22.rész

Sziasztok!:) Megérkeztem az új résszel. Remélem mindenkinek fog tetszeni. Jó olvasást!:) Eszter

*Lara szemszöge*

Miután Esther elszaladt pakolni kezdtem a kisebb tárgyaimat, amikor végeztem azzal bőröndömet a kocsi csomagtartójába helyeztem, s mentem Estherhez. Útközben sokat agyaltam azon, hogy miért nem akar eljönni velem. Fogalmam sincs, hogy mi baja lehet, de sejtésem azért van. Talán egy fontos személytől kéne elbúcsúznia? Netán barátja van? Á, nem ő nem olyan, hogy már pár nap után összejöjjön egy fiúval. Hallottam egy hangot, mire a fejemet a hang irányába vezettem, s megnéztem, hogy ki az. Jesszus! A Szalay Ricsi áll előttem, teljes életnagyságban. Kínomba csak mosolyogtam mint egy hülye. Mikor ott állt előttem megszólalt:
-Jobban vagy? Hallottam, hogy nem voltál jól.-mondta egy kicsit aggódva.
-Hát d-de te ezt ho-honnan tudod?-kérdeztem dadogva.
-Esther mondta, hogy elütött egy autó.-Esthert honnan ismeri?
-Te honnan ismered?-kérdeztem.
-Te most komolyan nem emlékszel rám?
-Ha emlékeznék nem dadogtam volna.
-Emlékezet kiesésed van?
-Igen, sajnos. Esthert nem tudod, hogy merre van?
-De, ott van nálunk, menjél nyugodtan.-mosolygott.
-Oké, köszi szia!
-Szia.-köszönt majd indultam is a barátnőmhöz.
Ezt el se hiszem. Esther, hogy lehet ilyen szerencsés?  Mikor kimondta, hogy 'Esther a barátnőm' nagyon meglepődtem. Amúgy azt se tudom, hogy hol lakik a Szalay ezért megnéztem, hogy Esther épp hol tartózkodik. Egyenesen oda vettem az irányt majd becsengettem. Szerencsére Esther nyitotta ki az ajtót így nem kellett még külön bemutatkoznom.
-Szia.-köszönt.
-Szia! Bejöhetek?
-Gyere.-állt arrébb az ajtóból.
Felmentünk a szobájukba majd leültem egy forgós székre.
-Na mondjad?-tért a lényegre barátnőm.
-Akkor remélem, hogy jössz velünk Amerikába.-mondtam mire ideges lett.-Ja és most már rájöttem miért nem akarsz jönni, itt a pasid.-mondtam neki.
-Nem tudom Lara. Az én szüleimtől nem kell ilyesmiket megkérdeznem, se semmi. Leszarnak, most meg azért koldulok itt a pasimnál.-mondta mire elgondolkoztam.
-Akkor meg? Ha senkitől se függ akkor meg?
-Lara, még azt se tudom, hogy mi legyen. Ricsivel nem beszéltem, meg így itt hagyni, na most érted.-mondta mire belépett a Ricsi gyerek.
-Sziasztok. Mit nem mondtál?-ült le Esther mellé.
-Azt, hogy Lara visszaköltözik Amerikába.-mondta neki.-És úgy gondoltuk, hogy én is megyek vele.-Ricsi dühbe borult.
-És most itt akarod hagyni azt amit megszereztél magadnak? Itt hagysz engem? Itt hagyod a barátaid?-vonta kérdőre a szerelmét.
-De ő is utánam jött mikor ide költöztünk.-mondta mire Ricsi felállt és ment a szekrényhez.
-Tudod mit? Menjél! Leszarom, most már felesleges volt eddig minden nem vetted még észre?-kiabált majd Esther ruháit dobálta egy bőröndbe.
-De Ricsi! Én ezt nem akarom! Én szeretlek!-sírva szaladt oda Ricsihez, hogy hagyja abba.
-Esther! Ha itt hagysz és elmész akkor az már nem szeretet. Tudod? Menjél! De vissza se gyere!-kiabált mire én inkább közbe szóltam.
-Nyugodjon le mindenki! Meg lehet beszélni!-kiabáltam én is.
-Lara Esther! Jó utat!-tolt ki minket az ajtón.
Nagyon sajnáltam a barátnőmet. Itt van neki ez a remek fiú és én miattam most teljesen tönkre ment a kapcsolatuk. Nem tudom miért kényszerítem, de most már nem is lenne hova mennie.
-Látod? Pont ezt nem akartam. Én szívesen mennék veled, de így hagyjam itt ezt az egészet?-mondta mire lehajtottam a fejem.
-Esther! Ha nem jössz velem azt is megértem. De én Budapestre nem fogok visszajönni.
Nem mondott már semmit elindultunk az utcán. Nem a lakásunk fele mentünk ezért kíváncsian vártam, hogy hova fogunk kilyukadni. Egyedül se hagyhatom ilyen állapotba, kitudja mit tenne.

                                                                 *Justin szemszöge*

Mikor Lara nem ismert meg a kórházba azt hittem, hogy egy világ omlik össze bennem. Egyszerűen nem bírtam felfogni. Megtudtam azt is, hogy elköltözik Amerikába. Mi lesz velem?  Nem tudom, hogy mit tévő legyek. Nagyon szerettem őt erre a régi pasiját akarja? Én már mindent elterveztem, hogy boldogan élünk örökre. Ez is az én hibám! Soha többet nem leszek szerelmes.
A bánatom a piába és a cigibe öntöttem. Tudom, hogy ebből nagy botrány lesz és emiatt a Belieberek is szomorúak lesznek, de nem tudok mit csinálni. Épp egy haverral voltam egy híres Pesti klubba. Nem volt rossz, sokat ittunk aminek meg is lett a hatása. Hazamentünk valamivel de nem tudom már. Másnap reggel a szobámba feküdtem és arra lettem figyelmes, hogy anya kiabálja az én nevemet. Nem volt kedvem felállni ezért nem szóltam vissza. Bejött a szobámba és elém dobott egy újságot.
-Erre mi a magyarázatod?-állt nekem mire a cikket olvastam ami rólam szólt.

Vége?

Az utóbbi napokban nem látni a Jara párost, talán mindennek vége?

Erre most fény derül!

Nem rég, pár napja haza engedték Justin Bieber barátnőjét a kórházból Lara Parkert, ő sajnos balesetet szenvedett, a baleset oka az volt, hogy Biebs-el nagyon összeveszett és nem nézett szét az úton, majd elütötték.

Miután pár óra eltelt, Justin könnyes szemekkel hagyta el a St.Louise kórházát fehér Ferrarival. Bementünk Larához is, de a szülei nem engedték, hogy nyilatkozzon nekünk, így személyesen kerestük fel a tinisztárt aki nagyon nehezen de így szólt: "Szó szerint sokként ért ami Larával történt, és erről csak is én tehetek."-ez az egy mondat mindent elmond. Szóval Justin egyik ismerőse okozta a balesetet? Vagy éppen Miss.Gomez keze van ebben a dologban? Ugyan is a két nő nem bírja egymás társaságát évek óta.
Ha bármit megtudunk értesítjük önöket!

Lara Parker: Justin jó a telefonod. @justinbieber

Itt kezdődött minden.Hát igen, és ez az amikor rájön az ember, hogy egy nagy f*sz. Anya csak pislogott. Nem tudta, hogy 'nem ismer' ezért biztos magyarázhatok egy hétig. Semmi kedvem nem volt vele most veszekedni, így eldobtam az újságot és visszafeküdtem. Anya erre is szólt:
-Fiam, mond normális vagy? Látszik, hogy ennyire szeretted ezt a lányt, pedig milyen aranyosak voltatok ti együtt, de nem is baj, hozzá nem olyan fiú illik mint te!-fájtak anya szavai, de egyben igazak is voltak.
-Szerettem igen, és még most is szeretem! Tessék most boldog vagy?-sírva kiabáltam rá, s fejemet a párnába fúrtam és sírni kezdtem. Tessék a nagy Justin Biebernek meg van a gyenge pontja, amit úgy hívnak, hogy Lara Parker. Erre taps jár.
-Akkor szedd össze magad és mond el neki, hogy mennyire szereted!-zökkentett ki anya a gondolataimból.
-Anya még is hogyan? Nem emlékszik rám.-hajtottam le a fejemet.
-Nézd csak mit találtam!-emelte fel Lara telefonját.
-Az meg, hogy került hozzád?-csillant fel a szemem.
-Itt hagyta. Az biztos, hogy nem emlékszik rád?
-Igen, miért?
-Találtam itt egy üzenetet amiben az áll, hogyha nem felejt el téged komoly baja eshet, nem lehet, hogy csak megjátssza?
-Nem, Lara nem olyan, hogy megjátssza az ilyeneket.
-Mi van ha még is, erre nem gondoltál?
-Anyu....
-Nem! Most azonnal megkeresed és megmented a kapcsolatotokat!
-Rendben! Köszönöm!-öleltem meg édesanyámat, s Lara keresésére indultam.
Sokáig kocsikáztam mikor beugrott, hogy a szüleinél lehet vagy éppen lehetnek. Pár perc után a ház előtt kiszálltam a kocsimból, majd becsengettem. Lara anyukája nyitott ajtót, de nem szívesen engedett be a történtek miatt, de Esther kimentett. Felmentünk a szobájukba és ott találtam Larát aki éppen valamit keres.
-Lara, nézd csak ki jött!-szólt Esther mire ő rám pillantott.
-Szia!-köszöntem neki mosolyogva. Nem tudott megszólalni.
-Lara, hahó itt vagy?-lóbálta a barátnője a kezét a tekintete előtt.
-Ja, igen, persze.-rázta meg a fejét, hogy visszatérjen a jelenbe.-Elhívtad nekem Justint?-nézett a barátnőjére.
-Nem, én jöttem magamtól!-szólaltam meg.-Ezt neked hoztam!-nyújtottam át a telefonját.
-Jesszus! Már mindenütt kerestem, köszönöm!-ölelt meg amit én persze viszonoztam.-De, hogy került hozzád?-na erre most mit mondjak?
-A mi házunkba hagytad, még mikor együtt voltunk.-mondtam neki mire a mosoly lekerült az arcáról.
Egy kicsit maradtam, hogy rájöjjek hazudott-e vagy tényleg emlékezet kiesése van. Inkább a másodikra tippelnék. Őt nem úgy ismertem meg, hogy ilyenekkel hazudik.
-Amúgy hány hónapig voltunk együtt?-fordult hozzám Lara mire meglepődtem.
-Már másfél éve.-mikor ezt kimondtam rájöttem, hogy tuti nem játssza meg magát.
-Hát kár, hogy nem emlékszek semmire.-szomorodott el mikor az anyja szakított minket félbe.
-Lara 2 óra múlva indulunk azaz 1 órád van, hogy elbúcsúzz mindentől!-amilyen lendülettel feljött olyan lendülettel le is ment.
-Justin! Köszönök mindent, sajnálom, hogy semmi jóra nem emlékszek. Azért örültem a találkozásnak.-nem bírtam vissza fojtani a sírást, kitört belőlem.
-Szeretlek Lara!-öleltem meg mikor ő is nagyon sírt.
-Esther te jössz?-kérdezte Lara.
-Megyek, ha már minden tönkre ment.-kezdett el sírni majd engem ölelt meg.
-Lányok jó utat.-öleltük meg egymást.
Esther nagyon sírt és elment. Nem tudtam,hogy hova mehetett de én is búcsúztam majd mentem vissza haza.

*Ricsi szemszöge*

Mikor Esther elmondta, hogy vissza megy Amerikába akkor azt hittem, hogy idegroncsot kapok. Azóta itt ülök a szobámba és sírok. Mindig ez történik. Mindig. Soha nem gondoltam volna, hogy egy tökéletes kapcsolatból milyen hamar nem lesz semmi. Minden jó volt, erre ő elmegy Amerikába. Nagyon rosszul vagyok már a tudat miatt is, hogy többet nem lesz az enyém, tudom, hogy én dobtam ki de szerintem mindenki ezt tette volna az én helyembe. Az ágyamon feküdve sírtam azóta amióta megtudtam a hírt. Mikor épp akartam menni edzeni és kiléptem az ajtón megláttam a felém közeledik és ki volt sírva a szeme akár csak nekem.
-Ricsi! Kérlek, beszéljük meg!-jött oda de nem szóltam hozzá, indultam ahova eredetileg is szerettem volna menni, gondolom most addig fog utánam jönni amíg meg nem beszéljük, de én ezen már nem szeretnék vitatkozni.
-Ricsi, ne csináld ezt velem. Mindjárt mennem kell, mert megy  repülő.
-Nem érdekel, menjél nem kell semmit megbeszélni!-fordultam hozzá.
-De! Én így nem szeretnélek itt hagyni.-itt jobban belenézett a szemembe.-Te sírtál?-kérdezte mire kikönnyeztem.
-Hát szerinted? Te nem sírnál ha például Szabi után mennék Amerikába?-mondtam mire nem tudott válaszolni.
-Nagyon sajnálom.
-Jól van ,de ez még most se segített a dolgon. Menjél Larához mert lekésed a repülőt.-mondtam neki.
-Egy utolsó ölelés?-kérdezte, hát ha már ez az utolsó akkor legyen.
-Jó utat!-öleltem meg majd mind a ketten sírtunk, aztán elment.
Haladtam tovább, ennyire még nem voltam szomorú, nehéz elhinni, hogy így itt hagyott. Mikor odaértem az edzés helyszínére Szabi barátomat pillantottam meg aki épp felém közeledett.
-És itt van Ricsi  haver.. Hé haver mi a baj?-videózott, ú de utálom ha videózik.
-Rakd le azt!
-Jó, de mi van?
-Semmi, nem akarok beszélni róla.-mondtam majd neki kezdtem az edzésnek, amikor mérges vagyok mindig segít rajtam az edzés de ezt most nem tudtam végig csinálni.


Remélem tetszett nektek ez a rész!:) Sziasztok! Szép napot! Eszter