 |
| *Lara szemszöge* |
Halihó!:) És most készült el a huszonhatodik rész. Jó olvasást! Sziasztok!:) Eszter
A parkból egyenesen a panzióhoz mentünk. Kínos csend volt egész végig. Felmentünk a szobánkba ahol Esther zuhanyzásba kezdett és ekkor kaptam egy üzenetet.
Szia Lara!
Gyere le a panzió elé! Meg kell beszélnünk valamit...
És kérlek siess!
Ui.: Ricsi vagyok.
Nem haboztam magamra kaptam egy kabátot majd lementem Ricsihez. Igaz elfelejtettem írni egy cetlit Esthernek de már nem akartam visszafordulni. Lent a panzió előtt van egy kis park és ott az egyik padnál várt rám Richárd.
-Szia!-csókolt meg.-úgy látszik ehhez hozzá kellesz szoknom.
-Szia. Mondjad?-tértem a lényegre, én már csak ilyen vagyok.
-Üljünk ide le!-mutatott a padra.
-Na de mondd már!
-Jól van, ne türelmetlenkedj!-nevetett mire az órámra mutattam.-Jól van már mondom is! Na szóval, nagyon tetszel nekem!
-Igen, ezt észre vettem.-nevettem el magam.
-Na akkor ha annyira sietsz.-térdelt le, s megfogta a kezem.-Lara Parker megtisztelnél azzal, hogy járnál velem?-csókolta meg a kezem.
Hát nem is tudom, hogy erre mit mondjak. Szerintem elfogadom pasinak.
-Igen!-csókoltam, s mikor elváltunk egymástól egy ismerős autót pillantottam meg.
Olyan volt mint amikor Justinnal Kínába mentünk. Mi ezt honnan tudom? Visszatért az emlékezetem!
-Na Ricsi én megyek szia!-megcsókoltam majd indultam fel a panzióba, hogy elmondhassam Esthernek is ezt a remek hírt. Mikor az ajtó előtt álltam beszaladtam és már mondtam is.
-Esther! Vissza jött az összes emléke....
Ekkor láttam, hogy Esther és Justin pucéron egymáson fekszenek.
-Lara! Megmagyarázom!-állt fel Biebs.-Te azt mondtad, hogy nem kellek igaz? Na akkor most már semmi baj.
-De Justin! Már mindenre emlékszem!-kezdtem el sírni.
-Esther! Nagyot csalódtam benned!-kezdtem leordítani Esthert.
-Hidd el! Te is ezt tetted volna, úgyhogy hagyjuk! Ja és nyugi! Nekem nem kell Justin! Nem kell senki!-kiabált Esther is.-Tudod te is csináltál ilyeneket, nem igaz?-itt eszembe jutott, hogy Ricsit a tárgyalás után visszacsókoltam.-Ja és én most mondom! Nem megyek vissza Amerikába!-hát megtörtem, nagyon sírtam.
-És miért döntöttél így?-kérdeztem még mindig sírva.
-Mert itt jobban szeretek lenni! És itt van Ricsi is akit visszaszeretnék kapni!-válaszolt Esther sírva.
-Hát erre rábasztál!-vigyorogtam és egyben még mindig sírtam.
-Miért baszott rá?-avatkozott közbe Juss.
-Mert Ricsi az én pasim!-mutattam magamra.
-Azt ne mondd, hogy azzal a taknyos kölyökkel jársz! Csalódtam benned!-míg elmondta ezt a két mondatot Justin addigra előttem állt.
-És még te vagy csalódott? Most ezt komolyan mondod? Inkább én vagyok csalódott. Tudod miért? Mert lefeküdtél a legjobb barátnőmmel!-kiabáltam sírva.
-Tudtommal nem emlékeztél rá!
-Az orvos azt mondta, hogy bármire emlékezhetek mindenre ami fél órája volt, ezért jöttem ide, hogy elmeséljem Esthernek és veled is szerettem volna beszélni a "kapcsolatunkról", de látom, semmi értelme.-befejeztem és láttam mind kettőjükön, hogy elszégyellték magukat. A szekrényhez haladtam, s a cuccaimat kezdtem el csomagolni. Szúrós tekintettel néztem rájuk majd indultam a pasimhoz Ricsihez, igaz nem tudja, hogy megyek, de biztos szeretettel fog fogadni. Tudom, most Justin loholni fog utánam, de nem érdekel ezek után egyikőjük se. Fogtam egy taxit mikor láttam, hogy Juss szalad utánam. Beültem majd el is hajtottunk.
A bejárati ajtó nyitva volt és egy kocsi állt a házuk előtt. Vettem a bátorságot és bementem.
-Selly! Már felszedtem Larát, és most mi a következő?
-Ricsike! Te nagyon gyorsan haladsz. Hm nem is tudom, most hívd át ide miután elmegyek és kúrd meg. Ne használj kotont, hagy essen teherbe. Ezt tudatnod kell a tévének, hogy Justin volt barátnője teherbe esett. Hidd el hamar tönkre fog menni.-ezt nem hiszem el.
-De ez nem túl durva? Nem akarom, hogy terhes legyen. Én nem szeretem szerelmileg őt. És ezt nem tudom, hogy hogy fogadná Esther. Lehet megakarna halni.
-Esther. Tényleg miatta aggódsz még mindig?
-Hát ha egyszer szeretem. És nem szeretném, hogy én miattam meghaljon vagy bármi baja essen.
-Estherrel nem kell foglalkozni.
-Selena! Én ezt így nem csinálom tovább.
-Nem Ricsi? Ezt te jól meggondoltad? Csak tudd, ha most ezt így abba hagyod, akkor egy egész életen át megfogod bánni.-jött kifele Selena mikor megláttak engem.
-Lara... Örülök a találkozásnak. Ricsike! Jó üzlet volt, ne feledd! Én mindig ott leszek!-ment ki a házól.
-Ricsi! Te voltál az egyetlen akibe utoljára bízhattam! Erre emiatt tetted ezt velem? Tudod mit? Összeilletek a kis exeddel. Nyaljátok ki egymás seggét! Engem többet nem láttok itt!
Engem most szándékosan ki akarnak készíteni? Egy napot se maradok tovább. Anyához siettem aki aggódva nézett végig rajtam, s mondta:
-Lara drágám. Itt maradhatsz a barátaiddal! Nem költözünk sehova!-már ő is kezdi?
-Jól van anya! Szeretlek!-szaladtam fel a szobámba.
Rengeteget sírtam mikor egy nem kívánt személy lépett be az ajtóm küszöbén. Esther volt az.
-Szia Lara!-ült le mellém.
-Szia. Mit akarsz?
-Bocsánatot kérni. Hidd el eszem ágába se lett volna vele lefeküdni, csak nem tudtam, hogy mit tévő legyek.
-Jó, de nagyon rosszul esett.-öleltem meg, csak a legjobb barátnőm.
Az estefolyamán sokat beszélgettünk, mikor megcsörrent a telefonja, ha jól láttam Ricsi hívta. Esther csak rám nézett, ugyebár nem mondtam el neki, hogy mit tett volna velem Selena meg Ricsi. Én csak ráztam a fejem, hogy vegye fel és odasúgtam neki, hogy hangosítsa ki. Kíváncsi vagyok, hogy most mit fog beadni.
-Mit akarsz?-szólt bele a barátnőm.
-Téged! Szeretnélek visszaszerezni, szeretlek és ez az érzés tudom, hogy kölcsönös. Kérlek! Légy újra az enyém.-itt elröhögtem magam amit sikeresen meg is hallott.
-Ezt ugye te sem gondoltad komolyan? Elsőnek beadod, hogy tetszem neked, meg így szeretsz úgy szeretsz, tiszta szánalom vagy!-mondtam, mire Esthernek a szemöldöke az egekig szaladt.
-Ez ugye csak vicc?-kérdezte Est, de Ricsi nem szólalt meg.-Rohadj meg!-sírva nyomta ki a telefont Est, és zokogott tovább míg nem kopogtak.
-Lara! Megmagyarázom!-állt fel Biebs.-Te azt mondtad, hogy nem kellek igaz? Na akkor most már semmi baj.
-De Justin! Már mindenre emlékszem!-kezdtem el sírni.
-Esther! Nagyot csalódtam benned!-kezdtem leordítani Esthert.
-Hidd el! Te is ezt tetted volna, úgyhogy hagyjuk! Ja és nyugi! Nekem nem kell Justin! Nem kell senki!-kiabált Esther is.-Tudod te is csináltál ilyeneket, nem igaz?-itt eszembe jutott, hogy Ricsit a tárgyalás után visszacsókoltam.-Ja és én most mondom! Nem megyek vissza Amerikába!-hát megtörtem, nagyon sírtam.
-És miért döntöttél így?-kérdeztem még mindig sírva.
-Mert itt jobban szeretek lenni! És itt van Ricsi is akit visszaszeretnék kapni!-válaszolt Esther sírva.
-Hát erre rábasztál!-vigyorogtam és egyben még mindig sírtam.
-Miért baszott rá?-avatkozott közbe Juss.
-Mert Ricsi az én pasim!-mutattam magamra.
-Azt ne mondd, hogy azzal a taknyos kölyökkel jársz! Csalódtam benned!-míg elmondta ezt a két mondatot Justin addigra előttem állt.
-És még te vagy csalódott? Most ezt komolyan mondod? Inkább én vagyok csalódott. Tudod miért? Mert lefeküdtél a legjobb barátnőmmel!-kiabáltam sírva.
-Tudtommal nem emlékeztél rá!
-Az orvos azt mondta, hogy bármire emlékezhetek mindenre ami fél órája volt, ezért jöttem ide, hogy elmeséljem Esthernek és veled is szerettem volna beszélni a "kapcsolatunkról", de látom, semmi értelme.-befejeztem és láttam mind kettőjükön, hogy elszégyellték magukat. A szekrényhez haladtam, s a cuccaimat kezdtem el csomagolni. Szúrós tekintettel néztem rájuk majd indultam a pasimhoz Ricsihez, igaz nem tudja, hogy megyek, de biztos szeretettel fog fogadni. Tudom, most Justin loholni fog utánam, de nem érdekel ezek után egyikőjük se. Fogtam egy taxit mikor láttam, hogy Juss szalad utánam. Beültem majd el is hajtottunk.
A bejárati ajtó nyitva volt és egy kocsi állt a házuk előtt. Vettem a bátorságot és bementem.
-Selly! Már felszedtem Larát, és most mi a következő?
-Ricsike! Te nagyon gyorsan haladsz. Hm nem is tudom, most hívd át ide miután elmegyek és kúrd meg. Ne használj kotont, hagy essen teherbe. Ezt tudatnod kell a tévének, hogy Justin volt barátnője teherbe esett. Hidd el hamar tönkre fog menni.-ezt nem hiszem el.
-De ez nem túl durva? Nem akarom, hogy terhes legyen. Én nem szeretem szerelmileg őt. És ezt nem tudom, hogy hogy fogadná Esther. Lehet megakarna halni.
-Esther. Tényleg miatta aggódsz még mindig?
-Hát ha egyszer szeretem. És nem szeretném, hogy én miattam meghaljon vagy bármi baja essen.
-Estherrel nem kell foglalkozni.
-Selena! Én ezt így nem csinálom tovább.
-Nem Ricsi? Ezt te jól meggondoltad? Csak tudd, ha most ezt így abba hagyod, akkor egy egész életen át megfogod bánni.-jött kifele Selena mikor megláttak engem.
-Lara... Örülök a találkozásnak. Ricsike! Jó üzlet volt, ne feledd! Én mindig ott leszek!-ment ki a házól.
-Ricsi! Te voltál az egyetlen akibe utoljára bízhattam! Erre emiatt tetted ezt velem? Tudod mit? Összeilletek a kis exeddel. Nyaljátok ki egymás seggét! Engem többet nem láttok itt!
Engem most szándékosan ki akarnak készíteni? Egy napot se maradok tovább. Anyához siettem aki aggódva nézett végig rajtam, s mondta:
-Lara drágám. Itt maradhatsz a barátaiddal! Nem költözünk sehova!-már ő is kezdi?
-Jól van anya! Szeretlek!-szaladtam fel a szobámba.
Rengeteget sírtam mikor egy nem kívánt személy lépett be az ajtóm küszöbén. Esther volt az.
-Szia Lara!-ült le mellém.
-Szia. Mit akarsz?
-Bocsánatot kérni. Hidd el eszem ágába se lett volna vele lefeküdni, csak nem tudtam, hogy mit tévő legyek.
-Jó, de nagyon rosszul esett.-öleltem meg, csak a legjobb barátnőm.
Az estefolyamán sokat beszélgettünk, mikor megcsörrent a telefonja, ha jól láttam Ricsi hívta. Esther csak rám nézett, ugyebár nem mondtam el neki, hogy mit tett volna velem Selena meg Ricsi. Én csak ráztam a fejem, hogy vegye fel és odasúgtam neki, hogy hangosítsa ki. Kíváncsi vagyok, hogy most mit fog beadni.
-Mit akarsz?-szólt bele a barátnőm.
-Téged! Szeretnélek visszaszerezni, szeretlek és ez az érzés tudom, hogy kölcsönös. Kérlek! Légy újra az enyém.-itt elröhögtem magam amit sikeresen meg is hallott.
-Ezt ugye te sem gondoltad komolyan? Elsőnek beadod, hogy tetszem neked, meg így szeretsz úgy szeretsz, tiszta szánalom vagy!-mondtam, mire Esthernek a szemöldöke az egekig szaladt.
-Ez ugye csak vicc?-kérdezte Est, de Ricsi nem szólalt meg.-Rohadj meg!-sírva nyomta ki a telefont Est, és zokogott tovább míg nem kopogtak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése