2.évad 11.rész (40.rész)

Ricsi szemszöge

Jenna az én kis fogadott lányom, nagyon szeretem, olyan aranyosan tud bújni meg beszélni!
Justin körülbelül egy órája van itt és elég jól el van Jennával, ennek örülök, de ahogy elnézem Lara nem igen fog neki megbocsájtani..
Mondjuk lehet esélye Justinnak, de már annyiszor elszúrta, hogy én is egy kicsit soknak tartom. Jó most nem arról van szó, hogy nekem nem voltak félrelépéseim, mert volt egy pár, de még akkor se ennyi.

-Lara! Szeretném ha beszélnénk kettesben!-tette le Justin, Jennát aki egyből mászott az ölembe.
-Jó, menjünk fel!-remélem kibékülnek, mert amúgy jól elvannak, meg hárman lenne az igazi, egy jó kis család lenne belőlük.


-Szerinted megfog neki bocsájtani?-kérdezte Esther majd leült, s nekem dőlt.
-Nem tudom.. Túl sok volt a félrelépés, lehet már nem tudna benne tökéletesen bízni, nem gondolod?-mondtam majd megcsikiztem Jennát.
-Jicsii!-kacagott fel, annyira aranyos, hogy megpusziltam csepp homlokát.
-Én azért drukkolok nekik.. Olyan aranyosak, és itt van ez a csepp leányka!-simogatta meg az ölembe ülő csöppség arcát.
-Hát hátha!-mosolyogtam.
Mióta Jenna itt van sokszor gondolok arra, hogy milyen jó lenne ha nekem is lehetne egy ilyen kis töpörtyűm mint ő! Gondolom Esther is örülne neki.. Még régebben, a kapcsolatunk elején beszélgettünk, hogy milyen lesz a mi kis családunk.. Mindig mondta, hogy neki egy kisfiú és egy kislány kell! Talán felhozom egyszer a témát.. Kíváncsi vagyok, hogy mit mondana rá!

-Hoj van anyu?-kérdezte aggódva Jenna majd szétnézett, hogy hol rejtőzik édesanyja.
-Apukáddal van fent!-mondta neki Esther.
-Fejviszej?-mondta csillogó szemekkel.
-Fel!-mondta Esther.
-Jicsi vigyen!-ölelt át, nem mondtam semmit csak felálltam és vittem fel.
Mikor az ajtóhoz értünk kiabálást hallottam, így jobbnak láttam azt, hogy leviszem Jennát. Persze egyből hisztizni kezdett, mert hiányzott neki Lara, aki egyből kiszaladt.
-Mi a baj?-vette át, majd megpuszilgatta.
-Semmi, téged akart látni, de nem találtam alkalmasnak, hogy bemenjünk, kicsit kiabáltál, gondoltam nem zavarunk!-magyaráztam meg.
-Nyugi Jenna! Kicsim, nincs semmi baj, apa úgy is megy haza és mi meg játszunk egy nagyot!-dobta fel a levegőbe az apródját aki csak kacagott.
-Akkor én megyek..-mondta Justin.-Szia lányom!-ment közelebb Jennához, hogy puszit adhasson, de elfordította kis buksiját.-Sziasztok!-ment le csalódottan.


-Jenna! Késő van! Ideje aludni!-mondta Lara Jennának aki erősen tiltakozott, nem szeret aludni.-Na jól van! Mész a nagyihoz!-ezzel szokta fenyegetni, mert nem szeret egyedül maradni senkivel csak hármónkkal.
-Na jól van akkoj! Metyünk aludni!-integetett nekünk majd amit mi is viszonoztunk.
Lara bevitte Jennát altatni így mi is mentünk a szobánkba.
-Hallottál valamit a veszekedésből?-kérdezte Esther aggódva.
-Csak Selena nevét hallottam egyszer.. Nem nagyon értettem, szóval nem tudom, hogy min veszekedhettek!-mondtam majd lefeküdtem Esther mellé mire ő mellkasomra hajtotta fejét.

Nem szóltunk egymáshoz egy szót se, csak feküdtünk a sötét szobába és élveztük egymás néma társaságát.
Nem tudtam kiverni a fejemből ezt a gyerek témát. Félek mondani Esthernek, pedig annyira kíváncsi vagyok, hogy mit reagálna rá..


Körülbelül egy óra múlva nyílott az ajtónk.
-Fent vagytok?-suttogta Lara.
-Én igen!-suttogtam majd Esther fejét óvatosan elhelyeztem egy párnára, majd kimentem.
-Bocsi, hogy felkeltettelek!-mondta Lara, majd kikönnyezett.
-Nem aludtam! Miért sírsz?-kérdeztem aggódóan, nem szeretem ha egy lány sír.
-Menjünk ki egy kicsit és elmesélem!-letöröltem könnyeit majd megöleltem. Hosszan öleltük egymást majd elengedtem, s kinyitottam az ajtót. Őt előreengedtem majd bezártam magam mögött az ajtót.
-Ne sírj Lara!-ültünk le a lépcsőre, de hiába mondtam, még jobban sírt.
-Nem könnyű!-arcát kezeibe temette.
Megint nem tudtam mást csinálni, csak is annyit, hogy megöleltem.
-Na meséld el!-pusziltam meg.
-Hát rendben.. Mikor felmentünk mondta, hogy senkivel nem volt együtt még egy egy éjszakás kalandja sem volt mióta nem vagyunk együtt! Mondtam neki, hogy jókor jött meg az esze. Ő meg azt mondta, hogy én biztos nemi életet folytatok veled! Érted? Nem elég, hogy egyedül nevelek egy gyereket, apuka nélkül! Még azt mondja, hogy a legjobb barátnőm fiújával viszonyom van! Ezt te eltudnád egyáltalán képzelni? Én aki küszködik a megélhetésért!-kezdett el jobban sírni.
 Hirtelen nem találtam szavakat. Sose értem Larához egy újjal se! És még csak meg se csókoltam, minek tettem volna? Egyébként is tiszteletbe tartom Esthert!
-Már nem azért... De attól, hogy ő jobbra-balra kefélgetett amellett, hogy te ott voltál neki. Te! Aki egy gyönyörű, okos, értelmes lány! És attól, hogy ő ezt csinálta, nem kéne azt feltételezni, hogy én is ilyen vagyok! Meg amúgy is! Van egy gyereketek! De nem úgy vettem észre, hogy ő nagyon küzdene a ti életetekért...-vittem le a hangsúlyt.
-És még azt is mondta, hogy ő Estherrel már volt együtt miközben veled járt!-mondta mire majd kiestek szemeim.-De nem hiszem el! Esther nem ilyen! Sose tenné meg!!-mondta kicsit hangosan.
Nem tudtam semmit se mondani.. Újra meg újra lejátszódott a fejembe az, hogy Esther meg Justin nemi életet éltek. Felálltam majd a kapu felé haladtam.
-Ricsi! Ne hidd el, hogy ez igaz! Tudod nagyon jól, hogy Esther ezt veled sosem tette volna meg!-kiabált utánam.
Nem érdekelt mit mondott, egy dolog volt bennem! Az, hogy Esther megcsalt! És én nem tudom, hogy mit higgyek!
-Ricsi! Gyere be! Reggel megbeszéljük! Kérlek! Az én kedvemért!-mondta Lara.
Ha ez a sztori igaz akkor ennek következményei lesznek! Odasiettem Larához, majd feltört bennem a bosszú és olyat tettem aminek még nagyobb következményei lesznek!
Megcsókoltam...
-Rics...-kezdett bele Lara, de közbe vágtam.
-Bocs... Ne haragudj.. Én hibám!-mondtam majd mentem be.-Jó éjt!-köszöntem Larának, majd bementem szobánkba ahol Esther változatlanul aludt.
Ez az egész megváltoztatta a véleményem... Félek, hogy ez igaz történet..
Megfogtam egy párnát és egy plédet majd mentem le a nappaliba. Nem volt undorom Esther mellett aludni..
Mikor lefeküdtem a kanapéra csak arra tudtam gondolni, hogy miért?? Mikor? Hol?
Gondolkoztam, hogy miért tehette ezt.. És eszembe jutott.. Mikor sokat ivott, cigizett, bulizott a tesója miatt... Lehet akkor történt meg véletlenül!

Hajnali három.. Még mindig kattogok... Nem bírom felfogni!! Ez szerintem egy rossz vicc! Esther nem tenné meg.. Vagy mégis?

Lara szemszöge

Miután bejöttünk volt egy olyan érzésem, hogy inkább nem kellett volna elmondani Ricsinek, mert amint láttam... Eléggé felzaklatta a dolog...
Én nem tudtam egész éjszaka aludni, fájt, hogy fájdalmat okoztam neki.
És az a csók..
Szerintem azt csak azért csinálta, hogy kiadja magából a düht.
Nem akarom elhinni, hogy Esther ezt tette! Biztos vagyok benne, hogy Justin ezt csak kitalálta! Biztos vagyok benne! De ennek utána járok.. Hisz nem akarom, hogy esetleg egy hazugság miatt ők is tönkremenjenek. Épp elég az, hogy mi ketten szarba vagyunk nem akarom, hogy Jenna környezetében még többen legyen a feszültség!
De ha nem is Jennát nézem.. Akkor meg Esthert és Ricsit, nagyon szeretik egymást! De tényleg nagyon, és lehet ők a jövőben szép kis családot alkotnának. Esthernek van munkahelye, Ricsi személyedző és holnap, vagyis ma ő nem dolgozik, csak Esther. Szóval ma ketten, illetve hárman vagyunk itthon.
Reggel öt van, de képtelen vagyok aludni. Bekukkantottam Jennához remélve, hogy alszik. Mikor beléptem és megláttam, hogy nincs ott egyből arra gondoltam, hogy Ricsi se alszik és inkább babázik. Egyébként Ricsi nagyon jó apuka lenne! Én ezt így gondolom, nagyon gondoskodó és Jennának nem rokona, mégis úgy kezeli mint a kislányát. Lementem a nappaliba majd megláttam a földön alukáló Jennát és a mellette síró (?) Ricsit.
-Helló!-suttogtam. Ricsi egyből felkapta a fejét majd rám nézett.
-Szia!-nyújtózkodott.-Nem baj, hogy lehoztam a csöppséget?-kérdezte majd megdörzsölte szemét.
-Nem baj, az lenne baj ha nem aludna!-ültem le a lépcsőre.
-Alszik! Csak annyira egyedül éreztem magam, gondoltam, hogy lehozom a fogadott lányom!-mosolygott, egy matracon feküdtek.-Annyira gyönyörű! Olyan szép mint te!-mosolygott.
Nem mondtam rá semmit, mentem ittam egy kicsit mert kiszáradtam.
-Amúgy ami ott kint történt.. Az ne legye félreértés! Én szeretem Esthert.. De nem tudom, hogy kinek higgyek. Most meg azért nem feküdtem be mellé, mert nem akartam, hogy hallja ahogy sírok.. Mert sírtam.. Igen! Tudom.. Egy férfi nem mutatja ki az érzéseit! De vannak kivételek.. Mint például most.-feküdt vissza.
-Esthernek ne mondj semmit! Elsőnek Justinnal fogok beszélni! Holnap.. Vagyis ma elhívom.. És ezt megbeszéljük, mert tuti, hogy csak kitalálta! Bízz Estherben!-mosolyogtam.
-De.. Volt egy idő mikor a tesója meghalt.. Akkor lehet, hogy akaratlanul is belement ebbe az egészbe! És gondolkoztam én ezen, hogy most hagyjam el vagy sem. Hogyha mégis igaz ez az egész.. Akkor adok esélyt neki, mert ő is adott. Mindig! És, most lehet felmegyek hozzá aludni egy kicsit.. Míg nem megy dolgozni! Ne legyen frusztrált miattam!-mondta majd felállt.
-Jennát hagyhatod itt! Én itt lepihenek vele!-mosolyogtam, majd úgy is tettem.


Egyszer csak arra keltem fel, hogy Esther és Ricsi kiabálnak. Lehet fel kéne menni, de nem biztos, hogy jó ötlet.
Vártam egy kicsit mikor hallottam, hogy becsapódott az ajtó, majd Esthert pillantottam meg lefelé rohanni a lépcsőn.
-Esther! Hova mész?-kiabáltam Esther után, de nem adott választ. Elment.
Hamarosan Ricsi is lerohant a fejét fogva. Minek kellett kiöntenem a szívem pont Ricsinek? Most hibásnak érzem magam... Ha nem mondtam volna el akkor nem lenne most ez!
-Lara.. Valószínűleg Esther elmegy.. Elköltözik.. Azt mondta, hogy bonyolult volt.. És én.. Én.. Megütöttem..-kezdett el sírni.-Pedig én szeretem és nem akartam őt megütni!-ült le, majd nagyon hangosan elkezdett sírni.
-Ricsi! És mit vársz tőlem? Én szerinted itt maradok veled?-kezdtem bele, ezt elképzelni se tudnám.
-Lara! Kérlek! Ha te is itt hagysz engem.. Akkor senkim marad! Könyörgöm! Mindent jóvá teszek! Lehet Estherrel már nem tudok kibékülni... De hidd el, hogy téged soha az életbe nem tudnálak megütni! Na és itt van az én fogadott lányom! Én gondoskodnék rólatok! Még talán..Talán lehetnénk egy "család"!-mondta.
-És te azt honnan veszed, hogy Justinnak nem bocsájtok meg?-végülis kikövetkeztetheti..
-Hát nem tudom. Mindegy. Majd lesz valami!-mondta majd elment.
-Hát Jenna! Nem tudom mit csináljunk!-mondtam az alvó babának.

*6 hónappal később*

-Szívem! Figyelj! Jenna szeretne menni az állatkertbe!-jött be szerelmem.
-Hát most nem fogunk menni!-mondtam majd felvágtam a zöldségeket a reggelihez.-Hozd le reggelizni!-mondtam majd megterítettem hármónknak.
-Anyaaa! Én nem akajok enni!-duzzogott Jenna.
-Hát akkor mész a nagyihoz éjszakára!-mondtam neki majd leültettem, ez még mindig jó "fenyegetési" módszer.
-Jicsi apa úgyse enged!-motyogta kislányom.
-Ricsi csak azokat viszi állatkertbe akik megeszik a reggelijüket!-mondtam majd elkezdtem enni.
-De vájunk egy kisit! Ha én ezt megesem akkoj megyünk ájatkejtbe?-kérdezte Jenna nagy szemekkel.
-Ricsitől kérdezd!-mosolyogtam.
Jenna ránézett Ricsire aki csak bólogatott, mert tele volt szája.
Azóta az este óta Justin nem keresett, hírt sem kaptam róla. Ricsivel kettő hónapja vagyunk együtt, mikor Jenna a mamánál volt akkor történt meg köztünk az a dolog és így összejöttünk.
Estherről szintén nem hallani semmit, egyszer se láttam azóta és nem is jött a cuccaiért, egyszerűen nem tudom elérni! Nem is tudom, hogy mi lehet vele és, hogy hol lehet egyáltalán..
Mindenesetre remélem, hogy jól van és nem csinál semmi hülyeséget!!!

Sziasztook!:)

Elég rég írtunk már részt, de
nem sok a szabadidőnk!

De itt van a 40.rész!

Reméljük mindenkinek tetszeni fog!

Puszi: a két Eszter☺