*Ricsi szemszöge*
Hamar hazahúztam az edzséről, én ezt nem vagyok képes elfogadni, hogy én itt szenvedek, életem szerelme pedig felettem repked Amerikába és talán soha az életbe nem fogom többet látni. Anyu nagyon aggódik, egész nap csak a szobámba fekszek, párnába fúrva a fejem. Nem mondtam neki semmit, mert akkor megint kezdené, hogy én megmondtam és ez már baromira idegesítő. Még telefonozni se volt kedvem mert mindig ő jutott volna eszembe, hogy mennyi jót szórakoztunk a közösségi oldalakon, na meg a felejthetetlen képek. Talán csak ennyi maradt meg belőle. Épp a ruháim között kerestem a pizsamám mikor egy cetlit találtam meg. Ez állt benne.
Édes szerelmem.
Ha ezt a papírt megtalálod tudd nagyon szeretlek.
Csak azt akarom a tudtodra hozni, hogy egyszer nem leszünk egymásnak. Akár egy baleset során
vagy egy veszekedés, netán egy hirtelen halál után, de már nem leszünk egymásnak.
Élveznünk kell az élet minden egyes másodpercét amivel megajándékoztak bennünket.
Most, hogy ezt elolvastad tudd örökre ott maradsz a szívembe!!!
Szeretlek: Esther.
Mikor ezt elolvastam rájöttem, hogy minden az én hibám. És igen! Ez a kis cetli nagyon tanulságos. Soha nem szeretnék ilyen könnyen elengedni a szerelmet. Amilyen hirtelen jött oly hirtelen is ment. És a legrosszabb, hogy ezt mind-mind megtudtam volna akadályozni. Volna. Könnyes szemekkel feküdtem le aludni miután a kis cetlit kitűztem a szobám falára.
Másnap mikor felkeltem egy telefon hívást kaptam, privát szám volt.
-Haló?-szóltam bele.
-Szia Ricsi. Selena Gomez vagyok, gondolom tudod ki.-válaszolt, ez honnan tudja a számom(?).
-Igen, tudom. Mondjad.
-Van egy megbízásom neked. Hallom Estherke ott hagyott.-már ez is kezdi.-Na szóval Lara és Esther nemsokára kap egy hívást és haza kellesz nekik utazni. A feladatod az lenne, hogy Larára rátapadj. És a továbbiakat mindig megbeszéljük. Neked így jó?-kérdezte, most ezt nem értem.
-De miért pont én? És mire lenne ez jó?
-Hát amíg Larának szépen lassan vissza jönnek az emlékek addig én megszerzem magamnak Justint. És ami neked jó, hogy annyit kefélhetsz amennyit csak enged a nőstény.-válaszolta.
-Hát nem is tudom. Én még mindig szeretem Esthert.
-Így itt hagyott ember! Ezek után szereted? Hát te nagyon puhány kis kölyök vagy. Nem is leszel te jó. Felajánlom másnak.-azért is megcsinálom.
-Jó! Elfogadom!
-Ez a beszéd szép fiú! Majd még egyeztetünk.-tette le a telefont.
Igaza van ennek a lánynak. Legalább megtudom milyen érzés cserben hagyni másokat. Engem egy csaj se fog tönkre tenni.
Másnap mikor felkeltem egy telefon hívást kaptam, privát szám volt.
-Haló?-szóltam bele.
-Szia Ricsi. Selena Gomez vagyok, gondolom tudod ki.-válaszolt, ez honnan tudja a számom(?).
-Igen, tudom. Mondjad.
-Van egy megbízásom neked. Hallom Estherke ott hagyott.-már ez is kezdi.-Na szóval Lara és Esther nemsokára kap egy hívást és haza kellesz nekik utazni. A feladatod az lenne, hogy Larára rátapadj. És a továbbiakat mindig megbeszéljük. Neked így jó?-kérdezte, most ezt nem értem.
-De miért pont én? És mire lenne ez jó?
-Hát amíg Larának szépen lassan vissza jönnek az emlékek addig én megszerzem magamnak Justint. És ami neked jó, hogy annyit kefélhetsz amennyit csak enged a nőstény.-válaszolta.
-Hát nem is tudom. Én még mindig szeretem Esthert.
-Így itt hagyott ember! Ezek után szereted? Hát te nagyon puhány kis kölyök vagy. Nem is leszel te jó. Felajánlom másnak.-azért is megcsinálom.
-Jó! Elfogadom!
-Ez a beszéd szép fiú! Majd még egyeztetünk.-tette le a telefont.
Igaza van ennek a lánynak. Legalább megtudom milyen érzés cserben hagyni másokat. Engem egy csaj se fog tönkre tenni.
*Lara szemszöge*
Nagyon hosszú volt az út, Esther végig aludta én pedig végig anyával beszélgettem a régi emlékekről. Már egyre több minden rémlik. Mondta is az orvos, hogy egyszer lehet arra kelek fel, hogy emlékezni fogok arra, hogy mi volt köztünk Justinnal meg ilyenek. Nem is baj. De én Kent nagyon szeretem és tisztán emlékszem, hogy mennyi jót csináltunk. Anya sok mindent túl hisztériázik. Mikor megérkeztünk mamám és papám várt ránk. Mamáról vannak a legkedvesebb emlékeim. Nagyon szerettem és ő is engem. Szaladtam könnyes szemmel, hogy megölelhessem. Nagyon jó volt megölelni őt, papát is megöleltem. Jajj papa. A másik emlék.
Mindig mentünk a szekérrel a faluba dédiékhez. Nagyon jó volt.
Épp a kocsiba ültünk mikor megcsörrent a telefonom.
-Igen?
-Jó napot! Lara Parkert keresem.-szóltak bele.
-Jó napot! Én vagyok az.
-A Budapeti főkapitányságáról hívom önt. Történt az a baleset. A baleset okozója őrizetbe van véve. A tárgyalás 2 nap múlva 15 órakor lesz.-meglepődtem, azt hittem én voltam a hibás.
-Rendben ott leszek. Köszönöm!
-Köszönöm viszlát!
Anya és a többiek kíváncsian néztek engem, hogy ki volt. Elmondtam nekik mire mindenki dünnyögött, hogy ezért felesleges volt haza jönnünk.
Mindig mentünk a szekérrel a faluba dédiékhez. Nagyon jó volt.
Épp a kocsiba ültünk mikor megcsörrent a telefonom.
-Igen?
-Jó napot! Lara Parkert keresem.-szóltak bele.
-Jó napot! Én vagyok az.
-A Budapeti főkapitányságáról hívom önt. Történt az a baleset. A baleset okozója őrizetbe van véve. A tárgyalás 2 nap múlva 15 órakor lesz.-meglepődtem, azt hittem én voltam a hibás.
-Rendben ott leszek. Köszönöm!
-Köszönöm viszlát!
Anya és a többiek kíváncsian néztek engem, hogy ki volt. Elmondtam nekik mire mindenki dünnyögött, hogy ezért felesleges volt haza jönnünk.
*Justin szemszöge*
Nagyon unalmas mostanság az életem. Mióta Lara nincs velem semmi se történik. A tesóim se tudnak felvidítani se senki. Ez most olyan mint amikor Selena hagyott így itt. Na de engem nem fog érdekelni semmi se. Neki álltam írni egy dalt eddig elég jó remélem mindenkinek be fog jönni.
Ennyi volt a huszonharmadik rész. Elég rövid lett, de remélem attól még mindenkinek tetszett. Sziasztok!:) Eszter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése