Jó olvasást! Eszter
Sok "menő" gyerekkel futottam össze, természetesen mint minden új diákot, lecikiztek. Ezért utálok új diák lenni. Mire megtaláltam a termet addigra becsengettek, remek első nap kések.
-Jó napot! Elnézést kérek a késésért!-döcögtem ki egy pár mondatot.
-Üljön le!-mondta goronbán a tanár.
-Hova üljek?
-Oda Rachel mellé!-mondta már annyira nem goronbán.
Mivel nem tudtam ki ez a Rachel, így csak álltam.
-Itt vagyok!-intett egy csaj gondolom ő Rachel.
Én csendben odamentem és leültem mellé. Nem nagyon volt szimpi a csaj, inkább ilyen önző típusnak tartom. A tanár elkezdte az órát, utálom a történelmet, pláne ha ilyen goromba a tanár. Úgy éreztem mintha valaki, vagy inkább valakik nagyon néznek. Nem mertem hátranézni nehogy megint a képembe röhögjenek.
-Szia Rachel Lewis vagyok.-fordult hozzám a csaj.
-Szia Esther Moore.-fordultam hozzá én is kedvesen.
Lehet nem is önző??
-Honnan jössz?
-Londonból.-mosolyogtam.
-Te vagy már hülye! Minek jöttél el onnan?-kérdezte röhögve.
-Hidd el Los Angelesből se én akartam eljönni.-mondtam unottan.
-Azta akkor a szüleid elváltak?
-Nem semmi ilyen, tudod anyáékat minden harmadik évben áthelyezik egy másik városba..
-Én egy faluból jöttem, mondjuk ez az élet jobban tetszik de akkor is, az ottani szokások, a családok, mindenem oda.. Apuék is elváltak..
-Nagyon sajnálom.
-Esther Moore és Rachel Lewis! Igazgatóiba!
Rachel felállt és intett, hogy menjek én is. Nyomba utána indultam, legyünk jó gyerekek.
Talán itt megtaláltam az igazi barátot? Remélem nem fogok megint rádöbbenni, hogy kétszínű boszi! Múltkori barátnőm is ezt tette, csak a pénzem kellett. Az igazgatói előtt berezeltem sose volt ilyen problémám.
Bekopogtunk, majd beléptünk ahol megcsapott a kávé szag. Imádom a kávét.
-Mi járatban? Már is beilleszkedett az új diák?
-Történelem tanár küldött be minket.-mondta Rachel.
-Miért is?-kérdezte gyanakvóan.
-Én hibám!-szakítottam félbe.
-Nem!
-Na mit csináltatok pontosan?
-Én kezdtem, ismerkedni akartam.-felelt Rachel igazgató úr kérdésére
-Jó most az egyszer elnézem, de csak azért, mert új diák.
-Köszönjük, többet nem fog előfordulni.
-Ajánlom is.
Ez volt az utolsó mondata és kitessékelt bennünket.
-Te ez nagyon para volt.
-Hallod Esther ma csinálunk valamit?
-Eljössz hozzánk?.-nagyon szimpi Rachel.
-Aha elmegyek.-megölelt nagyon jó napnak nézünk elébe.
Mikor már a hatodik óráról is kicsengettek, tárcsáztam apát és nagy örömmel kisétáltam az iskolából. Rachel már ott várt a bejáratnál, így odamentem hozzá beszélgetni, hogy elüssük az időt. Beszélgetésünket apu kocsijának dudája zavarta meg.
-Sziasztok! Jösztök haza mind ketten?
-Igen apu! Ő Rachel! Ma barátkoztunk össze és elhívtam hozzánk.
-Csókolam!-integetett a kocsiba ülő apámnak.
-Szia! Na gyertek szálljatok be.
Ahogy kérte be is szálltunk a járműbe, és elhajtottunk az iskolától egyenesen haza. Mikor kiszálltunk annyira szépen ragyogott a nap. Imádom az ilyen időt. Sajnos ezt Londonban nem túl sokszor tapasztaltam, állandóan esett az eső..
Mikor beléptünk a házba anyu isteni almás pitéjének illatát éreztem meg. Kiskutyusom vidáman szaladt elém, hogy láthasson.
Rachelhez is egyből odaszaladt majd nyalni kezdte a kezét.
Felmentünk a szobámba és nagy beszélgetésbe kezdtünk.
-Sziasztok, hoztam egy kis sütit.-jött be anyu egy tál almás pitével.
-Imádlak.-adtam egy puszit és neki kezdtem a sütinek.
Anya leült közénk és beszélgetni kezdett Rachellel.
Vagy 30 percet beszélgettünk majd apa kiabálása szakított ismét félbe.
-Estheeer! Már megint ide pisilt a kutyád! Vidd innen!
-Jól van már nem kell kiabálni! Rachel gyere menjünk le a parkba!
-Jó megyek. Szaladt utánam, gyorsan ráadtam Maxra a hámot és már mentünk is le a parkba.
-Jó napot! Elnézést kérek a késésért!-döcögtem ki egy pár mondatot.
-Üljön le!-mondta goronbán a tanár.
-Hova üljek?
-Oda Rachel mellé!-mondta már annyira nem goronbán.
Mivel nem tudtam ki ez a Rachel, így csak álltam.
-Itt vagyok!-intett egy csaj gondolom ő Rachel.
Én csendben odamentem és leültem mellé. Nem nagyon volt szimpi a csaj, inkább ilyen önző típusnak tartom. A tanár elkezdte az órát, utálom a történelmet, pláne ha ilyen goromba a tanár. Úgy éreztem mintha valaki, vagy inkább valakik nagyon néznek. Nem mertem hátranézni nehogy megint a képembe röhögjenek.
-Szia Rachel Lewis vagyok.-fordult hozzám a csaj.
-Szia Esther Moore.-fordultam hozzá én is kedvesen.
Lehet nem is önző??
-Honnan jössz?
-Londonból.-mosolyogtam.
-Te vagy már hülye! Minek jöttél el onnan?-kérdezte röhögve.
-Hidd el Los Angelesből se én akartam eljönni.-mondtam unottan.
-Azta akkor a szüleid elváltak?
-Nem semmi ilyen, tudod anyáékat minden harmadik évben áthelyezik egy másik városba..
-Én egy faluból jöttem, mondjuk ez az élet jobban tetszik de akkor is, az ottani szokások, a családok, mindenem oda.. Apuék is elváltak..
-Nagyon sajnálom.
-Esther Moore és Rachel Lewis! Igazgatóiba!
Rachel felállt és intett, hogy menjek én is. Nyomba utána indultam, legyünk jó gyerekek.
Talán itt megtaláltam az igazi barátot? Remélem nem fogok megint rádöbbenni, hogy kétszínű boszi! Múltkori barátnőm is ezt tette, csak a pénzem kellett. Az igazgatói előtt berezeltem sose volt ilyen problémám.
Bekopogtunk, majd beléptünk ahol megcsapott a kávé szag. Imádom a kávét.
-Mi járatban? Már is beilleszkedett az új diák?
-Történelem tanár küldött be minket.-mondta Rachel.
-Miért is?-kérdezte gyanakvóan.
-Én hibám!-szakítottam félbe.
-Nem!
-Na mit csináltatok pontosan?
-Én kezdtem, ismerkedni akartam.-felelt Rachel igazgató úr kérdésére
-Jó most az egyszer elnézem, de csak azért, mert új diák.
-Köszönjük, többet nem fog előfordulni.
-Ajánlom is.
Ez volt az utolsó mondata és kitessékelt bennünket.
-Te ez nagyon para volt.
-Hallod Esther ma csinálunk valamit?
-Eljössz hozzánk?.-nagyon szimpi Rachel.
-Aha elmegyek.-megölelt nagyon jó napnak nézünk elébe.
Mikor már a hatodik óráról is kicsengettek, tárcsáztam apát és nagy örömmel kisétáltam az iskolából. Rachel már ott várt a bejáratnál, így odamentem hozzá beszélgetni, hogy elüssük az időt. Beszélgetésünket apu kocsijának dudája zavarta meg.
-Sziasztok! Jösztök haza mind ketten?
-Igen apu! Ő Rachel! Ma barátkoztunk össze és elhívtam hozzánk.
-Csókolam!-integetett a kocsiba ülő apámnak.
-Szia! Na gyertek szálljatok be.
Ahogy kérte be is szálltunk a járműbe, és elhajtottunk az iskolától egyenesen haza. Mikor kiszálltunk annyira szépen ragyogott a nap. Imádom az ilyen időt. Sajnos ezt Londonban nem túl sokszor tapasztaltam, állandóan esett az eső..
Mikor beléptünk a házba anyu isteni almás pitéjének illatát éreztem meg. Kiskutyusom vidáman szaladt elém, hogy láthasson.
Rachelhez is egyből odaszaladt majd nyalni kezdte a kezét.
-Sziasztok, hoztam egy kis sütit.-jött be anyu egy tál almás pitével.
-Imádlak.-adtam egy puszit és neki kezdtem a sütinek.
Anya leült közénk és beszélgetni kezdett Rachellel.
Vagy 30 percet beszélgettünk majd apa kiabálása szakított ismét félbe.
-Estheeer! Már megint ide pisilt a kutyád! Vidd innen!
-Jól van már nem kell kiabálni! Rachel gyere menjünk le a parkba!
-Jó megyek. Szaladt utánam, gyorsan ráadtam Maxra a hámot és már mentünk is le a parkba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése