1.rész: Első nap az új suliba

Sziasztok! Kész lett az első rész. Remélem tetszeni fog nektek. A következő rész érkezése 2 nap múlva fog jönni!
Jó olvasást!
Eszter




Reggel a telefonom ébresztésére keltem. Semmi kedvem, sincs menni az igazgatóhoz, de ez sajnos nem kedv kérdése, ez a kötelességem. Édesapám csoszogására lettem figyelmes.
-Kicsim! Kelj fel, mennünk kell!-ordibált a szobám ajtaja előtt. Szokásom,hogy magamra zárom az ajtót éjszakára.
-Jó, azonnal még öt perc!-mosolyogtam el.
-Na, de nem késhetsz el az első napon, ugrás az ágyból!-mormogta lefele menet a lépcsőn. Kérésére már kint is voltam az ágyból és keresgélni kezdtem a ruháim között, melyik lenne a megfelelő szett a suliba. Mire tíz perc után, sem találtam meg a megfelelőt, ezért anyunak szóltam. Tudni kell róla, hogy régen divattervező volt, és ennek szerencséjével remek kollekciókat állít össze, egy sulis napra.
-Anyu! Gyere egy kicsit!-ordibáltam le az emeletről. Egy szempillantás alatt ott is termett az ajtóm előtt. Én kinyitottam mert ugyebár bezártam.
-Gondolom, ajánljak egy szettet.-mondta humorosan.
-Hm, nagyon jól gondolod, anyu.-nyomtam egy puszit az arcára. Seperc alatt kezembe nyomott egy ruha összeállítást ami egy farmering, egy fekete csőgatya és egy fehér Converse cipőből állt.

-Köszi!-mosolyogtam rá.
Kiment és én felvettem a ruhát, egy szolid sminket feldobtam és már indultunk is. Útközben apu mondott valami olyat, hogy az igazgató majd odaadja nekem a könyveket és utána meg még valami papírról beszélt. Gondolataimból az ébresztett fel, hogy a kocsi megállt.
-Menjek be veled  vagy elintézed egyedül is?-nézett rám.
-Megoldom!-egy mosolyt küldtem felé de belül tökre szomorú vagyok. Kiszálltam a járműből majd befelé vettem az irányt. A suli folyosó tele volt a diákokkal akik rendesen megfigyeltek engem. Utálok új diák lenni! Nehezen de megtaláltam az igazgatóit majd benyitottam.
-Jóreggelt!-mentem be mire az igazgató úr megfordult, így velem szemben volt.
-Ó, nem te vagy Esther Moore?-mosolygott kedvesen.
-De, igen én vagyok az!
-Gyere beljebb nem harapok!-kezdett el röhögni. Észre vette, hogy én nem röhögök így ő is befejezte azt.
-Itt vannak a könyveid és az órarended!-adta a kezembe a könyveket ami volt vagy 20kg is.-Itt írd alá és már mehetsz is!-elém tolt egy papírt amin az iskola rendje volt. Náluk akkor az a szokás, hogy alá kell írni és ennyi. Hát Los Angelesben nem ilyen volt, de nem baj. Mondott még nekem valamit és utána kimentem mert kezdődik hamarosan a történelem óra. Csak éljem túl!