 |
| Lara szemszöge |
Egyből oldalra kaptam a fejem, s észrevettem, hogy a mellettem ülő Esther leesett a székről. Gyorsan felpattantam és láttam, hogy Esther körül egy nagy vértócsa keletkezett.
-Valaki segítsen!-kiabáltam kétségbe esetten.
Rögtön szaladt kettő nővér, s majd egy orvos is csatlakozott. Bevitték a kórterembe, míg én kint ültem a váróban. Ez is biztos a sok stressz miatt történt. A sok energiaital, a sok sírás, na meg, hogy nem eszik semmit. Ez mind ezeknek köszönhető. Semmi nem lett volna ha rendesen eszik, és nem csak kávét iszik meg azt az energiaitalt. Írtam egy sms-t az anyjának és az apjának. Tudom, hogy ezért megfog ölni de nem érdekel.
-Jó napot! Elszeretném mondani a híreket Estherről.-jött oda az orvos.
-Üdv. Mi a baja?
-A stressz. Meg az, hogy nem eszik, csak magas koffein tartalmú italokat visz be a testébe. Két napig feküdnie kell kapja a nyugtatókat. Utána mehet haza.-mondta majd elment.
*2 hét múlva*
 |
| Esther szemszöge |
-Valaki bemehet. Ricsi nemrég kelt fel!-amint meghallottam felpattantam és mentem is be.
Mikor beléptem nagyon örültem. Épp ásított, már rég láttam őt "mozogni".
-Ricsi!-ültem le az ágyára.
-Esther? Hát te?-kérdezte kimeredt szemekkel.
-Én itt voltam veled amíg altatás alatt voltál. És el kell, hogy mondjam... Nagyon szeretlek.-öleltem meg mikor visszatolt.
-Esther. Én már nem érzek irántad semmit.-megszakadt a szívem.
-De én még mindig szeretlek!-kezdtem el sírni.
-Én meg már nem. Menj ki.-dühös voltam.
Kimentem, s egyből elmentem. Nem tudtam, hogy hova menjek. A lényeg az volt, hogy senkivel se beszéljek. Leültem a parkba, s a telefonomat kaptam elő. Nem tudom hogy mit kéne tennem. Lara most az anyjával ment el valahova így nem tudom. Zack-et hívtam fel.
-Igen?-hallottam, hogy hátulról dübörög a zene.
-Hol vagy?-kérdeztem.
-Egy buliba! Gyere te is! Sms-be elküldöm a címet.-mondta majd le is rakta.
Nincs jobb ötletem, elmegyek, bajom nem lehet belőle. Megkaptam az sms-t és már indultam is. Tíz perc volt az út, ezért hamar odaértem. Mikor odaértem Zack és még pár fiú állt a bejáratnál. Épp szívtak valamit.
-Zack! Te füvezel?-kérdeztem röhögve.
-Szia hugica! Csss!-nevettek fel.-Kérsz?
-Nem füvezek.-toltam el magamtól.
-Akkor szívj egy cigit.-bólintottam rá.
Most eldöntöttem soha az életbe nem kell nekem senki. Átváltok a rossz kislányra, a jó korszaknak mától vége! Fogtam a cigit majd jó mélyen beleszívtam. Nagyon köhögtem hisz nem vagyok rászokva. Bementünk a helyszínre, s beszélgettünk. Megismerkedtem sok mindenkivel mikor észrevettem, hogy Zack nincs sehol. Megállítottam az egyik haverját és ő azt mondta, hogy nem tudja. Aggódni kezdtem. Tudni kell róla, hogy drogfüggő. Kerestem mindenhol de sehol se találtam. Mikor visszamentem a eredeti helyemre megpillantottam Zack-et. Nagyon dühös voltam rá, hogy úgy ott hagyott. Ittunk egy pár felest és aztán még többet ami miatt berúgtunk. Kimentünk még egyszer a többiekkel és elszívtunk egy füves cigit. Zack-en már látszódott, hogy be volt szívva. Mikor megláttam a karját, hogy tele volt szurkálva rosszul lettem.
-Te most komolyan injekciós tűvel juttatod be a szervezetedbe a kábítószert?-kérdeztem meg.
-Igen! Esther ne szólj bele!-mondta majd ismét visszamentünk és ittunk.
Már annyit ittam és tudom, hogy a fű is kezd hatni. Már sok hülyeséget képzelek. Egyszer csak megint eltűnt Zack. Én nem akartam tovább ott maradni hazamentem a panzióba.
Le se zuhanyoztam csak úgy ruhástól lefeküdtem aludni. Nagyon álmos voltam.
Másnap reggel arra keltem, hogy csörgött a telefonom.
-Háló?-szóltam bele.
-Szia Esther! Édesanyád vagyok! Zack-kel nagy baj történt.-mondta sírva.
-Mi?-kérdeztem én is mert érdekelt a dolog.
-Zack meg.....
Ennyi volt a mai rész. Remélem mindenkinek tetszett!:) Sziasztok! Eszter.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése