2.évad 13.rész (42.ész)

Ricsi szemszöge

Miután Lara elment táncolni mi Szabyesttel beszámolót tartottunk egymásnak.-Haver. Gondolkoztam azon, hogy te már "apuka" vagy.. De érzem, hogy ezt rettenetesen meg fogod bánni! Saját bárt akartál! Hova lett ez az álom? Erre összeállsz egy csajjal akinek gyereke van?-nézett rám kérdően a haverom.
-Figyelj ide.. Én úgy vagyok vele, hogy ez az én életem! Nekem ezt szánta a sors!- nem tudom minek kell ebbe beleszólnia.
-Érdekes.. Esthernél is ezt mondtad! Tényleg vele meg mi van? Mit csináltál?-ezt az egy témát rühellem.
-Megütöttem.. Megérdemelte az a kis csitri!-kacagtam.
-És a szemébe ezt el tudnád mondani? -kérdő pillantásokat küldtem felé- -Ugyanis ott áll! -mutatott a bejárati ajtóhoz. Hátrafordultam és tényleg ott volt..
Persze amilyen szerencsétlen vagyok meg is látott.. Szabi felállt majd eltávozott azzal a mondattal, hogy jó beszélgetést. Valami azt sugallja, hogy ezt ő rendezte.
-Szia.-ült le elém.
-Szia..
-Larával esetleg nem tudod, hogy mi van? Rég nem hallottam felőle!
-Lara.. Jól van.. -most ébredtem rá arra, hogy Esther valójában nem is tud kettőnkről!
-És ő hova költözött végül?-nézett rám. A szemeiből láttam, hogy ő ezt nagyon is tudja csak kíváncsi arra, hogy én mit mondok erről az egészről.
-Hát.. öhm. Lara az velem lakik... És boldogok vagyunk hárman. Egy családdá lettünk!-vágtam a képébe.
-Igen? De jó! És mit szólsz ahhoz, hogy most is Justinnal enyeleg odakint?-vigyorgott.
-De féltékeny vagy! Nem magadból kell kiindulni te kis had ne mondjam, hogy mi!-felidegesített, hogy ezt tanúsította Laráról! Nem értem, hogy miért ilyen velem/velünk.
-Nem vagyok féltékeny! De szerintem neked kéne inkább féltékenynek lenned! Majd akkor hívj fel ha teljesült az álmod! Ami a te bárod lett volna! Ketten megterveztük az egészet! De te! Mindent elrontottál! Lara még mindig szereti Justint! Nem is értem, hogy te ez honnan szedted, hogy te vagy neki a mindene.. Majd egyszer csak koppansz.. De akkor talán már késő lesz!-amit most rám tett az valóban igaz. Lara biztos, hogy szereti Justint.. De engem is! Érzem, hogy szeret!
-Szia Esther!-jött oda hozzánk az előbb említett személy.
-Szia Lara..-köszönt savanyú hangon.-Örülök, hogy látlak!
-És hol laksz? Mit csinálsz? Dolgozol esetleg?-ült be ölembe az én kedvesem és ez Esthernek látszólag nem nagyon tetszett.
-Itt lakok Pesten és egy bárban vagyok. Igaz ez még nem az én bárom, de azt is véghez fogom egyszer vinni!-mosolygott gúnyosan.
-Ricsinek is az volt az álma! Most már csak is egy álma van! Az, hogy boldog családként éljünk! A bár már régen elúszott ugye szerelmem?-csókolt meg. Tuti azért csinálja, hogy Esthert idegesítse ezzel.
-Ricsinek megfosztod az életét! És rohadtul elfelejtettél valamit! Tudod mit felejtettél el?-kezdett bele mérgesen Esther.
-Nem tudom! Mondd el!
-Azt, hogy a gyereknek nem egy befogadott apukára lesz szükség! Szerinted majd ha tinédzser lesz akkor Ricsi mit fog látni benne? Azt, hogy az én szépséges leányom vagy a csajom lánya aki túl szép ahhoz, hogy megálljt parancsoljak magamnak?-ezen egy kicsit elgondolkoztunk mindketten és tényleg igaza van.
-Figyelj Esther jobb ha elhúzol! Mi ugyanis megyünk!-megfogta a kezem majd kihúzott a parkolóig.