Fogalmam sincs, hogy mit csináljak. Éppen a mentőben ülök az eszméletlen barátnőm mellett, s fogom neki a kezét. Nem tudom mi lenne ha elveszíteném, de ilyen nem fog megtörténni mert szerintem csak sokat ivott, de ne hamarkodjunk el semmit. Mentünk a kórház felé szirénázva. Pár perc múlva meg is érkeztünk, s vitték is be Larat egy műtőbe (?). Ezt nem értem. Minek kell műtőbe vinni ha csak összeesett? Vagy nem csak összeesett hanem valami vagy éppen valaki csinált vele valamit? Teljesen össze vagyok zavarodva. Sírva rogytam össze a kórház folyosóján és már hallani se hallottam tisztán, s már homályosan is láttam.
*Ricsi szemszöge*
Hát ez az Esther valami nagyon jó csaj. Csak egy baj van, mégpedig az, hogy nagyon makacs. Nem adja magát könnyen és ez nekem tetszik. De melyik csaj nem tetszik nekem? És mondhatnám most azt, a dumát, hogy ő más mint a többi. A francokat más, ő is ugyan olyan mint a többi csak egyre kell többre nem. Most itthon vagyok perpillanat és a tévét bámulom. Semmi érdekes nem volt benne csak egy szőke csaj aki egy buliba összeesett és mellette volt egy barna hajú lány. Oké álljunk csak meg. Esther pont egy szőke hajú lánnyal ment el bulizni a Peaches and Cream-ba nem? Vagyis nem tudom a csaj nevét, de annyit igen, hogy Esther is egy olyan lánnyal ment bulizni. Mindegy, nem érdekes. Felmentem a szobámba és felhívtam Rachelt, hogy jöjjön el egy kicsit hozzám és na ugye tudjátok, hogy mire gondolok nem de? Hamar meg is érkezett az én "szerelmem" és kezdetét vette a dolog. A telefonom csörrent meg mikor éppen húztam le Rachelról a pólót. Hogy ennek is most kell megszólalnia.
-Ne vedd fel!-húzott vissza drágám.
-Muszáj szívem!-mondtam, s felálltam a telómért.
Egy ismeretlen szám volt amit fel is vettem.
-Haló?-szóltam bele.
-Jó estét kívánok maga valamilyen Richárd?-ez szép nem tudják a vezeték nevemet. Taps, taps.
-Kivel beszél, igen én vagyok!
-Egy fiatal lány mondogatta önnek a nevét, s mi arra gondoltunk, hogy nem ön-e a barátja.?
-Hogy hívják a lányt?
-Nem magyar a neve, de Esther Moore.
-Hol van most?-kérdeztem egy kicsit idegesen.
-A legközelebbi kórházban!
-Hát kössz és az hol van?
-Ne haragudjon, de le kell tennem.-mondta és rám nyomta a telefont.
Mégis ki a tököm ez a nő, hogy így beszéljen velem? A legközelebbi kórház, hát köszi szépen itt Pesten van pár kórház az is száz. Idegesen húztam magamra a nadrágomat és a pólómat, Rachelnek egy puszit nyomtam a fejére, s már otthon sem voltam. Amilyen gyorsan csak tudtam mentem a "legközelebbi kórházba". Nagy sikerrel a 2.kórházban már meg is találtam. Megkérdeztem, hogy mi történt vele mire azt felelték, hogy sírt a barátnője után, s egyszer csak összeesett ő is, megkérdeztem még azt is, hogy hol van most és megadták a szoba számát. A 125-ös szobában van ami a 2.emelet. Lifttel mentem volna fel, de ezeknek is most kell javítani. Kettesével vettem a lépcsőket, s mikor felértem megálltam egy perce pihenni mert szinte kapkodtam a levegőt. Keresgéltem Est szobáját mikor rátaláltam. Bekopogtam és benyitottam. Alszik. Békésen szuszog, s az igazak álmát alussza. Az ágyához toltam egy széket és leültem. Figyeltem minden egyes levegővételét. Nagyon édesen aludt. Várj! Ricsi te mi a tökömről beszélsz? Mi az, hogy édesen alszik? Magadnál vagy ember? Ha meg nem akkor gyorsan kelj fel!-mondta egy hang a fejemben. Talán igaza van. Fel kell, hogy ébredjek ebből a "szerelmes vagyok vagy mégsem"-es dologból.
*Esther szemszöge*
Ismét egy réten találtam magam, mint a múltkor. Most ezen a réten nagyon, de nagyon szép virágok voltak. Mindenütt madárcsicsergés hallatszott. A közelben láttam 3 embert, így odamentem hozzájuk. Mikor már elég közel voltam hozzájuk akkor észre vettem azt, hogy a 3 emberből 2 kisgyerek a harmadik pedig egy férfi volt. Az egyik kisgyerek észre vett, s felém kezdett futni.
-Anyaaaaaaaa!-mondta és megszorította a lábamat.
Tessék? Én lennék az anyja? Az nem lehet!
-Anyuciiiiiiiii!-kiáltotta a másik gyermek és ő is szintén odajött, s megszorította a lábamat.
A férfi is felállt majd odajött hozzám és megcsókolt (?).
-De jó, hogy végre látlak!-mosolyra húzta a száját és szorosan magához ölelt.
Mikor elengedett akkor láttam meg az arcát. Marcus volt az. Ő lenne a férjem?
A szemem, úgy nyitódott ki mint aki valami nem tudta volna kinyitni a szemét. Na jó ezt most is álmodtam? Talán a jövőbe is Marcus lesz a férjem? És tőle lesz majd csodás két gyermekem? Szép kis álom.-mosolyogva fordítottam a fejemet oldalra mikor egy nem várt személlyel találtam magam szembe. Az a személy pedig Ricsi volt.
-Te mit keresel itt?-kérdeztem egy kicsit dühösen.
-Felhívtak, hogy itt vagy és, hogy az én nevemet mondtad mire azt hitték, hogy a barátnőm vagy, így be kellett, hogy jöjjek.-mondta el egy szusszanásra.
-Oké, hogy bejöttél, de most már mehetsz is haza!-mosolyogtam rá.
-Ez komoly?
-Természetesen.
-Jól van, de én biztos, hogy nem jövök be többet legyél benne biztos!-kacsintott.
-Biztos leszek benne!-kacsintottam én is és kiment a kórteremből.
Esküszöm ez a gyerek nem normális és még én elfogom neki hinni, hogy az ő nevét mondtam? Ne nevettessen már. Elgondolkoztam valamin mikor Lara lépett be hozzám.
-Jesszus Lara. Jól vagy?-álltam fel, s öleltem meg.
-Én jól vagyok, de te jól vagy?-kérdezte aggódóan.
-Igen.-mosolyogtam rá.
-Figyelj Est én sajnálom amit mondtam a Ricsis témáról, ne haragudj!-hajtotta le a fejét.
-Nem haragszom és te se haragudj rám amiért csak, úgy ott hagytalak.-emeltem fel a fejét.
-Nem haragszom.-mondta és megint jött egy ölelés.
Megbeszéltünk mindent és utunkat hazafele vettük.
Mikor hazaértünk csináltunk nagyon sok képeket, s közülük egyet fel is töltöttem Instagrammra ahol jöttek is a lájkok.
 |
| @esthermoore: Az igaz barátok mindig egymás mellett maradnak, s segítenek ha bajban van. @laraparker |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése