2.évad 5.rész (34.rész)

Justin szemszöge

*1 hónappal később*

Mikor felkeltem Larát nem találtam magam mellett. Mostanában olyan furcsán viselkedik. Lementem enni mert nagyon éhes voltam. Gondoltam, hogy hátha csinálja a kaját, de lent se találtam. Aggódni kezdtem. telefonját hívtam ami az asztalon csörgött. Most komolyan nem tudom, hogy hol lehet. Leültem a székre és vártam, hogy legyen valami.
10perc telt el és még most sincs sehol. Gondoltam megnézem mindegyik szobába hátha ott van.
Az én szobámmal kezdtem ahol tegnap lefeküdtünk aludni, s egyéb mást csinálni. Ott nem volt, így mentem a vendégszobákba, összesen négy darab van és ezek közül egyikbe se volt. A mellékhelyiségek következtek. A vécébe mentem be ahol szintén nem volt.. A fürdőszoba következett. Ő nem volt ott, viszont egy cetli volt ott amibe ez állt.:

Szia kicsim!

Egy ideig elmentem anyához. Valami nagy baj történt, 

aminek mind a ketten a hibásai vagyunk. 

Majd megyek csak egy-két hétig távol leszek.

Szeretlek!

Ezt nem értem. Mi lehet a baja? És miért vagyok én is hibás? Vagy egyáltalán mi történt? Most meg kell keresnem, hogy beszélhessek vele, na de a telefont minek hagyta itthon.. Nem értek most semmit. 

Elsőnek anyához megyek, hogy a véleményét kikérhessem. Biztos tud valami értelmeset és hasznosat mondani. Beültem egy kocsiba, s mentem anyához. Kiszálltam, s becsengettem. Senki nem jött ki, ismét csengettem, de megint nem nyitottak ajtót. Ez nem lehet igaz. Laráékhoz vettem az irányt ahol ott állt anyám kocsija??? Na kezd érdekessé válni ez az egész. Becsengettem, s Lara anyukája nyitott ajtót.

-Szia Justin.-mérges volt.

-Helló, Lara?

-Bent van.-betessékelt majd láttam, hogy ott ült Lara meg anya a kanapén és a babákról beszélgettek.

Lara csak rám nézett majd anyára aztán mind a ketten rám néztek. Nem tudom mi lehet. 

-Justin..-szaladt hozzám.

-Szia életem!-megcsókoltam majd az anyukája szakított minket félbe.

-Justin! Gyorsan mondd mit akarsz! Most el vagy tiltva Larától.-mondta még mindig mérgesen.

-Mi a baj?-kérdeztem.

Lara az anyjára nézett aki bólintott majd az én anyámra aki szintén bólintott, majd visszanézett rám, s a hasát simogatta. Biztos éhes.

-Justin. Gyere fel a szobámba.-húzott felfele a lépcsőn.

-Lara, semmit nem értek..-ráztam a fejem.

-Most megtudod!-a fiókjához ment ahol egy kis dobozka volt, anya is feljött meg Lara anyja, s az ajtóba álltak, komolyan már én érzem magam rosszul.-Nyisd ki és mindent megtudsz!

A kezembe adta a dobozt, s nekem már remegett a kezem, óvatosan levettem róla a kék masnit majd egy nagy levegőt vettem, a tetejét levettem, s a dobozkába egy kis kék cumit találtam amit még nem nagyon értek, de lejjebb volt benne kettő darab lázmérőhöz hasonló tárgy. Ránéztem az aggódó szülőkre majd Larára, mindenki mosolygott. Jobban megnéztem azt a lázmérő féleségű dolgot, mikor megláttam, hogy az valójában mi is. Kettő terhességi teszt, méghozzá pozitív! Egyből felugrottam majd Larának adtam egy nagy csókot. Bevallom nagyon ritka az ha én sírok, de most nagyon sírtam. Próbáltam visszatartani, de ezt kevés reménnyel. Lara is elkezdett sírni, meg anya is. Egyedül Lara anyukája nem örült. Odamentem hozzá majd megöleltem. 

-Tudom, hogy most haragszol rám, hogy a kicsi lányod teherbe ejtettem, de képzeld csak el. A kis unokádat a kezedbe tartani, nem lesz remek?-kérdeztem mire elérzékenyült arccal nézett rám, s kitört belőle a sírás.

-Rendben nem haragszok!-jelentette ki majd 4-esben ölelkeztünk. Ó bocsánat 5-en ölelkeztünk. 

Nagyon örülök ennek a hírnek. Úristen! Már alig várom, hogy megérkezzen a fiam! Még nem tudjuk, hogy fiú lesz vagy lány, de én érzem, hogy fiú lesz. Ha nem akkor se baj. A lényeg, hogy egészséges legyen!

A szülők elmentek a nappaliba mi meg fent maradtunk.

-Lara! Én nagyon örülök! Tudod, nem azt gondoltam, hogy már ilyen hamar lesz gyerekünk. De ha már összehoztunk egy kis Biebert akkor fel is kell nevelnünk, és én ennek nagyon örülök. Annak meg pláne, hogy te leszel az édesanyja.

-Én nagyon féltem most, méghozzá attól, hogy ugyan azt cselekedetet fogod megtenni mint az apád.. De szerencsére nem. Te más vagy! Te egy szerető apuka leszel! Tudom!-megcsókoltuk egymást, majd ledőltünk az ágyra, s karjaimba aludt el. 

Nagyon szeretem Larát. Én is hamar elaludtam, ez a nap a világ legjobb napja.

Ricsi szemszöge

Már itthon ülök a házunkban. A műtét sikeres volt és ennek örömére felhívom Esthert.
Kicsengett, s fel is vette valaki.
-Igen?-kérdezte egy férfi hang.
-Esthert keresem.-jelentettem ki.
-Esther most jelenleg a bíróságon van.
-Mert mi történt?-kérdeztem aggódva.
-Ittasan vezetett majd belement egy másik autóba, és ezért felrobbant a kocsijuk. Esther kocsijába ült összesen 2 ember Estherrel együtt 3. Egy lány meghalt, a másik megúszta és Esther is. A másik kocsiban egy ember ült de ő neki se lett semmi baja. Valószínű, hogy a börtönbe végzi.-mire mindent elmesélt leesett az állam, mi lett az én kis báránykámmal?
-Köszönöm!-letettem majd gondolkozni kezdtem.
Miért változott meg?? Ittasan? Soha nem ivott semmit csak pezsgőt.. Nagyon meglepődtem, én nem így ismertem meg. Úgy döntöttem, hogy a bíróság elé megyek, és várom Esthert. Az ilyen ügyeket mindig a nagy bíróságon tárgyalják, így odavettem az irányt. Öt percet álltam a korlátnál mikor Esthert pillantottam meg aki bilincsbe volt. Megszakadt a szívem. Odaszaladtam.
-Esther!-kiabáltam.
Rám nézett, s egy mosoly ült ki az arcán.
-Ricsi! Kérlek segíts rajtam!-kezdett el sírni.
-Fogja be!-ordított rá a rendőr.
-Érted megyek kicsim!!-kiabáltam majd láttam, hogy hogyan gyömöszölik bele az autóba.
Nagyon sajnáltam, sírni kezdtem. Tudom, hogy nem szégyen sírni, és azt is, hogy a férfiak nem sírnak, de én nem olyan vagyok, hogy az igaz szerelmemet a szemem előtt bilincsbe verve gyömöszölik be a rendőr kocsiba, s kiabál sírva, hogy segítsek rajta. Szerintem ez senki se bírná..