2.évad 10.rész (39.rész)

Lara szemszöge

Utamat Estherhez vezettem hisz nem rég engedték ki a börtönből. Sírva, de még is mosolyogva csengettem be, majd Ricsi nyitott ajtót.

-Szia!-mosolyom nem volt az igazi.
-Lara! Gyere beljebb!-ölelt meg, de rögtön elhúzott tőle valaki és ő ölelt meg, amit viszonoztam.
-Lara! Mi ez a sok táska?-nézett a kezemben lévő táskákra.
-Csak a mai napra jöttem vissza, de holnap már megyek is haza.-mosolyogtam rá, de látta, hogy a mosoly az arcomon nem volt őszinte.
-Aludj itt ma!-szakadt fel belőle.
-Nem akarok zavarni, főleg, hogy ma engedtek ki a börtönből. Megyek én egy panzióba erre az egy éjszakára.
-Nem zavarsz, sőt! Lenne akivel beszélgetnék, aki a legjobb barátnőm az.-mosolygott, majd átvette tőlem a táskákat.

Felvitte a cuccomat a szobájába, majd leült mellém és elmeséltem neki mindent az elejétől a végéig. Ricsi is hallgatózott, mert láttam, hogy a konyhából kukucskál kifele. Egyszer csak csengettek, barátnőm felpattant mellőlem, Ricsi pedig leült és beszélgettünk.

-Tényleg Justin ezt tette veled? Neked akart menni?-csodálkozott.
-Hát mivel én elkezdtem vele kiabálni így igen, de megérte, legalább mindenki látta, hogy milyen "cuki" párok vagyunk.-mutattam ujjaimmal az idéző jelet.
-Ne aggódj, ha itt lesz mi megvédünk!-feszített be, mire kacagnom kellett.
-Megtudom magam védeni.-mosolyogtam rá.

-Mit keresel itt?-hallottuk meg Est hangját.
-Larához jöttem.-egy mélyebb, de számomra túl jól ismert hang ütötte meg a fülemet.
-Innen te mehetsz kifele, senki nem mondta, hogy bejöhetsz!-ezt már kiabálta Esther.

Trappolást hallottunk, majd a hanghoz egy ember is társult, aztán Esther is. Nem akartam látni!

-Mit keresel itt?-kérdeztem én is.
-Beszéljük meg kérlek! Én nem akartam neked menni, csak nagyon felidegesített az, hogy nem vagy velem. A mindennapjaim nem a legjobbak, nem tudok aludni, nem tudok a próbákon odafigyelni hisz mindig te jársz az eszembe. Nem akarlak elveszíteni, hisz nagyon szeretlek és nagyon sajnálom, hogy ezt tettem veled.-hajtotta le a fejét.
-Mit tettél velem?
-Nem akartalak megbántani kér...
-Mit tettél velem?-tettem fel ismét a kérdést.
-Tényleg szeret...
-Mit tettél te velem?-kérdeztem már szinte kiabálva és egy könnycsepp gördült ki a szememből.
-Megcsaltalak.-szipogott.-Kérlek, hagy tegyem jóvá!
-Ez ellen nem tudsz semmit sem tenni, vége! Ennyi volt fogd fel! Nem egyszer játszottál te velem, és nem egyszer voltál Gomezzal együtt.-itt meglepődött arcot vágott.

Nem szólt semmit sem, csak bámult maga elé. Mi az, nem gondolta volna, hogy nem vagyok fent az imstagramon? Hahó, a Marsról jött vagy mi?

-Azt hiszed nem veszem észre, hogy sehol sem kaptam újságot és nincs szerinted instagramom?-húztam fel a szemöldököm.
-Én nem akartam.-majd egy könnycsepp csordult ki a szeméből.
-Nem akarlak többet látni, utoljára mondom, hagyj engem békén és többet ne merj keresni!-mondtam, majd felmentem a szobába ahol a cuccaim voltak.

Ledőltem az ágyra és zokogni kezdtem, nem csak neki rossz hanem nekem is. Fáj az, hogy a szemembe hazudott, hogy engem szeret pedig nem! Tudhattam volna, hogy Selena visszaszerzi és nekem annyi, mint ahogy most is. Nem tudom, hogy mit csináljak, a szüleim nem igen szívesen fogadnak vissza, mert tudom, hogy nem olyan fényes a kapcsolatuk, mint ahogy a barátnőm szüleinek sem. Fogalmam sincs, hogy mit tegyek.

Esther szemszöge

Miután Lara felszaladt az emeletre hárman maradtunk a házba. Justinra néztem aki a földet pásztázta. Ricsire néztem aki engem nézett. Szerintem egyre gondolunk.

-Ideje lenne távozni.-szólalt meg Ricsi.
-Megyek.-mondta szipogva Justin, majd kiment az ajtón.

Ricsi rám nézett, majd közelebb jött és átölelte a derekamat.

-Hát én csalódtam Justinba, nem ilyennek ismertem meg.-ráztam a fejemet.
-Én sem gondoltam volna, hogy ilyet tett Larával.
-Jó, hogy mondod fel is megyek hozzá.-adtam egy puszit az arcára majd felsiettem hozzá.


-Kopp, kopp.-kopogtam az ajtaján és be is nyitottam.

Odamentem hozzá és leültem mellé.

-Ne sírj, nem érdemli meg egy fiú sem, főleg meg ő nem, hogy egy könnycseppet is elhullajts miatta.-simítottam meg a karját.
-De annyira nehéz.-mondta, majd felült.-Tudod gondolkoztam, ma itt alszok és tovább mi lesz velem? Hol fogok lakni? A szüleim tudod milyenek, pláne meg most. A szívem alatt egy gyermeket hordok, az ő gyermekét, hogy fogom őt eltartani?-kezdett bele ismét a zokogásba.

Magamhoz húztam és megöleltem. Egyből támadt egy ötletem.

-Mi lenne ha nálunk...-nem hagyta, hogy befejezzem.
-Nem, nem akarok vagyis akarunk a terhetekre lenni.-engedett el.
-Nem lennétek a terhünkre, sőt örülnék is ha itt egy gyermek keltene fel minden reggel -miután megszületett-, hogy "Esther kellj fel menjünk játszaniii!"-itt elmosolyogta magát.-Szóval, maradhatsz itt.
-De Ricsi..
-Ricsivel majd én letárgyalom.-mosolyogtam, mire ismét megöleltük egymást.
-Még majd haza ugrok pár cuccomért.
-Oké.

*3 évvel később*

-Esthejj, gyeje vejem.-fogta meg a kezemet Jenna.

Igen, megszületett a kis tökmag akit Jenna Biebernek hívnak. Bieber, na hát Lara ragaszkodott hozzá, hogy az apja nevét viselje és ne az övét. Lara és Justin nem beszélnek, de elég sokat kereste fel Justin Larát, de vagy nem vette fel a telefont vagy elküldte. Ricsi imádja Jennát, úgy bánik vele mintha a saját gyermeke lenne, olyan édesek együtt. Igen, három éve együtt vagyunk és boldogan élünk Ricsivel, ja meg Jennával és Larával. Csengettek.

-Várj egy kicsit, had nyissam ki az ajtót.-mondtam mire elengedett és odaszaladt Ricsihez.

Mikor mindig csengetnek vagy Ricsihez vagy az anyjához szalad, mert fél. Mikor kinyitottam az ajtót nem kicsit meglepődtem. Justin volt az, mondjuk ki más lenne?

-Justin, hát te? De megváltoztál.-néztem végig rajta. A szerelése ugyan az maradt, de egy kicsit,  idősebbnek látszott. Hát csak 23 éves nem? Elvégre az ember nem fiatalodik, hanem öregszik.

-Larához jöttem.-mondta mosolyogva.
-Hát szerintem Lara nem fog mosolyogva üdvözölni téged.-kacagtam el magam.
-Biztos?-nézett rám.
-Tuti. Na gyere be te bolond.-mondtam, majd arrébb álltam és bejött.

Jenna nem volt Ricsinél, akkor csak Laránál van.

-Felmész vagy hívjam le?-néztem rá.
-Hívd le.
-Oké.-mondtam majd fel is mentem.

-Laraa! Itt van egy ember aki keres téged.-rontottam be a szobába amit Jenna kacagással díjazott, nem tudom, de szereti mikor kiabálok és megijesztek valakit.
-Megyünk.-mondta és Jennát felvéve az ölébe mentünk le.

Miután leértünk, Lara kimeresztett szemekkel nézett az előtte álló személyre. Tudtam, hogy nem fog neki örülni.

-Justin... Hát te?-szólalt meg végül.
-Jöttem titeket megnézni.-mosolyogva ment oda hozzájuk, de mikor meglátta Jennát kicsit meglepődött.-Ő az én...
-Igen Justin, ő a te lányod, Jenna Bieber.-mosolyogva adta át neki.
-Bieber? Az én vezetéknevemet viseli?
-Igen, mivel Lara nem akarta a saját vezetéknevét használni mivel a Jenna Parker nem tetszett neki, így Jenna Bieber jött be jobban.-mondtam.
-Nem így van!-szólalt meg Ricsi.-Az úgy volt, ha már nem vagytok jóba akkor legalább az apja nevét hagy kapja meg.
-Értem. Szia Jenna, Justin vagyok az apukád.-simította meg lánya arcát.
-Apa.-mosolyogva mondta neki.-Anya, ő apa? Apa akijől annyit meséjtéj?-nézett anyukájára.
-Igen.-mosolyogva válaszolt neki vissza.

Ahogy elnézem őket, még semmi sem biztos abban, hogy Laráék közt ez a kapcsolat örökre véget ért. Sőt egészen biztos vagyok abban, hogy belőlük egy nagy szeretetre méltó család lesz.



Sziasztok!:) Nagyon, nagyon sajnáljuk, hogy több mint 3 hónapon keresztül nem hoztunk nektek új részt, de most már itt vagyunk és megpróbáltuk egy kicsit hosszabbra írni mint az eddigieket. Megnyitottuk újabb blogunkat a The King Family-t ahol már a prológus fent van. Iratkozzatok fel és komizzatok hozzá.:) További szép napot nektek!:) Puszi a két Eszter.<3