 |
| Esther szemszöge |
Mikor megtudtam, hogy mi vár Ricsire, nem hittem el. Ilyen egyáltalán, hogyan történhet? Biztos álmodom. De ez túl valóságos. Tudom, hogy nem fogom sokáig bírni és nem tudom, hogy mire is leszek én képes. Egy biztos, Ricsivel leszek ameddig csak tehetem. Nagyon sírtam, szerencsére Lara is ott volt. Próbált vigasztalni ugyan kevés sikerrel. Csak Lara van nekem, mint nő. Ő a húgomat helyettesíti.
-Hölgyem! Be lehet menni az úrhoz.-mondta az egyik nővér mire felálltam, s bementem.
Mikor megpillantottam Ricsit egyből az apukám jutott eszembe. Mikor karambolozott ő is altatásba volt. És én pillanthattam meg elsőnek. Teljesen ilyen érzés volt. Elkeserítő látvány, nem kívánom senkinek. Most biztos nem hall semmit. De elmondom neki, hogy mit érzek.
-Ricsi. Ha ezt hallod akkor tudd, mindennél jobban szeretlek. Mikor jöttél utánam, hogy kibéküljünk és visszautasítottam, az amiatt volt, hogy anya mindig azt mondta, ne higgyek már olyannak aki egyszer átvert. De én hittem neked! Tudtam, hogy igazat mondasz. És azt is, hogy megbántad azt amit tettél. Mindig jó veled, imádtam minden együtt töltött percet. És szeretném ha a mi gyerekeinknek a régi szép időkről beszélnénk. Remélem soha nem fogjuk egymást elveszteni. Hisz egy jó kapcsolat abból épül, hogy a két személy mindent megold, és nem elszalad a problémák elől.-ennyi volt és még egy kicsit bent ültem.
Megfogtam a kezét, hintettem rá egy puszit, és a kezén sírtam. Tudom, hogy ő az én mindenem.
-Esther!-suttogta egy hang, s az ajtó küszöbét egy nénike lépte át.-Ricsi nagymamája vagyok.
-Bent marad egyedül?-kérdeztem meg, mire bólintott egyet.
Kimentem, s leültem a helyemre.
 |
| Lara szemszöge |
Esther mikor bement Ricsihez felhívtam Justint, de nem vette fel a telefont. Most biztos bedurcizott. De nem is érdekel engem. Ha haragszik hát haragudjon, én is haragszok. Nem tudom kiverni a fejemből azt a pillanatot amikor megláttam Esthert és Justint. Tudom, hogy megbánták, de nem is ez zavar, hanem az, hogy mindenki átvert ezen a napon. Na de mindegy, ez már a múlt. Értesítettem Ricsi családját, hogy bent van a kórházba. Az anyukája egyébként szerintem nagyon kedves de mikor elmeséltem, hogy mi történt azt mondta, hogy nem baj megérdemelte. Még azt is mondta, hogy most nem érnek rá, ezért szól a nagyinak, hogy ha van "kedve" jöjjön be. Hát lehet nem is olyan kedves, én csak azt gondolom. Körülbelül 10 perc telt el mikor egy őszhajú szemüveges nénike jött a folyosón.
-Csókolom! Ricsi nagyija?-kérdeztem.
-Szia kedves! Igen én vagyok az. Nagyon szomorú vagyok. Nem bírom felfogni, hogy mi történt az én kis unokámmal. Nagyon szeretem őt, tudod az anyukája és az apukája nem nagyon foglalkozik vele. Inkább a kistestvérével. Tudod ő modellkedik.-most már értem.-Bemegyek megnézem én őt.-állt fel majd bement, s Esther jött ki.
A néni ott hagyott nálam egy fényképet a kislányról. Hát már úgy néz ki mint egy profi modell. És az is.
 |
| Ricsi húga, Evelin |
-Lara! Miért nem az anyukája jött Ricsinek?-kérdezte Esther.
-Az anyukája és az apukája most nem ér rá. Ricsi húgával vannak éppen. Lehet épp egy fotózáson vannak. Ezért jött a nagymamája, ő nagyon szereti őt.
-Értem. Szegény, min kell neki átmennie.-szomorodott el majd sírásba kezdett.
-Ne sírj! Minden rendben lesz.
-Hát nem úgy néz ki.
-De Esther nyugi van. Ilyen előfordul.
-Épp ez az Lara!
-Ó Esther! Ne legyél ilyen, megoldunk mindent.-öleltem át, mint egy jó barát.
Eltelt egy fél óra, majd kijött a mamika.
-Szegény gyermek.-kezdett el sírni.-Ő volt az egyetlen kedvenc unokám, aki megértett engem.
-Tessék lenyugodni!-nyugtattam.-Mindenkinek nehéz most.
-Hát a szüleinek nem.-hajtotta le a fejét.
-Majd megfogják bánni, ha lesz unoka és Ricsi nem fogja elvinni hozzájuk akkor majd rájönnek.-mondtam neki.
Eltelt egy nap és Esther semmit nem alszik, nem eszik csak az energiaitalt nyomja magába.
Csendben ültünk mikor egy pukkanást hallottunk.
Ennyi volt az évadzáró rész!:) Remélem tetszett nektek. Egy hét múlva jelentkezünk a második évad első részével! Sziasztok!:) Eszter.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése