Ricsi szemszöge*
Mikor csendesen elaludt Esther én is lefeküdtem. Nagyon megijedtem mikor kiabálni kezdett, és nem szólalt meg.
-Áááááá! Anyaaaa!-sírt, ordított, nem tudtam mi lehet a baj.
-Mi a baj? Esther! Szólalj meg!-paráztam be, de nem szólt egy szót se.-Esther! Ne csináld ezt, legalább mondj egy szót!-nem válaszolt, visszafeküdt és remegett.
Azt tartottam a legjobbnak, ha szólok Zacknak. Csak tud mondani valamit.
-Hé Zack!-kapcsoltam fel a villanyt.-Baj van, gyere át.-mondtam neki mire felállt és mentünk át a másik szobába.
-Mi van?-kérdezte mire csak rámutattam Estherre.-Mi a baj?-kérdezte az előbb említett személytől.
-Ffffélek.-ez volt a válasza rá.
Zack megkérdezte azt is, hogy mitől fél, mire elmondta, hogy mit álmodott. Nem nyugodott addig míg újra nem hallja az anyukája hangját. Felhívtuk
-Igen tessék?-szólt bele a telefonba.
-Szia anya!-szólt bele Zack.-Én vagyok az Zack a fiad, de nem erről van szó, nálatok vagyok és Esther rosszat álmodott, hallani szeretné a hangod. Mondj neki valamit.-mondta majd kihangosította.
-Esther! Nyugi, minden rendben lesz. Amint kijövünk a börtönből megyek haza, és újra minden a régi lesz.-mondta majd Esther abba hagyta a remegést.
Zack kiment a szobából és én nem tudtam mit kéne tennem. Ha odafeküdnék mellé, hogy nyugtassam még azt hiszik, hogy én arra megyek, hogy belém szeressen. Pedig nem.
Ha a szívemre hallgatok akkor odafekszek, hátha megnyugszik. Végül is a legjobb barátok szoktak ilyet csinálni ha ilyen eset van nem? Vettem a bátorságot és odafeküdtem hozzá amire figyelmes lett.
Körülbelül 10 perc telt el mikor megszólalt.
-Ricsi.-szólt.
-Igen?-kérdeztem tőle.
-Nagyon köszönöm, hogy itt vagy mellettem.-mondta mire elmosolyodtam, csak nem lesz ebből baj.
-Igazán nincs mit, ezért vannak a barátok nem?-kérdeztem tőle mire bólintott.
Adtam egy puszit a hajába majd átöleltem. Mind a ketten álomba merültünk.
Másnap reggel, mikor felkeltem a kezem Esther kezén találtam. Nagyon jó érzés volt, hogy miattam megnyugodott. Szegény amit álmodott nagyon durva volt. Mit élhetett át, meg az anyukája és az apukája börtönbe vannak. Te jó ég. És ráadásul az álmába a saját anyja szelleme ölte meg. Nagyon durva. Sajnálom, hogy ilyeneket kell átélnie.
*Justin szemszöge*
Nagyon jól érzem magam Larával. Most a tengerparton vagyunk, ahol sokat ökörködünk. Gondoltam ma este egy kicsi romantika is beleférne itt a tengerparton. Nem hiszem, hogy sokan járnának erre. Sebaj. Lara is nagyon pörgött, biztos ő is úgy kíván mint ahogy én őt. Még nem volt köztünk túl sok ilyen ezért épp itt az ideje. Kínába még úgy se csináltam. Gondolom azért értitek mire gondolok. Nagyon perverz kisfiú vagyok.
-Laraa!-szóltam neki, aki a tengerben lubickolt.
-Igeen?-ordította, olyanok vagyunk néha mint egy ordító házaspár.
-Gyere egy kicsit.-inkább most, nem bírok várni vele.
Kipattogott a vízből majd leült mellém. Én kajánul mosolyogtam rá, értette a célzást. Felmentünk a nyaralóba és átöltöztünk. Előtte elviszem megkajáltatni, majd utána jöhet a móka.
Mikor elmentünk a kajázdába, nagyon sokat ettünk. Haza battyogtunk majd az udvaron lefeküdtünk a földre. Még várok egy két órát, aztán kezdhetjük is a mókát.
Justin természetesen ott se bírt magával, teljesen fel volt szabadulva és ez tetszett, sose láttam így.
*Esther szemszöge*
-Nem hagylak aludni?-kérdezte s, dörzsölte a szemét.
-Hát kicsit nem.-nevettem el magam.
-Megvárom amíg elalszol.-nevetett ő is.
-Okés, jóéjt.-integettem neki mintha az utca másik oldalán állna közbe itt fekszik mellettem.
Nagy nehezen elaludtam.
*Álom*
Szaladtam ahogy tudtam, féltem, hogy elkap és megöl, nem akarok meghalni nekem ott vannak a szeretteim. Véres lábnyomokat vettem észre ahogy hátranéztem, megnéztem a talpam és az enyémről jönnek a vérfoltok. Nagyon féltem. Elvesztettem az egyensúlyom és elestem.
-Most megvagy! Hahahaaa!-röhögött fel kísértetiesen.
Összeszedtem az összes erőm és ismét szaladni kezdtem. Néztem hátrafelé és ekkor egy szelíd, gyenge, kedves, hívogató hangot hallottam meg. Előre néztem és édesanyám szelleme állt előttem, balta volt a kezébe és lebegett a levegőbe. Nem tudtam, hogy higgyek-e neki mert azt suttogta, hogy gyere utánam. Értetlenül álltam mikor újra meghallottam az üldözőm hangját ezért szaladtam az anyám szelleme után. Egy szobába vezetett be ahol egy holttestet lógattak ki elém. Nagyot sikítottam és ekkor a szellem a baltával végzett velem.*Álom vége*
-Áááááá! Anyaaaa!-sírva ordibáltam mire felkelt Ricsi.
-Mi a baj? Esther! Szólalj meg!-mondta de ezek után képtelen voltam megszólalni, még mindig látom anyám szellemét magam előtt, pedig tudom, hogy él.-Esther! Ne csináld ezt, legalább mondj egy szót!-nem válaszoltam, remegve feküdtem vissza.
Ricsi felállt és ment szólni Zacknak.
*Ricsi szemszöge*
Mikor csendesen elaludt Esther én is lefeküdtem. Nagyon megijedtem mikor kiabálni kezdett, és nem szólalt meg.
-Áááááá! Anyaaaa!-sírt, ordított, nem tudtam mi lehet a baj.
-Mi a baj? Esther! Szólalj meg!-paráztam be, de nem szólt egy szót se.-Esther! Ne csináld ezt, legalább mondj egy szót!-nem válaszolt, visszafeküdt és remegett.
Azt tartottam a legjobbnak, ha szólok Zacknak. Csak tud mondani valamit.
-Hé Zack!-kapcsoltam fel a villanyt.-Baj van, gyere át.-mondtam neki mire felállt és mentünk át a másik szobába.
-Mi van?-kérdezte mire csak rámutattam Estherre.-Mi a baj?-kérdezte az előbb említett személytől.
-Ffffélek.-ez volt a válasza rá.
Zack megkérdezte azt is, hogy mitől fél, mire elmondta, hogy mit álmodott. Nem nyugodott addig míg újra nem hallja az anyukája hangját. Felhívtuk
-Igen tessék?-szólt bele a telefonba.
-Szia anya!-szólt bele Zack.-Én vagyok az Zack a fiad, de nem erről van szó, nálatok vagyok és Esther rosszat álmodott, hallani szeretné a hangod. Mondj neki valamit.-mondta majd kihangosította.
-Esther! Nyugi, minden rendben lesz. Amint kijövünk a börtönből megyek haza, és újra minden a régi lesz.-mondta majd Esther abba hagyta a remegést.
Zack kiment a szobából és én nem tudtam mit kéne tennem. Ha odafeküdnék mellé, hogy nyugtassam még azt hiszik, hogy én arra megyek, hogy belém szeressen. Pedig nem.
Ha a szívemre hallgatok akkor odafekszek, hátha megnyugszik. Végül is a legjobb barátok szoktak ilyet csinálni ha ilyen eset van nem? Vettem a bátorságot és odafeküdtem hozzá amire figyelmes lett.
Körülbelül 10 perc telt el mikor megszólalt.-Ricsi.-szólt.
-Igen?-kérdeztem tőle.
-Nagyon köszönöm, hogy itt vagy mellettem.-mondta mire elmosolyodtam, csak nem lesz ebből baj.
-Igazán nincs mit, ezért vannak a barátok nem?-kérdeztem tőle mire bólintott.
Adtam egy puszit a hajába majd átöleltem. Mind a ketten álomba merültünk.
Másnap reggel, mikor felkeltem a kezem Esther kezén találtam. Nagyon jó érzés volt, hogy miattam megnyugodott. Szegény amit álmodott nagyon durva volt. Mit élhetett át, meg az anyukája és az apukája börtönbe vannak. Te jó ég. És ráadásul az álmába a saját anyja szelleme ölte meg. Nagyon durva. Sajnálom, hogy ilyeneket kell átélnie.
*Justin szemszöge*
Nagyon jól érzem magam Larával. Most a tengerparton vagyunk, ahol sokat ökörködünk. Gondoltam ma este egy kicsi romantika is beleférne itt a tengerparton. Nem hiszem, hogy sokan járnának erre. Sebaj. Lara is nagyon pörgött, biztos ő is úgy kíván mint ahogy én őt. Még nem volt köztünk túl sok ilyen ezért épp itt az ideje. Kínába még úgy se csináltam. Gondolom azért értitek mire gondolok. Nagyon perverz kisfiú vagyok.
-Laraa!-szóltam neki, aki a tengerben lubickolt.
-Igeen?-ordította, olyanok vagyunk néha mint egy ordító házaspár.
-Gyere egy kicsit.-inkább most, nem bírok várni vele.
Kipattogott a vízből majd leült mellém. Én kajánul mosolyogtam rá, értette a célzást. Felmentünk a nyaralóba és átöltöztünk. Előtte elviszem megkajáltatni, majd utána jöhet a móka.
Mikor elmentünk a kajázdába, nagyon sokat ettünk. Haza battyogtunk majd az udvaron lefeküdtünk a földre. Még várok egy két órát, aztán kezdhetjük is a mókát.
 |
| @justinbieber: beindultunk édessel♥ |
És ennyi volt mára a 16.rész!:) Remélem mindenkinek tetszett. Következő rész holnap! Sziasztok! Eszter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése