2.évad 7.rész (36.rész)

Ricsi szemszöge

Mikor megtudtam, hogy Larának meg Biebernek gyereke lesz, őszintén örültem neki. Az én példaképemnek lesz egy kisfia. Tuti fiú. Hiába örültem ennek a hírnek közbe belülről össze voltam esve..
Nem bírom felfogni, hogy miért tette ezt Esther. Meg fogom kérdezni, hogy nem lehet-e kifizetni az óvadékot. Mert akkor sokkal kevesebbet kéne neki küszködni. Amit tett az nagyon komoly bűn, de akkor is szeretni fogom, ha ő  lesz a legnagyobb bűnöző az egész országba. Mentem is a rendőrhöz aki az információs pultnál ült.
-Elnézést! Van egy kérdésem.-kezdtem bele, s bólintott, hogy mondjam.-Esther Moorenak ki lehet fizetni az óvadékát?
-Igen, csak sajnos az a baj, hogy kurva sokba kerül.
-Mennyi az az összeg?-egy könyvet kezdett el lapozgatni.
-Kétszázezer.-röhögött.-Na szóval ezt hagyjuk is, mert nincs annyi pénzed.-még nem hagyta abba.
-Később visszajövök! A pénzzel együtt!-láttam rajta, hogy mennyire meglepődött.
Tudom, hogy ez rengeteg pénz, de a szerelmemért bármit megteszek. Azt nem tudom, hogy ő ezt megtenné-e ha én lennék ilyen helyzetben. Lehet nem, de az is lehet, hogy igen. Most eszembe jutott mikor elsőnek láttam. Istenem, első látásra beleszerettem. Már akkor tudtam, hogy egyszer az enyém lesz. Olyan kedves, megértő és nagyon szerethető. Nem is értem eddig miért nem volt pasija. Na de térjünk vissza a jelenbe. Hazafele mentem, hogy vigyem a pénzt. Ezt a pénzt amit most Estherre fogok elkölteni, azt régebben még kocsira gyűjtöttem. Sebaj, ebből látszik, hogy szeretem.
Kivettem a perselyből majd siettem is vissza. Siettem volna, de édesanyám rajta kapott, hogy hazajöttem.
-Ricsi, Ricsi... Te megint hova mész? És hol voltál eddig?-kérdezte.
-Megyek a barátnőmhöz. És nála voltam eddig is. De amúgy meg... Neked nem mindegy? Mikor a kórházba se jössz be hozzám?-akadtam ki, mire láttam, hogy elszégyellte magát.-Na erről van szó! Ne reménykedj, hogy továbbra is itt fogok lakni...-kiléptem az ajtón és hallottam anya síró üvöltését.
Neki legyen mindegy, hogy hol vagyok, nagyon haragszok rá.
Odaértem a börtönbe -ezt de rossz kimondani- és bementem majd láttam, hogy Esthernek látogatója van. Ki lehet az?

Lara szemszöge

Ezt nem hiszem el, hogy Justin ilyet tett. Miért? Egyszerűen nem bírom felfogni, hogy neki minek kellett Selenával beszélgetni a kapcsolatukról. Ez egyszerűen felfoghatatlan. Az ő gyerekét hordozom a szívem alatt 17 évesen! És ennek ellenére is ezt csinálja? Ezek után biztos nem fogja látni a gyermeket. Egy undorító mocskos szemétláda. Semmi más, nem érdemli meg ezek után, hogy beszéljen velem. Mikor elküldtem nagyon sírt, de megérdemli...
Lehet azt hiszi, hogy csak ő szomorú. Pedig nem. Hányszor bocsájtottam már meg neki? Mennyi csalódást hozott már nekem az életben? Szerintem ez így volt helyes!
És a gyerekhez csak akkor jöhet ha valami ünnepe van. Például születésnap, névnap, gyereknap, karácsony, mikulás. Ennyi! Még ez is sok lesz...
Elegem van az összes fiúból! Remélem ha fiam lesz, nem az apjára fog ütni...
Nagyon dühös vagyok, nem tudom, hogy most mit is tegyek..
Jobb lesz ha eltűnök innen de nagyon gyorsan! Elköltözök vidékre! Ott senki nem fog keresni.
Ahogy kigondoltam ezt már hozzá is fogtam a pakoláshoz, csak is a legfontosabb dolgaimat viszem. Nem tudom, hogy szóljak-e valakinek mert az lehet nem lenne jó ötlet. Mert ha Justinig eljut akkor jönne utánam, és én ezt nem akarom.
Anyunak se szólok, de neki fel fogom venni a telefont, senki másnak nem.

*2 hónappal később*

Esther szemszöge

Rájöttem valamire, méghozzá arra, hogy milyen nagy hülyeséget csináltam. És ha Ricsi nem áll ki mellettem akkor még mindig ott ülnék és depressziós lennék.
Nem tudom, hogy ezek után is, hogyan tud szeretni.. Ez az igaz szeretet, és most látom, hogy mikor azt mondta -mindig segíteni fogok ha bajba vagy- azt komolyan is gondolta. Kevés az ilyen férfi.

*A börtönbe még 2 hónapja*
-Meddig kell még itt lennem?-kérdeztem sírva a börtönőrtől.
-Ha tovább nyafogsz akkor te nem mész ki!-kiabált.
Csak sírtam és sírtam, hiányzott a családom, a barátaim, Lara és Ricsi!!!
-Hé cica!-kiáltott a börtöntársam. 
Kérdően ránéztem majd egyre közelebb jött.
-Te mit akarsz velem csinálni?-kezdtem el ordítani mert egy kést vett elő.
-Nem kell neked élni! Úgy is megakartál halni!-morgott majd a kést belém akarta szúrni, csak épp jött Ricsi meg a börtönőr.
Szerencsém, hogy jöttek.
-Hé! Nincs késelés!-kiabált az őr majd bilincsre tette a társam.
Ricsi beszaladt hozzám majd megcsókolt, ami váratlanul ért. Már nagyon vártam, hogy végre vele lehessek, de még most se vagyok teljesen vele, most még nem teljesen.
-Hiányzol!-csordult ki egy könnycsepp. 
Nem mondtam semmit csak megcsókoltam. Szégyelltem magam előtte, hogy ilyet tettem.
-Esther Moore! Mehet haza! Remélem nem fogunk találkozni itt!-mondta az őr mire hirtelen nem hittem a füleimnek. 
-Komolyan?-Ricsi csak mosolygott.-Úristen nem hiszem el!-ömlött belőlem a könny.
-A fiatalúrnak köszönje!
A nyakába ugrottam és pörgetni kezdett, imádom és ezt soha nem gondoltam volna.
Levettem a börtönruhám majd átvettem a rendes ruhám, milyen rég voltam már a szabadba alig várom, hogy ráléphessek a fűre.
Kimentünk majd nem győztem megköszönni Ricsinek ezt a kedvességet tőle.
*És most a jelenben*

Mikor Ricsi elmondta, hogy Larának és Justinnak gyereke lesz nagyon megörültem. Milyen aranyos gyerekük lesz majd. De a jó után rossz is van.. Szakítottak.. És Justin meg Selena miatt, szegény Lara 17 évesen még megszülné neki a gyereket erre elrontja az egészet, hát ez szégyen. Most elvileg elköltöztek, nagyon sajnálom, hogy nem tudtam tőle elbúcsúzni.


Sziasztok! Már nagyon nagyon régen hoztam nektek részt ezért most itt is van.:) Mivel a nyárból már csak egy nagyon kevés van ezért élvezzétek ki! Sziasztok!:)