2014. május 27., kedd

10.rész

Helló mindenkinek! Az új társszerkesztő vagyok, remélem tetszeni fog a mai rész.:) Puszi Eszter<3




Nem néztem volna ki belőle, hogy pont ő fog szívatni Vargával. Gyorsan haza is értem, majd utamat a konyhába vettem, onnan pedig a hűtőből kivettem egy üveg vizet. Felmentem a szobámba, ledőltem az ágyamra és elővettem a laptopomat. Felléptem Facebook-ra, Twitter-re és még pár helyre. Nézegettem itt-ott mikor rábukkantam egy érdekes posztra.


Thomas Moore és feleségét látták a mai napon egy bíróságból kijönni. Látni lehetett rajtuk a feszültséget .
Nem tudni, hogy a boldog házaspár miért is volt a bíróságon, de annyit igen, hogy nemsokára ismét költöznek Budapestről egyenesen Bécsbe!
Vajon lányukról Estherről mit lehet tudni?
HAMAROSAN JELENTKEZÜNK AZ ÚJ HÍREKKEL!


Oké, nem elég, hogy anyuék elválnak, de már a net is velünk van tele. Elegem van! Utálom az újságírókat és azokat akik csinálják ezt a szar cikket! És mi az, hogy Bécsbe költözünk? Ezek meg vannak bolondulva az is száz. Laptopomat idegesen csaptam le, s arra lettem figyelmes, hogy csörög a mobilom. Rápillantottam a kijelzőre ami a "Lara" nevet jelezte. Megnyomtam a zöld gombot és elhúztam azt.
-Igen?-szóltam bele.
-Esther! Gond van!-válaszolt vissza egy férfi hang.
-Ki vagy?
-Justin vagyok! Lara összeesett és akárhogy ébresztgetem sehogy sem reagál. Kérlek segíts!-mondta szinte már sírva.
-Hol vagytok?
-Ott ahol voltatok, de nem tudom, hogy mi a neve.
-Rendben mindjárt ott vagyok!-mondtam, s már indultam is el otthonról.
De jó, hogy minden összejön. Elsőnek Lara beszél Ricsiről, majd a cikk aztán megint Lara. Nem jó haraggal elválni a legjobb barátnődtől akivel mindent megbeszélhetsz, s megbízhatsz benne. Laraval már a barátságunkat 16 éve ápoljuk egymásközt. Emlékszem még mikor első osztályba jártunk és megbarátkoztunk, és mikor 5 évesen azon veszekedtünk, hogy ki-é legyen a játékmotor. 

*Visszaemlékezés*

-Na, add vissza azaz enyém!-mondta hisztizve.
-Nem mert ezt anyu vette nekem!
-Anyaaaaaaaaaa!-futott oda Jaja az anyukájához.-Esti nem adja vissza a motoromat.
-Igen mert ez az enyém!-mutattam üszkén a járgányomra.
-Nem igaz mert ezt anyu vette nekem.-szomorodott el.
-Lara, kincsem!-guggolt le Mary néni Jaja mellé.-Ez a motor Esther-é.
-Nem igaz mert az enyém!-fonta össze a karját a melle alatt.
-Veszek majd neked jó?-mosolygott rá.
-Megígéred?
-Meg kicsim!-mondta Mary néni és megölelték egymást.
-Ez azt jelenti, hogy enyém a motor?-néztem fel anyára aki csak bólintott.-Ezaaaaaaaaaaaaz! Odaadom majd neked is jó?-mentem oda hozzá a síró Jajahoz.
-Oké.-mondta és egy mosolyt csalt az arcára és mentünk vissza játszani.

*Visszaemlékezés vége*

Jaja. Larat, úgy neveztem régen, hogy Jaja mert nem tudtam kimondni, hogy Lara. Mosolyogva töröltem le arcomról a könnycseppeket és mentem a szórakozó helyre. A bejáratánál már a mentők álltak. Édes Istenem mi történt? Láttam, ahogy hordágyon kihozták a legjobb barátnőmet, s utána pedig a sírógörcsöt kapó ex-e/barátja. Odamentem hozzájuk.
-Valaki jöhet velünk!-mondta az egyik mentős mire mi Justinnal egymásra pillantottunk.
-Én megyek!-mondtam és beszálltam a kocsiba.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése