28.rész

Sziasztok!:) Öt napja, hogy nem hoztam nektek részt. Sajnos nem voltam semmilyen számítógép közelébe és internetet se találtam ezért nem tudtam nektek hozni. De kárpótlásnak itt van a 28.rész!:) Holnap lesz a 29.rész azaz lezárjuk az első évadot, és egy hét múlva újra megkezdjük a blogot, a második évaddal. Jó olvasást sziasztok!:) Eszter.

Esther szemszöge

Miután Ricsi elment nem tudtam aludni, azon kattogott az agyam, hogy vajon mi lehet az igaz és mi nem. Nem tudom, hogy higgyek-e neki vagy nem. Ha hiszek neki és hazudik akkor én szívom meg ha pedig nem hiszek neki és tényleg igazat mond akkor már megint én szívom meg. Ilyen ügyekben mindig anya segített. Most nem tudok hozzá bújni és mondani, hogy nem tudom mit tegyek, segíts. Elegem van az életemből. Amióta egyedül vagyok, és nincs nekem semmiféle támaszom, azóta nagyon gyenge vagyok. Tudom, hogy én hagytam ott a szüleimet, de megérdemelték. Amit tettek velem, és az egész családunkkal, az elfogadhatatlan. Nem tudtam aludni ezért úgy döntöttem, hogy elmegyek valahova. Mivel van tőlünk nem messze egy kórház és ott van egy szép park ezért oda megyek. Tudom fura, hogy pont egy ilyen helyet választottam, de ha nem tudok aludni akkor nincs jobb ötletem. Épp oda fele tartok mikor egy mentő suhant el mellettem, de az nagyon gyorsan ment és vészjelzést adott ki. Biztos valaki rosszul lett vagy nem is tudom. Egy kocsi haladt utána, persze egyből megismertem, hogy kié a kocsi. A Richárd is meglátott, nem a volt pasim, hanem a Rachel volt pasija. Sietve mentem oda, hogy megtudhassam mi történhetett.
-Ricsi! Ki van a mentőbe?-kérdeztem aggódva.
-Esther! Nézd meg és megtudod.-oda tolakodtam és megláttam Ricsit.
-Mitörtént?-kezdtem el sírni.
-Hölgyem ön hozzátartozó?-kérdezte a mentős.
-Igen!-láttam, hogy Ricsi még fent volt és sírt, ordított.
-Jöjjön velünk!-siettünk befele.
Ott betolták egy műtőbe és én kint ültem, s sírtam. Nem tudtam mi történt, senki nem mondta el. Remélem semmi baja se lesz, mert én abba belehalok. Ilyenkor jön rá az ember, hogy mennyire fontos neki a társa. És bármikor kerülhetek én is ilyen helyzetben. Most jöttem rá, hogy mennyire fontos ő nekem. Egyszerűen felfogni is hihetetlen, hogy lehet miattam lett valami baja. Miért utasítottam én el. Mindent megbántam.
-Esther, akarod tudni, hogy mi történt?-kérdezte Ricsi mire csak bólintottam.-Na szóval, Ricsit elhívtuk a haverokkal iszogatni. Nem volt semmi baj. Jól berúgtunk aztán mentünk a Petőfi sétányra. Ott beszóltak Ricsinek és ő elkezdett olyanokat mondani amire bedühödtek. Nagy verekedésbe kezdtünk és Ricsit hátba vágták egy borosüveggel. És nem tudom, hogy mi lehet a baja.-ezt nem hiszem el.
-Ez mind miattatok van! Ha nem itattátok volna le, most nem lenne a műtőbe!-mondtam neki mikor Larát pillantottam meg, majd egy nővért ki épp a műtőből jött ki.

Lara szemszöge

Reggel mikor felkeltem Justint láttam előttem aki épp engem néz. Nagyon cuki volt de, hogy jött be?
-Szia Lara szerelmem! Örülök, hogy felkeltél.-mosolygott.
-Szia életem. Hogyan jöttél te be?-kérdeztem meg.
-Anyukád beengedett.-nevette el magát.
Visszafordultam és próbáltam aludni de nem hagyott. Simogatott és a hajamat piszkálta. Odafeküdt mellém majd magához fordította a fejét, s csókolgatni kezdett amit én visszautasítottam.
-Mi a baj?-állt fel.
-Nem emlékszel? Nem bocsájtottam még meg! Hamar elfelejtetted...-mondtam neki majd a szekrényemhez mentem, hogy kiválasszam a megfelelő ruhát magamnak.
-Lara ne csináld már! Béküljünk már ki és kész.-mondta Justin.
-Igen? Én ezt nem így gondolom, mert amit te tettél az bűn, nem fogom könnyen beadni a derekamat csak tudd.-mondtam majd bezárkóztam a fürdőszobába, hogy felöltözhessek.
Egy fehér feszülős pólót vettem fel, és egy rövid farmernadrágot. Fogat mostam, majd kivasaltam a hajam és mentem le reggelizni. Justinnal most nem foglalkoztam mert haragszok, hogy így elfelejtette. Nem bírta sokáig elment.
-Lara! Mi van veled?-kérdezte anya.
-Mi lenne? Tudod, hogy haragszok még rá.
-De olyan aranyos.-mondta anyu.
-Aranyos, tudom. De attól még haragszok.-ennyi volt a beszélgetésünk és gyorsan megettem a reggel, s mentem a szobámba.
Mikor felértem lefeküdtem az ágyamra és a telefonomat kaptam elő. 20 nem fogadott hívás. Mindegyik Esthertől van. Visszahívom.
-Lara! Baj van!-szólt egyből bele.-Gyere gyorsan a kórházba!-le is tette.
Nem tudom mi lehet olyan fontos, meg mi is egyáltalán a nagy baj. Gyorsan leszaladtam majd mentem a kórházba. Biztos a lába tört el, vagy valami más baj lehet. Remélem semmi komoly. És ha valamit Ricsi miatt csinált amitől kórházba került? Vagy ha az apukájával történt valami? Vagy lehet az anyukájával. Te jó ég. Sietősre vettem a dolgot, szinte futva mentem, hogy minél hamarabb megtudhassam mi történhetett. Mikor beértem megláttam Esthert meg a kopasz Ricsit. Mikor közelebb értem kijött egy nővér a műtőből.
-Jó napot! A legrosszabb hírt kell önökkel közölnöm.-mondta a nővér.-Szalay Richárd műtétje, sikertelen volt.-Esther leült és ordítani kezdett.
-Mi lett vele?-kérdezte Esther.
-A hátcsigolya elmozdult a helyéről, ezért egy életveszélyes műtétre kellesz neki menni. Mi mindent megtettünk amit csak tudtunk, de ez a műtét sajnos nem sikerült. Mély altatásba lesz két hétig. Aztán Amerikába lesz egy műtét neki.-ezt nem hiszem el, Esther tönkre fog menni.



Egy kicsit rövid lett, de remélem tetszett. Sziasztok!:) Eszter.