2.évad 12.rész (41.rész)

Lara szemszöge

Este lefektettem aludni Jennát, hisz ma egy ilyen nap után ki kell pihenni-e magát. Voltunk az állatkertbe ahol nagyon jól éreztük magunkat, találkoztunk pár ismerőssel akikkel váltottunk egy-két szót, majd mentünk tovább. Miután kimentem Jenna szobájából egyből mentem a fürdőbe. Meg akartam nyitni a csapot, de ezt valaki megakadályozta. Két erős kéz volt az ami a derekamat ölelte körül. Nyakamra lehelt egy csókot mire testem megrezzent.

-Most ne...-szólaltam meg.-Leszeretnék fürdeni és utána aludni, mert nagyon álmos vagyok.-néztem Ricsire.
-Megengedem, hogy fürödj, de aludni nem alhatsz, mert van egy meglepetésem a számodra.-mosolygott rám.
-Micsoda?-szemeim egyből felcsillantak.
-Meglepetés.-suttogta, s megcsókolt.

Kérésének eleget téve, lefürödtem, majd mentem is szobánkba kiválasztani a ruhámat. Nehezen, de megtaláltam a számomra megfelelő ruhát. Hajamat csak kifésültem, sminkből csak egy kis szempillaspirált tettem fel. Persze napszemüveg nem volt rajtam. Mikor késznek nyilvánítottam magam, lementem a nappaliba, s felhívtam a bébicsőszünket. Tíz perc múlva itt lesz, szóval semmi baj nem lesz az én királylányommal. Leültem a kanapéra, s míg Ricsi készülődik addig felnéztem egy pár közösségi oldalra. Twitteren egy érdekes poszton akadt meg a szemem.

@justinbieber: Hiányzik... Nagyon hiányzik...

Vajon ki hiányozhat neki? Biztos, hogy nem én, kizárt dolog. Lejjebb görgettem, és ismét egy érdekes, de annál furcsább posztot olvastam el.

@esthermoore: Kíváncsi vagyok milyen lehet neki. Tudom, hogy rossz, de még is. Legalább érdeklődne utánam. Így tényleg kiderült, hogy nem is szeretett soha sem. :(

Esther, Ricsire gondolt! Mi az, hogy nem kereste? Igen is kereste négy hónapon keresztül! Nem válaszolt sosem egy üzenetre, netán egy telefon hívásra sem. De még Jenna után ő sem érdeklődött. Nagyon pipa lettem rá, így jobban tettem ha inkább kijelentkezem. Nem szeretném ha még jobb kiírásokra rábukkanok és már kedvem sem lenne ehhez az egész meglepetésre sem.

-Kész vagy bébi?-suttogott a fülembe Ricsi.
-Igen, de a bébicsőszt meg kell várni.-suttogtam vissza.
-Tudod, hogy imádlak?-kezdte el csókokkal behinteni nyakam minden egyes részét.
-Tudom.-mosolyogva hunytam le szemeimet, s élveztem.

Persze, mint minden más dolognak is vége van mint ahogy ennek az "akciónak" mivel csengettek. Gyorsan felálltam és kinyitottam az ajtót. Mosolyogva tessékeltem be Blake-t -a bébicsőszt-, majd elmondtuk neki, hogy nem sokáig leszünk majd ott is hagytuk. Megbízunk Blakeban, mert ő is Amerikából érkezett ide Budapestre, hisz idejár egyetemre, meg már ismerjük is egymást. Blake tőlem két évvel idősebb és imádja a gyerekeket. Jól keres ezzel a munkával is. Beültünk a kocsiba, majd vártam, hogy megérkezzünk a meglepetés helyszínére. Pár perccel később egy étterem előtt parkoltunk le. Ricsi kiszállt, majd átjött az én helyemre is ahol udvariasan kinyitotta nekem az ajtót. Mikor kiszálltam belé karoltam és be is mentünk. A hely gyönyörű volt. Elfoglaltuk a helyünket, rendeltünk magunknak vacsorát, s miután megérkezett neki is láttunk. Sokat beszélgettünk egyéb dolgokról is majd felhozódott egy nem várt téma.

-Szerinted mit szólnának hozzánk Estherék?-kérdezte a szemembe nézve szerelmem.
-Kérlek most ne erről beszéljünk ezen a csodálatos estén.
-Miért? Talán történt valami?-kémlelte az arcomat.
-Nem, dehogy is. Minden rendben van.-erőltettem egy mosolyt az arcomra.
-Akkor oké.-mosolygott rám.

Fél órát töltöttünk még ott, mikor menni készülődtünk, de akkor egy olyan személy jött oda hozzánk akivel már régóta nem találkoztunk.

-Szevasztok!-köszöntött minket "kedvesen".
-Helló.-mondtam.
-Csá tesó.-egy amolyan haveros öleléssel üdvözölték egymást, én csak egy arcra puszit kaptam.
-Mi újság van veletek?-kérdezte.-Csak nem...?-húzogatta a szemöldökét.
-Semmi különös, de igen. Mi együtt vagyunk.-kulcsolta össze ujjainkat Ricsi.
-És a másikkal mi van?
-Az már a múlté.
-Miért? Hogyan szakítottatok?
-Közös megegyezés alapján. Sokat veszekedtünk és ezért, így döntöttünk.
-Értem. Nincs kedvetek eljönni egy kicsit bulizni? Jó az idő és most party time van.-kezdett el ott nekünk táncolni.
-Én nem igazán szeretnék menni, hisz otthon van Jenna akire Blake vigyáz.-néztem rá.
-Ki az a Jenna?-pillantott rám.
-A kislányom.-mosolyogtam.-Ha van kedved akkor majd holnap eljöhetsz megnézni cserébe.
-Rendben, és te Ricsi? Jössz?
-Nem igazán tudom haver...
-Ha szeretnél menj nyugodtan.-néztem szerelmemre.
-Nem baj?
-Miért lenne baj?
-Én csak akkor megyek ha jössz te is.-nézett rám kiskutya szemekkel.
-Oké, de nem sokáig leszek. Előtte akkor felhívom Blake-t.

***

A buli nagyon király. Elég sokat táncolunk, de annál kevesebbet iszunk. Nem szeretnék berúgni, mert egy anyához nem illik olyan szó, hogy leissza magát. Nem, én nem ilyen vagyok. Ricsi és Szabyest iszogatnak, de csak mértékkel. Épp a táncparketten vagyok és táncolok mikor valaki megfogta a derekamat és ringatni kezdte a zenével egy ütemben. Nem néztem meg, hogy ki az hanem táncoltam tovább. A szám végénél az a személy akivel táncoltam, a fülemhez hajol és ezt súgja:

-Szeretlek.

Mikor megnéztem, hogy kivel táncolok a szemeim kikerekedtek. Mit keres ő itt? Pont itt?

-T-t-te mit ker-keresel itt?-kérdeztem szinte dadogva.
-Hozzád jöttem.-nézett szemeimbe.-Menjünk egy kicsit nyugisabb helyre.-karon ragadott majd a hátsó kijáratig meg sem állt.
-Mit akarsz tőlem?-karba tett kézzel álltam ott előtte.
-Téged! Téged akarlak Lara! Hiányzol nekem, sőt nem csak nekem hanem az egész családnak.-hajtotta le a fejét.
-Nem én rontottam el ezt az egész kapcsolatot.-néztem oldalra, nehogy lebukjunk, hogy mi itt társalgunk egymással.
-Tudom, hidd el én nagyon, de nagyon bánom, hogy így elrontottam a mi kapcsolatunkat, szerelmünket. Minden nap azon töröm az fejemet, hogyan tehetném jóvá? Én nagyon szeretlek Lara, az életem részévé váltál, főleg, hogy van egy tündéri kislányunk akit nem láttam már egy jó ideje. Szeretném ha előröl kezdenénk.-egész végig a szemeimbe nézve beszélt hozzám.

Olyan szép gesztenye barna szemei vannak, hogy nem tudok nekik megálljt parancsolni. Talán még a szívem legmélyén szeretem Justint, de erre az esély nagyon kicsi. Tudom, hogy a gyermekem apja és nem szabadna nem találkozniuk, de én így próbáltam meg Justint elfelejteni. Minden esténként sírtam, mert fájt. Sírtam, mert nem csak egyszer játszott velem, hanem többször is. Sírtam, mert nem gondoltam volna, hogy ő tud ilyen ember is lenni. Sírtam, mert szerettem. Fogalmam sincs, hogy mit tegyek, de egyben biztos voltam; a mi szerelmünk itt véget ért.

-Sajnálom, Justin.-sarkon fordultam majd ott akartam hagyni, mikor elkapott.
-Egy utolsó esélyt, kérlek!-szemeiben könnycseppek jelentek meg.
-Nem lehet, barátom van.-súgtam neki.-De Jennát ha szeretnéd meglátogathatod.
-Lehet?
-Persze.
-Holnap?
-Délután?
-Megfelel. Köszönöm.-homlokát az enyémnek döntötte, majd egy puszit nyomott az orrom hegyére.

Miután bementem vissza azt vettem észre, hogy Ricsi nem a barátjával ül a boxban, hanem Estherrel...

Sziasztok!:)

Megérkeztem az újabb résszel.:)

Remélem, hogy tetszeni fog, ha igen hagyjatok nyomot.:)

Puszi Eszter.<3

Ui.: a kövivel a másik Eszter jön.:)