A dal címén gondolkodtam míg nem beugrott, hogy melyik szavak illenek erre a kapcsolatra, meg van ez lett a címe: Nothing Like Us.
Kemény két évig voltunk együtt, én még mindig szeretem és sokkal jobb lenne, ha emlékezne rám és arra is, hogy mennyi mindent megszenvedtünk erre a kapcsolatra.
*Visszaemlékezés*
Ma este Larát elviszem egy étterembe, mert elszeretném neki mondani az érzéseimet. Nem tudom, hogy ez jó terv így, hogy egy étteremben mondom el, mit is érzek iránta. A forgatások napján egyre jobban kedveltem meg. Már az első látás óta úgy érzem, belé zúgtam. A menedzserem ezt nem jó szemmel nézi, hogy én egy "átlagos" lánnyal találkozgatok, és beszélgetünk nap mint nap, de a szerelemben senki nem fog megállítani! Senki nem fogja nekem megmondani nekem, hogy kit szeressek és kit nem! A döntésem Larával kapcsolatban pedig az, hogy megkérem, legyen a barátnőm. Az étteremnél megálltam. kiszálltam a fehér Ferrarimból, s átmentem Larának az oldalához, és udvariasan kinyitottam neki a kocsi ajtaját amit egy mosollyal díjazott. Kinyitottam az étterem ajtaját is, majd bementünk. Nem volt senki sem, direkt lefoglaltam, hogy csak mi ketten legyünk ezen a csodálatos estén. Helyet foglaltunk az asztalunknál, megrendeltük az elfogyasztandó ételeket, s beszélgetni kezdtünk.
-Lara, én tudod, azért hoztalak ide, hogy...öm, hogy is mondjam..-nem tudtam beszélni erről a témáról amit én magam sem tudom, hogy miért nem.
-Igen?-kíváncsiskodott.
-Tudod, a kapcsolatunkról szeretnék veled beszélni.-vakartam a tarkómat.
-Hát Justin erről én is beszélni szerettem volna veled.-hajtotta le a fejét.
-Én többet érzek mint barátságot.-böktem ki nagy nehezen, mire rám kapta tekintetét, s elmosolyodott.
-Az érzés kölcsönös.-ahogy ezt a három szót kimondta, elmosolyodtam én is.
Felálltam a helyemről, odamentem hozzá, felállítottam majd a szemébe néztem.
-Amióta megláttalak tudtam, hogy te kellesz nekem.-fogtam két kezem közé gyönyörű arcát.-Tudod, nekem nem lehetne egy ilyen csodálatos és amolyan átlagos lányba szeretnem, de nem tudtam ellenállni.
-Ezt, hogy érted?
-Azt, hogy Scooter nem szereti ha nem híres lánnyal járok, de engem nem érdekel, engem csak te érdekelsz.-most egy nagyot léptem, megcsókoltam.
Habozás nélkül visszacsókolt, s onnantól tudtam, ő nekem az igazi.
*Visszaemlékezés vége*
Amint erre az emlékre visszagondoltam egy könnycsepp gördült ki a szememből. Ott még azt hittem, hogy minden rendben lesz, ő lesz a gyermekeim anyja, s az én csodálatos feleségem, de ebben nagyon nagyot tévedtem. Ha nem veszünk össze, még most is itt lenne a karjaimban, csókolgathatnám, ölelném és tudnám, vele fogom leélni az életemet. Most fogadom meg, akinek ebben a balesetben a keze volt -ha nő akkor is-, én tönkre teszem az életét!
*Lara szemszöge, két nap múlva*
Visszatértünk Budapestre, de csak is a tárgyalás miatt. Egy hetet maradunk itt, s utána vissza megyünk a régi életembe. Kenről annyit, hogy egy idiótának nézett mikor vissza mentem hozzá és csak annyit mondott:" Ott hagytad Biebert? Nekem te nem kellesz, takarodj!"-szóval akkor tényleg jártam Justin Bieberrel. Oké.-gondoltam magamban, és már a bíróságon voltunk.
*2 óra múlva*
A tárgyalásnak vége lett, s kiderült, hogy Selena Gomez egyik embere volt ebben azzal a magyarázattal, hogy Gomez fizetett neki, hogy üssön el, mert vissza akarja szerezni Justint. Fura, minden sztárnak velem van a baja. A bíróságról kijöttünk, mikor Ricsit pillantottam meg aki felém közeledett. Estherre néztem akinek a szeme megtelt könnyel és azt várta, hogy megölelje szerelmét, de ez a dolog máshogy sült el. Mikor Ricsi odaért hozzánk, odajött hozzám és megcsókolt. Eltoltam magamtól, nem akartam ebből is balhét. Egyébként ha már a csóknál tartunk nagyon jól csókol csak most ott volt Esther.
-Szia szerelmem!-köszönt nekem, ez vagy be van szívva vagy nem tudom.
-Te neked meg mi a bajod?-kérdeztem röhögve mikor nem találtam magam mellett Esthert.
-Rájöttem, hogy nem is a szőkék a csúnyák, hanem a barnák.-komolyan mondom, hogy ez komplett idióta.
-Na jó, én megyek keresni Esther, szia.-köszöntem el mikor újból lesmárolt, de most én is viszonoztam.
Mosolyogva váltunk el egymástól, majd Esther keresésére indultam. Útközben gondolkodtam, hogy én mit is tettem. Most egy ribancnak gondoltok, de nem vagyok az! Nem járok Justinnal sem és Kennel sem! És, hogy tehettem az, hogy visszacsókolok neki? Jesszusom, én nagyon idióta lehetek már azért is. Gondolkozásomból arra eszméltem fel, hogy valaki a nevemet kiáltja. Hátra fordultam és ledermedtem.
-Lara, kérlek beszéljük meg a kapcsolatunkat!-mondta lihegve.
-Miért kéne nekünk beszélni a kapcsolatunkról, hiszen csak egy rajongód vagyok semmi több!-mosolyogtam a kanadai popsztárra.
-De én szeretlek és nem szeretnélek elveszíteni!
-Te Selenával jársz és nem velem, én csak egy rajongód vagyok aki szeretne egy képet csinálni veled.-mondtam, s meg is csináltam a fényképet.-Köszönöm szépen!-mosolyogtam rá és megöleltem amit persze viszonzott. Elakartam engedni, de ő nem így még jobban szorított magához.
-Kérlek ne hagyj itt!-gördült ki egy könnycsepp a szeméből.
-Ne haragudj, de nem nagyon emlékszem, hogy sokat lettünk volna egymás társaságában.-mondtam szomorúan.
-De ha hinnél nekem és mutatnék pár fényképet lehet emlékeznél rám és a kapcsolatunkra.
-Sajnálom!-mondtam és ott hagytam, mire egy ordítást hallottam, s futni kezdtem. Nem tudom, hogy miért, de úgy éreztem, hogy szivatnak. Odamentem ahol szoktunk lenni Estherrel, mikor ott találtam meg a barátnőmet. Leültem mellé és megsimítottam a karját.
-Ne haragudj!-mondtam lehajtott fejjel.
-Nem a te hibád, ő smárolt le, de te nem engedted neki.-törölte le könnycseppjeit, s egy mosolyt erőltetett az arcára.
Nem akartam neki elmondani, hogy utána már én is visszasmároltam mert akkor tuti, hogy nagy botrány lett volna belőle. Nagyon feszült voltam emiatt, hogy valahogy biztos rá fog jönni és akkor már késő lesz megmagyaráznom neki, hogy ez csak úgy jött és, hogy mindenki beleeshet egy ilyen hibába.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése