2.évad 2.rész (31.rész)

Heyho olvasók! Most én jelentkeztem nektek résszel, remélem, hogy tetszeni fog!:) Puszi Eszter.<3

Ricsi szemszöge

Nagyon, de nagyon nagyot hibáztam. Hazudtam neki, hogy nem szeretem. Hiba volt, hogy elküldtem, ezt sosem fogom megbocsájtani magamnak. Itt volt a lehetőség, hogy ismét egymásra találjunk, de én marha pedig elküldtem őt. Anyuék mint mindig nem jöttek be meglátogatni a kórházba ami érthető is volt, mert csak a húgommal foglalkoztak. Nem is érdekel ezt én már megszoktam. Mamit várom. Azt mondta, hogy jön és hoz sok finomságot. Annyira imádom! Egy kicsit felálltam mert már nem bírok feküdni se. Nem tudom, hogy mi lesz velem. Ha így folytatom nem lesz senkim se. Mindent elrontok. Nem tudom mit várok egyáltalán az élettől. Azt, hogy gyerekeim legyen meg egy gyönyörű feleségem. Szeretném, igen. De ha így folytatom ez már csak egy álom marad. Ilyenkor mindenki mondja, hogy minden rendben lesz és lesz egy másik lányt akit ennyire fogok szeretni. Jó elfogadom. De ha egyszer ő a tökéletes számomra akkor meg nincs mit tenni küzdeni kell érte. Csak ezt már egy jó párszor elbasztam.
-Kicsike unokám!-jött be mami.
-Mama! Hiányoztál!-öleltem meg.
-Te is nekem kicsikém!-lerakott az asztalra egy csomó mindent, rántott hús, süti meg ilyen finomságok.
-Anyám nem akar bejönni?-kérdeztem meg.
-Sajnos épp Cansasba vannak, tudod, fotózás.-mondta lehajtott fejjel.-Küldtek egy csomó képet.
-Mama meg ne mutasd! Leszarom őket. Nem szeretem egyikőjüket se!-jelentettem ki mire mama elszomorodott.
-Sose voltál te ilyen! Nem tudom mi tehette ezt... Esther nagyon kedves lány. Örülök, hogy együtt vagytok.
-Ne már! Nem vagyunk együtt! Kurvára nem!-nem kellett volna ezt mondani.
-Ricsi! Ne káromkodj! Mi az, hogy nem vagytok együtt?-kérdezte kiakadva.
-Hazudtam neki. Azt mondtam, hogy már nem szeretem ezért elküldtem. De már nagyon megbántam.

*Esther édesanyja szemszöge*

Az éjjel rosszat álmodtam. Az álmom: 

*Álom*

Egy utcán mentem és egy zebránál álltam. Láttam egy kocsist ami összevissza ment, gondolom részeg a sofőr. Mellettem a fiam Zack állt aki hirtelen összeesett. Nem tudtam mit csinálni, szétnéztem hátha lesz valaki az utcán, s ekkor egy nagy durranást hallottam. Hátranéztem, s észrevettem, hogy két kocsi egymásba ütközött. Hívtam a mentőket, a tűzoltókat, majd a rendőrséget. Hamar odaértek, s ekkor a fiamat Zacket már a mentőbe vitték. Odamentem a kocsikhoz mikor megláttam a lányom Esthert kit már a hullazsákba csomagoltak befele. A rendőrök azt mondták, hogy a lányom ittason vezetett, be volt szívva. A fiam is meghalt, túladagolás miatt. 

*Álom vége*

Mikor felkeltem nagyon meg voltam ijedve. Reggel 5 óra van. Ledőltem az ágyra, s amint ledőltem már hívtak is. 

-Igen tessék?-szóltam bele.

-Jó napot! Zack Pichardnak az anyjával beszélek?-kérdezte valaki.

-Igen, én vagyok az.-kezdtem félni.

-Nagy baj történt. Kérem fáradjon be a 17.kerületi kórházba.

-Jó rendben!-tettem le.

Nagyon meg voltam ijedve. Lehet valami balesete volt. Beültem a kocsiba majd nagyon gyorsan oda is értem a kórházhoz. Felmentem az emeletre majd egy orvost kezdtem el keresni.

-Elnézést! Behívtak ide, mert Zack Picharddal, a fiammal nagy baj történt.

-Én telefonáltam. Kérem fáradjon be.-mutatott egy ajtó felé.

-És mi az a nagy baj?-ültem le.

-A maga fia, súlyos drogfüggő. Tudta?-micsoda(?).

-Nem tudtam!-kezdtem el sírni.

-Egy buliba volt az éjjel, és ott drogtúladagolásba, belehalt.

Nem hittem el, azt gondoltam, hogy ez még az álmom. De sajnos nem. Az első teendőm ami volt, hogy felhívom az apját, de nem vette fel. Gondoltam Esthernek is kéne szólni, csak a mostohatesója.
-Haló?-szólt bele.
-Szia Esther! Édesanyád vagyok! Zack-kel nagy baj történt.-mondtam neki sírva.
-Mi?-kérdezte.
-Zack meghalt.-mondtam sírva.

Esther szemszöge

Mikor meghallottam, hogy Zack meghalt, azt gondoltam, hogy leszúrták. Elsőnek Ricsivel szakítok, aztán nem bocsátottam meg Ricsinek, utána meg Ricsi balesete most meg ő utasít vissza utána meg ez? Ez komolyan mint egy rossz horror film. Nem bírtam felfogni.
-Mi történt?-kérdeztem aggódva.
-Az éjjel bulizott, és drogtúladagolásba meghalt.-mondta sírva, ebbe én is hibás vagyok.
Ha nem hagytam volna ott talán élne... Úgy érzem, minden, minden az én hibám.
-Anya! Nagyon sajnálom, de be kell vallanom valamit...
-Micsodát?-kérdezte érdeklődve.
-Én is ott voltam a buliba... És tudtam róla, hogy mit csinál..
-Esther! És ezt te hagytad szó nélkül?-nagyon mérges volt.
-Anya, sajnálom!-jelentettem ki mire lerakta a telefont.
Na de jó, ezt is elbasztam.. Nem fogom bírni! Én nem akarok tovább szerencsétlenkedni. Mentem egy boltba, hogy tudjak venni magamnak cigit. Máshogy nem fog menni..
Vettem négy dobozzal, hogy ne kelljen túl sűrűn járnom ide.
-Ezt magadnak viszed?-állított meg Justin.
-Hát te?-kérdeztem.
-Még most se válaszoltál.-mondta.
-Igen, na de te is válaszolj.
-Én is jöttem venni egy dobozzal, de nem négyet.-röhögte el magát majd mentem ki.
-Na én megyek csá!-köszönt el.
Nem értem.. Na de mindegy is. Utamat egy régi barátnőmhöz vettem, közbe felhívtam, hogy jöjjön le.
-Szia Amy!-köszöntem neki.
-Szia Esther! Hogy hogy hívtál?-kérdezte.
-Találkozzunk már. Megyek érted.
-Én buliba vagyok. De gyere te is csatlakozz hozzánk.
-Hát nem tudom, lehet elnézek. Hol vagy?-lehet nem jó ötlet..
-Sms-be elküldöm! Na kint várlak szia!-tette le.
Türelmesen vártam az sms-t, láttam, hogy a 19. kerületbe van, én meg a 16.-ba. Semmi baj, felülök a metróra. Ilyenkor utálok bárhova is menni. Pláne egyedül. Nem tudom, hogy ebből milyen rossz dolgok fognak elsülni. Tizenkét perc alatt odaértem, és úgy, hogy csak kettő ember szólt be. Ott volt a buli egy utcányira szóval ez már nem sok. Nagyon örültem mikor megláttam Amyt. Nem nagyon szoktunk találkozni, csak beszélgetni.
-Szia Esther!-jött oda.
-Szia! Jó rég láttalak már!-öleltük meg egymást.
-Nem hozod a pasid?-kérdezte.
-Nincs. Elküldött. És most jelenleg kórházba van, Amerikába lesz műtétje.
-Ó bocsi, nem tudtam. Cigizel?-kérdezte mire mutattam a cigiket.-Úristen, ennyit szívsz egy nap?-röhögött.
-Dehogy. Csak tegnap meghalt a mostoha tesóm. Ráadásul voltam vele bulizni, és tudtam, hogy drogfüggő, túladagolásért meghalt, és én hamarabb elmentem mint ő. Tegnap küldött el a "pasim".
-Most ezt nem mondod komolyan?-lepődött meg majd letüdőzte a cigit.
-De, ezért cigizek. És az anyám engem hibáztat. De ne beszéljünk erről! Bulizzunk!-elszívtuk a cigit majd mentünk.


Ennyi volt a mai rész! Remélem tetszett! Sziasztok!:) Eszter.