*egy hónappal később* *Justin szemszöge* Lara nem látta, hogy felraktam a képet. Nagyon szomorú vagyok, és ideges, hogy mi lehet vele, hol lehet. A rendőrség se találja, ez mind az én hibám! Nem kellett volna úgy reagálnom mikor az a Szabi kölyök rámászott. Megbántam, de nagyon. Estherrel és a Ricsi gyerekkel nonstop keressük őt, de sehol nem találtuk. Lehet meghalt? De lehet, hogy szándékosan ment el. Lehet elrabolták, fogalmam sincs. Elmentem Estherékért, hogy ismét keressük, de most más útvonalt választottunk. Nagyon ismerős volt egy kocsi előttünk. Mintha láttam volna. És ekkor eszembe jutott, hogy az Selena autója. Nem szóltam a többieknek, hogy kit követünk mert tuti azt mondták volna, hogy ez nem jó ötlet. Leindexelt balra egy benzinkútra. Én addig megálltam az út szélén, hogy ne legyen feltűnő.
-Justin! Nem beszélünk csúnyán, mert akkor nem nyitom ki.-zsarolt meg. -Nyisd ki!-kiabáltam. -Hát jó. Előre szólok! Csúnya látvány lesz.-mondta mire beparáztam, gondolom nem adott neki enni. Mikor kinyitotta Lara ott feküdt a földön egy szar törülközőn. Nagyon rossz volt így látni. Odavolt a csuklója láncolva a falhoz. Véres volt a feje. -Lara!-szaladtam be. Szegény alig volt magánál. De azért volt arra ereje, hogy felemelje a fejét, nagyon sírt. Felemeltem és elvittem a kocsimba. Nagyon rossz volt őt így látni. Nem tudom, hogy Selena mit képzelt. Csak így elrabolni egy embert, kikötni mint egy kutyát. Nem normális dolog. Egyenesen az orvoshoz vettük az irányt, hogy ne megtudjuk nincs-e komoly baja.
Szerencsére egyszer se kaptunk piros lámpát, se sorompót. Az ölembe vittem be majd vártunk az orvosra. Hamar szólítottak minket. Én meg Lara mentünk be a többiek addig kint vártak. -Jó napot! Mi a baj?-kérdezte az orvos. -Csak annyi, hogy egy hónapig egy raktárba volt bezárva.-mondtam mire kimeredt szemekkel nézett rám. Elkezdte megvizsgálni, ami hamar véget is ért. -Semmi komoly baj nincs. A fejét beütötte rendesen, ez okozhatott egy kis emlékezet kiesést. De nem nevezhető amnéziának. Enni sokat kéne és inni.-mondta mire megnyugodtam. -Köszönöm szépen! Viszlát!-vittem ki Larát. Estheréknek elmondtam, hogy mi van. Haza vittük majd beszélgettünk vele. -Emlékszel milyen jó volt Kínába?-kérdeztem széles mosollyal. -Mikor?-ezek szerint nem emlékszik, pedig milyen jót szórakoztunk. -Nem emlékszel? A betonon csináltuk.-mondtam neki mikor "ez hülye" pofát vágott.
-Bocsi, nem emlékszek ilyenre, biztos jó volt, de nem tudom.-mondta szerelmem.
Még rengeteget beszélgettünk és kiderült, hogy Ricsit se ismeri ja meg a Szabi kölyköt se. Elmagyaráztuk ki ki és elment fürdeni aztán aludni. Estherék kikísértem aztán mentem fel Larához. Nagyon vártam ezt a pillanatot, hogy ismét érezzem az illatát, érezzem, hogy szeret engem.
Mikor felértem hallottam, hogy valakivel veszekszik. Benyitottam és Selena (?) volt ott amit nem értékeltem.
-Selena! Te megint mi a jó büdös francot csinálsz?-kérdeztem tőle, s felé közeledtem.
-Beszélgettünk.-mondta Selena.
-Aha, és, hogy jöttél be?-folytattam a kérdeződést.
-Neked az legyen mindegy!-kiabált rám.
-Na takarodj a házamból!-viszonoztam majd kimászott az ablakon(?).
Lara nagyon sírt.
-Mi a baj kicsim?-kérdeztem meg.
-Megfenyegetett.-sírt.
-Lara! Ne sírj! Mindent megoldunk.-nyugtattam meg, de nem sikerült, összebújtunk az ágyon majd hamar elaludt.
Gondolkoztam, hogy mit akarhat ennyire Larától, de rájöttem, hogy engem akar. Ölni is képes lenne, csak az a baj, hogy én nem engedem, hogy ismét bántsa Larát.
*Esther szemszöge*
Nagyon örültem mikor megtaláltuk Larát, de talán még jobban, hogy semmi komoly baja nem esett. Sose néztem volna ki Selenaból, hogy ilyet csinál. Most már tudom, hogy egy gonosz önző tyúk. Amióta kirakták a videóklippet azóta Ricsinek állandóan facebook üzenetei vannak. Nagyon idegesítő, hogy nem tudunk úgy elmenni ketten, hogy ne csörögjön az a rohadt telefon. Elterveztük, hogy holnap reggel elmegyünk sétálni a Margit-szigetre meg árpádra is a kutyámmal. Kíváncsi leszek, hány lány fogja megállítani. Nem vagyok féltékeny mert mondta is, hogy ne betegedjek bele, csak kicsit idegesít. Remélem nem én fogom ezzel a kis idegesség miatta elrontani az egész kapcsolatunkat. Este nagy örömmel feküdtem le aludni.
*Másnap reggel*
Reggel mikor felkeltem és ránéztem az órára 09:00-t mutatott. Már Ricsi mindjárt itt van ezért gyorsan elrendeztem a reggeli teendőket. Fogmosás, felöltözés, sminkelés, hajvasalás. Mikor mindennel kész lettem vártam még egy két percet és már jött is a hősszerelmes. Feltettem Maxra a hámot majd indultunk is. Az utat egész végig röhögtük vagy éppen beszéltük. Sok lány rajongó jött oda hozzánk, s volt olyan is, hogy velem is akartak egy képet, mire én nem mondtam azt, hogy nem. Mikor haza értünk az vettem észre, hogy Zack a szüleimmel (?) beszélget. Ricsit természetesen behívtam, majd a konyhába vettem az utamat. Anya és apa mosolyogva öleltek meg, de én nem viszonoztam egyiket sem.
-Kicsim, mi a baj? Nem örülsz neki, hogy haza engedtek?-kérdezte anyu mosolyogva, de én nem válaszoltam rá.
-Esther ki ő?-kérdezte apu mikor meglátta Ricsit.
-Jaj elnézést had mutatkozzak be, én Szalay Richárd vagyok!-nyújtotta a kezét apu felé, de nem ráztak kezet.
-Mikor akartad elmondani azt, hogy barátod van?-húzta fel a szemöldökét.-Magyarázatot kérek!
-Magyarázatot kérsz?-nevettem fel kínosan.-Én kérhetnék tőletek inkább nem de?
-Mert ki vagy te, hogy minket számon kérj?
-A lányotok vagyok és jogom van tudni, hogy a szüleim még is miért voltak a börtönben nem?-húztam fel én is szemöldököm.
-Szerintem semmi közöd sincsen hozzá.-vágta a fejemhez apa.
-Szerintem meg van, mert úgy tudom, hogy a lányotok vagyok és a szüleim mindent, de mindent megosztanak velem ami velük történik vagy éppen velem.-emeltem fel a hangom.
-Most azonnal állítsd le magad mert míg én tartalak el nem emelheted fel a hangodat rám!-ordított apa.
-Haha, de vicces.-ennyit mondtam, s felmentem a szobámba összepakolni.
Kopogást hallottam, de nem mondtam semmit, így az illető bejött aki Ricsi volt.
-Most itt akarod hagyni őket?-ült le az ágyra.
-Ricsi te nem ezt csinálnád?-néztem rá majd újra pakolni kezdtem.
-De.
-Akkor meg? A szüleim nem mondanak semmit, hogy miért voltak börtönben, erre még apának ki van a töke, hogy te vagy a barátom, és még ott van Lara is.-sírtam el magam.
Egyszerűen minden, de minden összejön, elsőnek a szüleim a börtönben aztán Larát elrabolja Gomez és most meg ez? Elegem van mindenből, az lenne a legjobb ha jó messzire elmennék. Arra leszek figyelmes, hogy Ricsi átölel és egy csókot hintett a hajamba és azt suttogta, hogy "Minden rendben lesz!", ugyan már mi lenne már minden rendben? Semmi. Visszaöleltem, s újra pakolni kezdtem, mikor ezzel végeztem lementünk a konyhába majd beszédre nyitottam a számat.
-Ha most azonnal nem mondjátok el, hogy miért voltatok a rendőrségen akkor ebben a pillanatban elfelejthettek.-mondtam és anya már sírt. Minek ezen sírni?
-Kincsem, kérlek ne menj el!-sírva borult a nyakamba anya, de én eltoltam magamtól.
-Ez nem rajtam múlik.-itt ránéztem apára aki belülről forrt a dühtől.
-Nem tartozunk neked magyarázattal!
-Sziasztok!-fordultam sarkon és ott hagytuk őket Ricsivel.
Ricsi felajánlotta, hogy költözzek oda hozzájuk míg nem találok lakást, de ezt persze nem fogadhattam el mert, hogy néz az ki, hogy ők tartanak el engem? Nem, az nem lenne jó, inkább megyek jobb emberekhez mint, hogy ott maradjak a szüleimmel. Mikor megérkeztünk a "lakóhelyemre" becsengettünk, majd Mr.Bieber nyitott ajtót.
-Sziasztok, hát ti? Esther hova mész?-nézett rám aggódóan.
-Szia, bemehetünk?-kérdeztem mire Justin már el is állt az ajtóból.
-Szia Lara!-köszöntem a legjobb barátnőmnek.
-Esther szia!-ölelt meg.-Te elmész?-lett ő is szomorú.
-Elmondok most mindent rendben?-nézetem Larara aki csak bólogatott.-Justin gyertek be ti is kérlek!-szóltam ki a két fiúnak a nappaliba akik már az Xboxot nyomják. Mikor itt volt mindenki akkor Lara hirtelen megszólalt.
-Ő kicsoda?-mutatott Ricsire.
-Ő az én barátom.-mosolyogtam rá.
-Lara nem ismersz meg?-kérdezte Ricsi.
-Nem is ismerlek.
-Miért nem ismer fel?-nézett rám aggódó tekintetű Richárd.
-Majd elmesélem.
-Na, hogy is hívnak téged....-gondolkozott Lara.
-Ricsi.
-Na Ricsi, hogy ha megbántod Esther és összetöröd a szívet velem, mondom hangosan is VELEM kell megküzdened!-"fenyegette" meg Lara Ricsit.
-Hahaha, nem fogom hidd el, szeret őt.-röhögve jött oda és puszit nyomott az arcomra, mire nekem vörös lett a fejem.
-Na mesélj.-ült le Bieber.
Elmondtam nekik mindent ami otthon történt.-És arra gondoltam, hogy nem lehetnék-e itt addig míg nem találok házat vagy esetleg egy lakást.
-Dehogy is nem, itt is lakhatsz!-mosolyogva állt fel a barátnőm és ölelt meg, mire Bieber krákogott egyet.-Bieber ne krákogj mert itt fog lakni és kész.-mondta neki hátat fordítva, Ricsi el is röhögte magát.
-Ugye nem baj?-néztem Justinra.
-Ha valamit "tervezünk"-itt Larara nézett-akkor valahogy elfoglalod magad vagy esetleg nála-Ricsire mutatott-leszel rendi? Hát persze, hogy rendi akkor maradhatsz.-mondta röhögve.
-Úgy lesz uram.-mondtam mire mi hatalmas kacagásba kezdtünk.
Este még Ricsi maradt egy kicsit, a fiúk jól el Xboxoztak mi meg addig kipakoltunk az új szobámba ami így néz ki:
A kék az nem lányos szín, de nekem ez a kedvencem. Mikor Ricsi elment akkor mindenki elvonult a szobájába, én lefürödtem és eltettem magam holnapra.
Ennyi volt a mai rész, remélem, hogy tetszett!:) Puszi Eszter.<3
Ui.: a kövivel a másik Eszter jön.:D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése